Részeg ismerkedés, éjjeli merengések az erkélyen, zsizsegő kamaszkor – a Twentees zenekar a huszonévesek mindennapi gondolatait és tépelődéseit foglalja klisémentes gitárpopba. Az MTV-korszak gyermekei 2013-ban debütáltak egy angol nyelvű kislemezzel, 6 év elteltével, idén márciusban pedig második korongjukat adták ki, a Balkont. Az új LP dalairól mesélt a zenekar frontembere, Balázs Konrád.
Legyen képlet
A személyes kedvencem az albumról, benne van két nagy szelet, ami én vagyok: keserédes hangulat és monumentál refrén. Ha már indie zenekarnak hívjuk magunkat, ehhez a zsánerhez a Legyen képlet áll legközelebb. Beigazolódott az intuíciónk, ami miatt Táncdal volt a munkacíme hónapig, koncerten még jobban működik, mint gondoltuk. Az újak közül ez lett kész a leghamarabb egyébként.
Szerelmes dal
Szintén más munkacím alatt futott hónapokig, végső formájában csúnya szóval élve langyos, szimpátiával fogalmazva szép dal lett. Régi terv volt már, hogy kiírom magamból azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyeket a Budapest és Hódmezővásárhely közötti ingázás és a „kettős élet” idézett elő. Elsősorban a zenekar miatt van, hogy még mindig hazamászkálok hetente-kéthetente, amit egyébként teljesen megszoktam, és valahol élvezem is. A felnőtt napokhoz közeledve a baráti társaságom nagyjából a srácokra redukálódott le, velük a legtöbbször Vásárhelyen pörgünk. Emellett imádom a családomat és a sok kedves emléket a gyerekkorból, ezek mind a szülővárosomhoz kötnek és visszahívnak.
Ketten
A közönség és a zenekar egyik kedvence. Régebbi dal már, de lemezen nem szerepelt, ezért nem volt kérdés, hogy rákerül a Balkonra. A barátnőmmel való találkozáskor született, és sokan könnyen azonosulnak vele, akik hívtak már italkákat segítségül ismerkedéshez.
Balkon
A lemez ars poeticája. Inkább éjjeli ember vagyok, és elég agyalós típus, sok döntést szültem már meg vagy toltam el hetekkel későbbre az erkélyemen. Minden dalunkban van legalább egy sor – ha nem az egész szöveg –, ami hajnali balkonos merengések eredménye, ebben konkrétan azt a monotóniát és feszült csendet igyekeztem megfogalmazni, amit az ilyen sessionökön érzek és látok magam körül. Vakartuk a fejünket, amikor írtuk, hogy biztos érdemes-e fél perc szinti- és fél perc gitárszólót beletenni, de az egyik legjobb döntésünk volt. Arra jutottunk, hogy inkább elengedünk minden kompromisszumot, és csak arra törekszünk, hogy jó dalokat írjunk, semmi másra.
Jön fel a nap
A Balkon outroja Prjevara Miklós billentyűiből. Amikor felvettük a Balkont, a nyers felvételen nagyon sokáig csengett ki a szinti a végén, amiről eszembe jutott, hogy nyújthatnánk még tovább a merengős hangulatot. Fennkölt módon azt mondanám, hogy ez a másfél perc transzcendálja a Balkont, nyit egy újabb fejezet felé, amikor az erkélyen cigizgető srác még körbenéz egyszer, aztán inkább lefekszik aludni a világosban.
Az értelem halott
Nem gondoltam volna, hogy ennyire felszabadító lesz végre közéleti témákról is dalt írni. A srác, akiről szól, valójában egy lány, akivel egy társaságba kerültünk egy este. Három műszakban dolgozik egy gyárban szemét főnökkel, utálja, és nem nagyon lát kiutat belőle. Az ő történetét vetítettem ki a nagy átlagra, és párosítottam össze azzal, amit nagyon sok embertársamon, barátokon, rokonokon is látok. Ha rossz a leosztásod, nem könnyű ma előre haladni és boldognak lenni.
Jelen, múlt, jövő
Az Y-sztorik kislemezünk legjobb dala, egyértelműen az albumon volt a helye. Nincs benne túl nagy megfejtés, az volt a cél, hogy megfogalmazzuk: képernyők és digitális eszközök előtt és mellett nőttünk fel, teljesen beleépültek az életünkbe, én már pont az a generáció vagyok, aki focipálya helyett ezerrel gamelt otthon. Nem bánom, hogy így alakult, a technológia az ember egyik legjobb barátja, ha megfelelően használjuk, jobbá teszi az életünket.
Fantasztikus lány
Tavaly találkoztam az 1988-as Édes élet lemezzel a KFT-től, és egyből beleszerettem. A Fantasztikus lány a nyitódala, ezen kívül a Nem tudom kikúrálni magam lett a másik nagy kedvenc, de ez sokkal jobban illet hozzánk. Régóta terveztük már, hogy készítünk feldolgozást – lehetőleg – régebbi magyar dalból, de miután a sokadik ötlettel sem jutottunk közös nevezőre, egyszerűen közöltem a srácokkal, hogy kezdjék el hallgatni, mert ebből készítünk covert. Végül ők is annyira rápörögtek a dologra, mint én. Szerencsére nem voltam még olyan helyzetben, mint amiről szól, de nem tudtam nem elsírni magam az első pár alkalommal, amikor elénekeltem otthon.
101%
Szintén az Y-sztorikról jött ez a dal, egy jó tempójú kis indie himnusz. Mármint tudom, hogy nem világsláger, de mi nagyon szeretjük. Nem voltam benne biztos, hogy ennek rá kell kerülnie a lemezre, de Ligeti Gyuri megfedett, hogy le ne hagyjuk róla, így inkább hallgattam rá.
Nem, nem, nem
A legrégebbi dal, ami rákerült a lemezre. 2016-ban írtuk az 56-os forradalomra emlékezve, de az üzenete a mindennapokra is levetíthető. Nagyon büszke vagyok a gitárszólóra a végén, az az egyetlen témám, amit utólag sem csinálnék máshogy.
Ha
Toka (Böjti Tamás) kedvence a Balkonról, nálam is csak egy hajszál választja el az első helytől. Miki írta az alapját, eredeti formájában hepibb volt, aztán én faragtam át a jelenlegi, keserédes harmóniamenetre és hangzásra. Egyre nagyobb apátiát érzek a közös ügyeink kapcsán másokban és magamban, az utóbbi nyilván azért is van, mert zsizsegő tinédzserből átléptem a felnőttkorba, és megtanultam, hogy néha jobb csendben maradni. Viszont sok dolog van körülöttünk, ami miatt igenis szólni kell, akkor is, ha mások nem akarják. És akkor is, ha emiatt árral szemben kell úsznunk.
A fotókat Müller András készítette.
