Zóna
Szellemvárosban látlak.
Magas betonháztömb peremén ülsz,
árván, mint egy kopár kis ág.
Szemedre sötét függönyt húz a hold.
Porszem vagyok,
beleveszek zónádba.
Nincsenek ajtók,
nincsenek ablakok.
Nincsenek csillagok.
Csak a végtelen magánya.
Amivel eggyé válsz.
Veled.
Kóbor lélek
Mintha élne a testedben
egy másik lélek,
ami nem odavaló.
Ami foltra lép,
ha hívom,
óvatosan mellém költözik.
Ezért fekszel mindig
valami peremén.
Az ágy szélén,
a kanapé karfáján,
a szőnyeg rojtjain.
Nehogy felébresszen,
amikor átlép rajtam.
Időnként megkeresem,
hogy ne kelljen rádöbbenned,
ismét magamra hagytál.
A borítófotót Raffay Zsófia készítette.
