Több mint öt évvel legutolsó budapesti fellépése után, november 10-én a Barba Negra Music Clubban koncertezik Tommy Emmanuel. Az ausztráliai születésű zenészt minden idők egyik legnagyobb hatású gitárosának tartják, aki szóló fellépésein egyszemélyes zenekarként nyűgözi le közönségét.
„Gyerekként az volt a vágyam, hogy bekerüljek a showbusinessbe, ma már azonban csak a boldogság businessben szeretnék jelen lenni. Játszom, és ez boldoggá teszi az embereket. Ez a legjobb munka” – vallja Tommy Emmanuel, aki annyi mindent ért el karrierje során, ami több életútra is elegendő lehetne, ha olyan művész lenne, aki tényleg könnyen megelégszik.
Négyéves korában kezdett el hangszeren játszani.
Azt követően kapott kedvet, hogy a rádióban meghallotta Chet Atkins és John D. Loudermilk Windy And Warm című számát.
Családi segítséggel, a zeneiskolákat kerülve tanult meg gitározni.
Sajátos pengetési stílusát példaképétől, Chet Atkinstől vette át. Ennek különlegessége, hogy hasonlóan játszik gitáron, mint a zongorista a zongorán: mind a tíz ujját használja, a basszust a hüvelykujjával, a dallamot pedig az első két vagy három ujjával játssza, s mindezt egy időben. Hatévesen már a családi zenekarral koncertezett, harmincas éveiben rock’n’roll gitáros volt, aki zenekarával stadionokat töltött meg Európában.
44 évesen egyike lett az öt legjegyzettebb gitárosnak.
Ma pedig Nashville-től Sydney-n át Londonig évente több száz fellépése van. Szólókoncertjein sosem használ számlistát, de a stúdiózások során is a spontaneitásra törekszik, hiszen általában egyszer veszi fel dalait. Egyedi stílusát a country, a blues, a folk és a jazz elemeinek sajátos összjátéka jellemzi. Legyen szó saját szerzeményeiről, gitárklasszikusokról vagy a világ legnépszerűbb dalainak újraértelmezéséről, azoknak az ő előadásában annyira egyedi hangzása van, amit már néhány hang után fel lehet ismerni.
Koncertjein nemcsak gitárjátékával, hanem közvetlen személyiségével és személyes történeteivel is leköti a közönség figyelmét.
Legutóbbi, Accomplice One című albuma – melyen olyan közreműködőkkel dolgozott együtt, mint Jason Isbell, Mark Knopfler, Rodney Crowell, Jerry Douglas és Amanda Shires – zenei sokféleségének egyfajta lenyomataként is értelmezhető. „Az emberek mindig megpróbálták bekategorizálni azt, amit csinálok. Rám aggasztottak különböző címkéket, műfajokat.
Mindig visszatérek Duke Ellingtonhoz, aki azt vallotta: kétféle zene létezik, a jó és a rossz.
Nos, én megpróbálok jó zenét játszani, s legutóbbi albumomon ehhez a legmegfelelőbb társak szegődtek mellém.”
A Facebook-esemény itt érhető el.
