Az irodalom a festészettel gazdagítva igazi összművészeti élményt biztosított a MiroArt Estek legutóbbi alkalmán, melynek középpontjában Ady Endre és Czóbel Béla kapcsolata állt. Első látásra talán furcsának tűnhet a két különböző területen alkotó, ikonikus művész összekapcsolása, a hallgatóság azonban az idő előrehaladtával egyre több közös vonásra lehetett figyelmes.
Juhász Anna irodalmár és Barki Gergely művészettörténész mutatták be a két életutat, mely hol máshol kapcsolódhatott volna össze, mint Párizsban, a művészetek fővárosában. Az azonos városban alkotás azonban még nem biztos, hogy összehozta volna ezt a két XX. századi tehetséget.
A kapocs közöttük Bölöni György volt,
aki a jogi és a művészettörténészi pályáját párhuzamosan futtatta. A később az Élet és Irodalom első főszerkesztőjévé vált Bölöni Párizsba emigrált, 1923 és 1945 között a francia fővárosban élt. A „Szajna parti Várad” művészeti élete őt is magával ragadta, a Sorbonne jogi karára és az École des Beaux Arts irodalmi és művészeti fakultására egy időben járt, és a Nyolcak festőcsoportjához csatlakozott. Ő mutatta be egymásnak a két géniuszt, miután Ady költészetét az Új versek című kötet segítségével megismertette a Párizsban élő magyar festőkkel. Bölöni tulajdonképpen dealerként működött Czóbel mellett, a képkereskedője volt.
Juhász Anna hangsúlyozta, hogy fontos szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy Ady Debrecenből került Párizsba.
A költőként történő befutása nehéz út volt számára, három kötetet írt, mire tehetségét elkezdték elismerni. Schöpflint idézve elhangzott, hogy soha magyar költőről annyit nem beszéltek a XX. században, mint Adyról. Szerkesztő, rendszerező, ugyanakkor érzelmes ember volt.
Czóbel Bélával kapcsolatosan Barki Gergely elmondta, hogy hat évvel fiatalabb volt Adynál, és nagyon korán tudott a csúcsra kerülni.
Párizsban a Julian Akadémia díját már az első évben elnyerte, és ezt nagy sajtóvisszhang kísérte. A francia főváros nagy szalonjaiban állított ki, 1906-ban már a Vadakkal együtt szerepelt. Bár a pályája nagyon lendületesen haladt előre, érdekes, hogy a csúcsidőszakából szinte semmilyen kép nem maradt fenn. Ezért nehéz bizonyítani, hogy a magyar festők egyik legfontosabbikáról beszélünk, amikor művészete szóba kerül. A róla kialakított mai tudás hosszas kutatómunka eredménye.
Jelenleg Szentendrén látható az a Czóbel-kiállítás, melynek anyaga olyan képekből állt össze, melyekhez hasonlóakat Barki Gergely is keres.
Ezek az úgynevezett WANTED képek, melyek az 1914 előtti időszakból származó több száz alkotás közé tartoznak, ezekről Czóbel egy korabeli rádióinterjúban beszélt. A háború miatt sok magyar festőhöz hasonlóan menekülnie kellett Párizsból, hátrahagyva alkotásait. Megtudhattuk, hogy Japánban lelhető fel a legnagyobb gyűjtemény műveiből. Mind Adyra, mind Czóbelre jellemző volt a határozott, egyéni hang kialakításának vágya.
Czóbelnek hiába lett volna lehetősége Picassóval egy műteremben dolgozni, visszautasította,
mert attól tartott, hogy túlságosan a spanyol festő befolyása alá kerülne. Nem akart senki epigonja lenni, Barki Gergely megfogalmazása szerint új gyerekhangot akart találni, mely őszinte, tiszta és erős. „Nem kellenek a megálmodott álmok” – írja Ady is, aki egyéni hangon megfogalmazott új mondanivalóval tört előre.
Képet kaphattunk arról is, hogy életmódjukban mennyire különböztek egymástól.
Czóbel alapvetően józan életű ember volt, aki szigorú beosztás szerint élte az életét. Ebből semmi nem tudta kizökkenteni, kifejezetten távol tartotta magát a Párizsban élő festőkre jellemző elhajlásoktól. Ezzel szemben Adynak ismerjük önpusztító életmódját, és tudjuk, milyen meghatározó kapcsolata volt a testiséggel. A budapesti éjszakában is nagyon aktívan vett részt. Juhász Anna azonban rámutatott arra, hogy milyen fontos volt számára a család, a karácsonyokat például mindig édesanyjánál, visszavonultan töltötte.
Párizsban Léda volt segítségére, többek között témaválasztásaiban is támogatta Adyt.
Czóbel kiállításáról azt írta egy alkalommal, hogy Czóbel a függetlenek legvadabbja, aki keres, és szűz csúcsokra tör. Czóbel meg akarta festeni Ady portréját, de a feltételezések szerint ez a kép nem készült el.
A két művész közötti, további kapcsolódási pont, hogy Léda és férje, Bölöni közvetítésével, vásároltak Czóbel Béla festményeiből.
A dokumentumok szerint nehéz volt őket meggyőzni arról, hogy kortárs festő képeit vegyék meg. Bölöni sajnálta is odaadni nekik a képeket, mert láthatóan nem értették a festmények mondanivalóját és értékét.
Az estet tovább színesítette az a sok vers, illetve levélrészlet, melyet Kecskés Karina és Simon Kornél olvastak fel, Barki Gergely pedig lelkesen mesélt a Czóbel festmények utáni kutakodása érdekes részleteiről. Egy festmény azonosítása során még annak is utánajárt, hogy vajon esett-e a hó Budapesten 1906. március 14-én, mert a Czóbel-gyanús festmény egy havas budapesti utcarészletet ábrázolt.
Ady és Czóbel – Két XX. századi tehetség kapcsolata, MiroArt Estek, Budapest, Városliget Café & Restaurant, 2019. április 30.
A fotókat Földesi Máté készítette.
