A klímakrízis hatásai látványosan megmutatkoztak a 12. Fishing on Orfű fesztiválon. Az első és az utolsó napon is hosszan tartó, hatalmas csapadékmennyiséget hozó trópusi zivatar nehezítette meg a Panoráma Camping területén bulizók életét. A négynapos esemény naplója vízmentes helyen volt, itt az ideje beleolvasni!
Nulladik nap (június 18., szerda)
Kedves Naplóm!
Az este teljes létszámban megérkeztünk orfűi szállásunkra, hozzá is láttunk a gírosz elkészítéséhez. Mivel nem gondoskodtunk minden hozzávalóról, a végeredmény sokkal jobban hasonlított a csirkepaprikásra, amit nagy adag görög salátával fogyasztottunk el. Vacsora után egy rövid sétára indultam, hiszen a környék békés, nyugodt arcát a következő négy napon biztos nem fogom látni. Nem is kellett csalódnom, a teliholdas éjszakán párállott a Pécsi-tó, a tücsökciripelést pedig csak a békák élénk kórusa tudta elnyomni. Hiába, a Fishing egyik vonzereje a természet közelsége.
Első nap (június 19., csütörtök)
Kedves Naplóm!
Egy dolgot biztosan megtanultam: sose higgy az időjárás-előrejelzésnek! Napközben sikerült rendesen leégnem, este pedig egy akkora zivatar csapott le a fesztiválra, amilyen még soha. És egyiket sem jelezték előre a mindenféle online alkalmazások, tematikus oldalak, időjóslásra beidomított digitális kétéltűek. Félreértés ne essék: szinte minden Fishingen van eső, cuppogás a sárban, gyorsabb vagy lassabb megázás. De ami az este történt, az példa nélküli a FOO történetében.
Másfél órán keresztül zuhogott olyan intenzitással, amiből egy perc is elég ahhoz, hogy bőrig ázz.
A kettes számú (idén „Eszik a dönert a nagyorrú lányok”) nagyszínpad közelében, a vizesblokk eresze alatt vészeltem át sokadmagammal a zivatart. Volt időm megfigyelni a gyorsan kialakuló időszakos patakokat, a nagyon részeg lányt, aki a folytonos sárba esést úgy védte ki, hogy egyszerűen leült, de szerencsére valaki kiment érte az esőbe, megmentve a tüdőgyulladástól.
Egy kisebb, szintén nem szomjas társaság (tizenéves fiúk alkották) mellettem énekléssel ütötte el az időt, erős fél órán keresztül a legváltozatosabb stílusú dalokra gyújtottak rá, zenei képzettségük tagadhatatlan, szövegismeretük pedig irigylésre méltó volt.
A Budapest Bár koncertjét elmosta az eső, de a fesztivál az özönvíz után folytatódott,
a koncertek az áldatlan állapotok ellenére (még ha nem is mindig az eredeti helyszínen), de lementek. A legkitartóbbak az Esti Kornél fellépésén a Csavargó Nagyszínpad előtti dagonyában teli torokból énekelhették a Rohadt esőt, mert ezt a ziccert biztos nem hagyta ki a banda.
Eleget írtam az időjárásról, ideje beszámolnom a koncertekről.
A Rájátszás (amit egy héttel ezelőtt a Margó Fesztiválon is láttam) nem csak remekül ráhangolt az első napra, de el is gondolkodtatott. Egy nappal voltunk a tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey János temetése után, az azon részt vevő Grecsó Krisztián pedig már a színpadon állva kellett szórakoztassa a közönséget. Ráadásul őszintén bevallotta, hogy néhány órával a tavalyi FOO-koncertjük előtt tudta meg orvosától, hogy rákos. Az azóta sikeres terápián átesett író akkor még rosszabb lelkiállapotban gitározott, énekelt és olvasott verset nekünk.
A fesztiválon először szereplő, már 75. évét taposó Hobo viszont koncertje alatt a közönségnek hála egyre jobban belelkesedett,
és bár Jaggert idéző mozgása kissé már berozsdásodott, a végére magára találó hangosítás sem rontott igazán jellegzetes smirglis hangján. Hobo számomra felvillantott valamit a Kispáltól datálható könnyűzenei fordulat előtti koncertek világából, a fellépés utolsó részében pedig rendszerkritikusabb dalai is felcsendültek. Bár ez nála nem az előző éveknek szól, hiszen fél évszázada jellemzi zenei munkásságát, és ő már nemigen fog megváltozni.
A fesztivál alatt lett 52 éves Lovasi András, aki idei szólóalbumát, a Tűzijáték délbent vitte színpadra. A setlisten helyet kaptak áthangszerelt Kispál-dalok és a Bandi a hegyről néhány szerzeménye is.
A nem éppen fesztiválkompatibilis koncert a kísérletezést mindig bátran felvállaló középkorúvá vált FOO-alapító mostani élethelyzetére reflektált,
ami sokkal őszintébb gesztus, mintha 20-30 éve íródott slágereit játszaná változatlan formában. A kezdeti technikai problémákon túllendülve az Ivan and the Parazol remekbe szabott koncertet adott a „Mivót?” Nagysátorban, miközben a Parazol Army csatatérré változtatta a nézőteret.
Második nap (június 20., csütörtök)
Kedves Naplóm!
A szerdai eső viszonyítási ponttá vált. A fesztiválozók úgy kérdezgették egymástól, hogy ki hol és hogyan vészelte át az „égi áldást”, mint mondjuk 9/11 esetén. Ám csütörtökre, köszönhetően a szikrázó napsütésnek, szinte minden felszáradt, így jöhetett a minigolf, ahol fordított előjellel ismétlődött meg a tavalyi versengés. Egy éve az utolsó pályán úszott el a győzelmem, most viszont a 18-as lyuk átka másra csapott le, így a sors idei sikeremmel valamit visszaadott abból, amit tavaly elvett. A hatórás koncertet a domboldal fele ülve néztem végig, mögöttünk a fél tízes fellépő, a Vad Fruttik frontembere, Likó Marcell élcelődött a Csík Zenekar Most múlik pontosan-feldolgozásán. Történeti szempontból semmi meglepő nem volt abban, hogy régi évfolyamtárssal és tanítvánnyal is összefutottam, megesett ez már máskor is, de ez is hozzáteszi a magáét az általam szeretett Fishing-élményhez.
Első idei felfedezésem a Csaknekedkislány tánczenekar.
Csepella Olivér, a Nyugat+Zombik képregény alkotója és társai olyan számokkal teremtettek maguknak rajongói bázist, mint a Falábú nő, a Momés lány vagy A Férfi Album állatos trilógiája (Nyúl, Róka, Farkas). A komolytalannak tűnő szövegekhez és a játékos színpadi megjelenéshez igazi gitáralapú rockzene párosul. A Kiscsillag helyett a Reema nevű kéttagú formáció produkciójába tekintettem bele. A brit énekesnő és német fúvós társa A tűzhöz közel nevű színpadon lépett fel, ám a hangulatos, csöndes koncertbe erősen bezavart, hogy a keverőpult fölé azalatt rögzítették fel az esőtől védő ponyvát. A többi koncertről csak dióhéjban:
a Vad Fruttik a technósabb arcát mutatta, ám jól állt neki. A Péterfy Bori & Love Band minden évben megdöbbentően erős koncertet ad, idén sem volt ez másként.
Bár kissé zavarba ejtő volt az egy szám erejéig színpadra engedett srác félmeztelenre vetkőztetése és a vele előadott furcsa duett.
Harmadik nap (június 21., péntek)
Kedves Naplóm!
Nyolcadszor járok a Fishingen, de mégis minden alkalommal érnek meglepetések. Például a teljesen új felállásban játszó Kaukázus délutáni nagysátras koncertjén annyian voltak, hogy a tömeg minden lehetséges helyen kifolyt a sátorból. Tíz éve volt a csúcson Kardos-Horváth és csapata, azóta abbahagyták, újrakezdték, de a jelek szerint a rajongótábor nem apadt el, jogosan szólt a koncert végén a „Nagyszínpad! Nagyszínpad!”.
Második felfedezésem Áron András Apey volt,
akinek egyszálgitáros koncertjét (jó, néha szájharmonikával kísérte magát), leesett állal figyeltem. „Sátánista” zenekarával, az Apey & The Pea-vel metálban utazik, itt viszont leginkább countryra hasonlító zenét játszott olyan természetességgel, mintha ez a műfaj szerves része lenne a hazai zenei szcénának. Miközben hátborzongatóan karcos hangja betöltötte az erdőt, Apey kutyája szabadon járt-kelt, hagyta magát megsimogatni, vagy épp unottan lefeküdt az idei FOO számomra legjobb koncertjét adó gazdája mögé.
Az a jó, hogy míg Apey spirituálisan töltött fel, addig a Besh o Drom önfeledt táncra késztetett, így jó kis bulizással zártam a napot.
Azt a napot, amikor arra is rájöttem, mennyire fontos egy együttesnél a karizmatikus frontember. Legyen az a mindig vigyorgó Lóci a Lóci játszikból, aki ösztönösen jól kommunikál a közönséggel, vagy a már első kötetes költő Szendrői Csaba az Elefántból, aki egy rocksámán energiájával hozza eksztázisba a közönségét.
Negyedik nap (június 22., szombat)
Kedves Naplóm!
Véget ért a fesztivál, zuhog az eső, elhagytuk Orfűt, lassan Pécset is. De még le kell írnom neked, milyen is volt az utolsó nap. Úgy alakult, hogy idén egyetlen off-programon sem vettem részt, ellenben fürödtem a Pécsi-tóban és a Kistóban is (a fejest még csiszolgatnom kell).
Hiányoltam az Orfűi Másnapot, de már arcról felismertem a fesztivál borászait,
örömmel konstatáltam az egyre több mobilvécét és azt a tényt, hogy a két nagyszínpad közti távolság az évek alatt gyarapodó lépcsőknek és a szélesedő átkelőnek köszönhetően akár fél perc alatt leküzdhető. A szombati felhőszakadásra már számítani lehetett, de esőkabát ide vagy oda, a szó szerint ömlő eső sokunkat fedett helyre kényszerített. A hirtelen felbukkanó patakok, vízátfolyások csak a gumicsizmával felszerelteknek nem jelentettek veszélyforrást, a három nappal korábbi zivatar viszont sok fesztiválozót megedzett, így a vártnál korábban abbamaradó eső után újra tömegek álltak a Hiperkarma koncertjén.
Az eső miatt is zsúfolásig megtelt Nagysátorban Krúbi és Dé:Nash koncertjét fokozott érdeklődéssel vártam, de csalódottan távoztam.
A Fonogram-díjas fiatal rapper dumáját a hangosítás vagy a rossz akusztika miatt nem lehetett igazán érteni, pedig a gyakran puskaropogás gyorsaságú szövegelés a produkció veleje. A médiában nagyot futó Dé:Nash csak néhány számban működött közre, csodálkoznék, ha őt sokszor látnánk még színpadon, láthatóan nem az ő világa. Lágyabb húrokat pengetett meg az eső után a Blahalouisiana, illetve a Jónás Vera Experiment is érezhetően erős koncertet adott, melynek sajnos csak az utolsó dalaira értem oda.
Kedves Naplóm!
Legközelebb egy év múlva jegyzem fel orfűi élményeimet, de amikor hiányozni kezd a Fishing, elég lesz fellapoznom téged, hogy újra átéljem ezt a négy emlékezetes napot.
Fishing on Orfű, Orfű, 2019. június 19-22.
A fotókat Bődi Zoltán Géza készítette.
