A József Attila-díjas Cserna-Szabó Andrással és a Márai Sándor-díjas Fehér Bélával a DESz24-ben találkozhatott a közönség június 11-én Debrecenben. A fröccsökkel oldott beszélgetés már a helyszín előterében elkezdődött, és a kötetlen hangvétel az est további részében sem változott.
Az est moderátora, Szabó Krisztina az előzetesen kigondolt koncepcióját az első pár perc után bevallottan elengedte. Felismerte a meghívottak, valamint a közönség soraiban ülő író-dalszövegíró-rendező Bereményi Géza féktelen mesélőkedvét (ugyanis a jelenleg Debrecenben élő alkotó is ott ült a közönség soraiban, aktívan részt is vett a beszélgetésben), szabad utat adott a gondolatoknak, a diskurzus áramlásának.
A moderátor nyitókérdését Fehér Bélához címezte, arra volt kíváncsi, hogy a Kossuthkifli (2012) című regényében miért éppen a 1848–49-es forradalom és szabadságharc korszakát dolgozta fel. De mire Fehér kifejthette volna gondolatait, Cserna-Szabó a beszélgetőtársa szavába vágva már a szóban forgó alkotás címéről értekezett. Ő segített Fehérnek a címadásban, mondta, közbenjárására pedig azért volt szükség, mert a Fehér által tervezett cím „valami borzasztó volt”.
Cserna-Szabó dominanciája és a Fehérrel folytatott jóindulatú csipkelődésük az egész estre jellemző volt, láthatóan nem csak a közönség szórakozott jól.
A korszak-meghatározással kapcsolatos kérdésre hosszú percek és kitérők után érkezett csak válasz, de a Kossuthkifli írója végül mégis szóhoz jutott. Fontosnak tartotta azt, hogy írjon a ma már kiveszőben lévő emberi tulajdonságokról, mint amilyen például a hősiesség, amelyek az 1848–49-es eseményeket még jelentősen áthatották. Aztán, mintegy az előző állítás megkérdőjelezéseként, a Kossuthkifliben megjelenő humorról esett szó, melynek eszközével az író már-már parodisztikus köntösbe bújtatta a pátosszal teli eseményeket. Fehér helyett Cserna-Szabó vette magához újra a mikrofont, ő indokolta meg az említett írói eljárást:
ahogy a Kossuthkifliben, úgy Cserna-Szabó Sömmi.-jében (2015) is éppen 1848–1849 patetikus emlékezete miatt jelenik meg a humor, de nem gúnyként, hanem iróniaként.
Az 1848–49-es eseményekkel kapcsolatos igazságok és féligazságok, valamint a különböző generációk visszaemlékezéseihez fűzött reflexiók adták a továbbiakban a beszélgetés vezérfonalát. Cserna-Szabó mint a fiatalabb (író)generáció tagja, úgy integrálta a diskurzusba az 1956-os eseményeket is, mint 1848–49 emlékezetének az ellentétét. 1956 történései, valamint azoknak szaktudományos értelmezése Cserna-Szabó szerint zavarosak az események időbeli közelsége, a nagyszámú visszaemlékezések és az ideológiai narratívák miatt – az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot tartja az utolsó még „tiszta és igazi” történelmi eseménynek.
Fehér Béla az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szakirodalmának alapos ismerőjeként éppen belekezdett Cserna-Szabó András állításainak cáfolatába, ám a beszélgetés ezen pontján Bereményi Géza az est harmadik főszereplőjévé vált, minden felmerülő történelmi eseménnyel kapcsolatban kifejtette véleményét. Még egy 1956-hoz fűződő szexuális élményéről is beszámolt!
Fehért idegesíteni kezdte a mikrofon, így meg is vált tőle, Cserna-Szabó pedig nehezményezni kezdte, hogy történelmi nézeteivel senki nem ért egyet.
Az est nevetéssel teli „álfeszültsége” a tetőpontjára hágott.
Ekkor Cserna-Szabó az órájára pillantott, konstatálta, hogy eltelt a beszélgetésre szánt egy óra, így mindhárman (Fehér Béla, Cserna-Szabó András és a csatlakozó Bereményi Géza) megegyeztek egy Karinthy-idézet aktualitásában és érvényességében: „Minden másképp van”. Hozzáfűzték, hogy a jelenkori történések is „másképp lesznek” az utókor számára, és természetes, hogy nem minden kerül exponálásra a történelmi események sorából.
Szabó Krisztina harmadik, a beszélgetés hatvanadik perce után feltett kérdésére ismét Fehér Bélától várt feleletet: hogy élte meg azt, hogy a Kossuthkifliből TV-sorozat készült? A válasz tömör volt: „sehogy”. Fehér magatartására egyébként végig jellemző volt a már-már parodisztikussá váló passzivitás, de az író mégis szimpatikusnak és humorosnak tűnt, nyers őszinteségével szórakoztatta a közönséget. Később kifejtette, hogy örült az adaptációnak, szerepelt is a sorozatban, egy jobbágyot alakított, de szerinte nincs köze hozzá, ez a munka már egy másik alkotó, illetve alkotócsoport szellemi produktuma. Cserna-Szabó ugyanezt gondolta Sömmi. című munkájának színpadi feldolgozásáról.
Ettől az egytől eltekintve az est korábbi perceiben sem volt jellemző kapcsolatukra az egyetértés, így nem volt meglepő későbbi szemléletbeli elkülönböződésük sem a nyelv és tartalom viszonyának problémakörével kapcsolatban. Fehér a nyelvi működést tartja a legfontosabbnak, és Esterházyt tekinti példaképének az írás során, míg a történetpárti
Cserna-Szabó szerint semmire sincs garancia, hiszen attól még lehet rossz egy irodalmi alkotás, hogy nyelvileg jól megformált.
Fehér és Cserna-Szabó szerzőpárossá válásuk mikéntjében sem értettek maradéktalanul egyet, azt leszámítva, hogy barátságuk és közös alkotómunkájuk elindítója könyveik kölcsönös, egymás általi méltatása volt. Fehér Béla pontosított, miszerint a Mérgezett hajtűk (Cserna-Szabó András, 2009) elolvasása után kereste meg későbbi szerzőtársát, aztán kezdtek el kocsmázni. Beszélgetéseik nem irodalomról, hanem leginkább gasztronómiáról szóltak, így jött létre közös alkotásuk, az Ede a levesben (2011).
Az esemény fő témája a szervezők célkitűzése szerint a gasztronómia és az irodalom kapcsolata lett volna, de az est improvizatív jellege miatt erről mindössze ez a pár szó esett.
Befejezésként Cserna-Szabót kérdezte Szabó Krisztina Az abbé a fejével játszik (2018) című legfrissebb regényéről. A könyv laza szerkezetének egy film volt az ötletadója, mégpedig a Szabadság fantomja (1979). Cserna-Szabó szerint az alkotás történetvezetése nagyon realisztikus, amely szembe megy a szépirodalomban megjelenő erőltetett történetlogikákkal. Hiszen az élet történései sem teljesen egyértelműen kapcsolódnak egymáshoz, mégis sok művészeti alkotásban jól követhető ok-okozati összefüggéseket fedezhetünk fel közöttük.
A beszélgetés legvégén az adaptációk kérdéskörével kapcsolatban Bulgakov Mester és Margaritájának nyolc részes filmfeldolgozásától a most népszerű (és Bereményi szerint zseniális) Csernobil-sorozatig jutottak, későbbi terveikről pedig sejtelmesen nyilatkoztak. Egyiküknek sincs jelenleg konkrét terve: Fehér épp egy „kísérleten” dolgozik, Cserna-Szabó pedig a „szabad novellisták” életét éli.
Mindent összevetve egy nagyon szórakoztató irodalmi est részesei lehettünk, ahol a jó hangulat és a fröccs mellett a közönség rengeteg információval gazdagodott, és egy végtelenül közvetlen szerzőpárossal találkozhatott, nem beszélve az aktívan részt vevő Bereményi Gézáról és történeteiről…
KULTopik: Gasztroirodalom, Debrecen, DESZ24, 2019. június 11.
A fotókat Csala Dorottya készítette.
