Állítások helyett kérdések

A Jövő szerdán a montréali bemutató után (The Montreal World Film Festival) elnyerte az idei Friss Hús fődíját. A három éve a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett alkotónak ezt a filmjét versenyben, és korábbi munkáját, a Ha nem segít a Mindenhatót versenyen kívül, a Malter Filmfesztivál keretein belül vetítették a 12. Ördögkatlanon – a dupla vetítés apropóján beszélgettünk.

KULTer.hu: Miért volt számodra különleges ez az alkalom?

A Ha nem segít a Mindenható című filmem korábban, 2016-17-ben szerepelt fesztiválokon, a Mediawave-en elnyerte a magyar, a nemzetközi és a diákzsűri díját is. Hálás vagyok Hutanu Emilnek, a Malter Filmfesztivál igazgatójának, hogy az off programban szerepelhettünk vele.

Pécsi születésű vagyok, és maga a film is ezer szálon kötődik a városhoz,

Baranyában viszont csak néhány vetítésünk volt, ahová nem tudott mindenki eljönni. Az érdeklődés viszont töretlennek bizonyult, sokan szerették volna látni – ez a katlanos alkalom egy kitűnő lehetőség volt erre, hiszen közel van Pécshez. Pont a vetítési napon volt az időjárás a legkevésbé kegyes a nézőkhöz [óriási vihar volt, ami több színpadot és programot is elmosott – a szerző], ám ez szerencsére az én filmemet nem érintette.

KULTer.hu: A nézőket láthatóan megérintette ez az igaz történet, amelyet dokumentáltál. Hogyan fogtál neki a munkának, meddig dolgoztál ezen a filmen?

Sándor Pécsett dolgozik lakatosként, legtöbbször ingyen vagy nagyon kevés pénzt fogad csak el az ügyfeleitől, ezen kívül segít beteg barátainak, délben megterít a pláza tövében a hajléktalanoknak, és mindenen spórol, amin lehetséges.

Nagyjából kilenc hónapig kísérgettem őt kamera nélkül, hogy megszokja ő és környezete a jelenlétemet, és utána kezdtünk forgatni.

Közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hogyan lesz ebből film? Sanyi csodabogársága önmagában egy magazinműsorba való riporthoz elég, de filmhez még kevés. Egyik késő esti beszélgetésünk alkalmával mondta el nekem, hogy sokáig már nem fog ráérni forgatni, mert megy dolgozni külföldre – ekkor megörültem, tudtam, hogy megvan a fő történetszál.

KULTer.hu: Többen érdeklődtek, hogy mi lett a sorsa a főszereplő Sándornak a forgatás után – erről elárulhatsz nekünk valamit?

Ami nincs benne a filmben, az az, hogy a hetvenes években kimehetett két hétre dolgozni az NSZK-ba, ahol nagyon megtetszett neki az ottani munkaszervezés, szinte vesszőparipájává vált, s a rövid utazás óta visszavágyott.

Helyzete kicsit hasonló Csehov Három nővéréhez, akik Moszkvába vágynak, ám sosem jutnak el oda.

Sándor évtizedekig vágyódott vissza, míg a közelmúltban néhány ismerőse kiment dolgozni, jól kerestek, és Sanyit is a váltásra buzdították. Engem Sanyi meggyőzött arról, hogy már nem sok hiányzik az induláshoz. Sokáig abban reménykedtem, hogy Bécsben is tudunk majd forgatni, hiszen Sanyi nagyon ki akart menni mosogatni, aztán végül nem ment. A film utóéletével kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy

Sanyi álma nem a mosogatás volt, hanem az, hogy kint egy módosabb háztartásban ő lehessen a mindenes

(zöldséget pucol a háziasszonynak, megjavítja a javítani valót, gondozza a kertet). Egy vetítésen odajött hozzám egy ember, ha jól emlékszem, a szombathelyi Savaria Filmfesztiválon, aki rögtön elkérte Sanyi elérhetőségét, mondván, hogy az egyik osztrák ismerőse pont ilyen személyzetet keres. Sanyi ettől viszont megijedt, azt mondta, nem áll még készen, nem tud kimenni. Úgy tudom, Sanyi helyzete azóta is pont olyan, ahogy a film végén láthatjuk.

KULTer.hu: A vetítés után sokan hitetlenkedve fogadták azt a tényt, hogy nem fikciót láttak, nem is játékfilmet. Találkoztál korábban hasonló megjegyzésekkel?

Fontosnak tartom azt, hogy egy dokumentumfilm is nézőbarát legyen, ezért igyekszem a játékfilmes dramaturgiát követni. Szeretek felvenni minden olyan információt, jelenetet, ami fontos ahhoz, hogy a filmet meg lehessen érteni.

A cél az, hogy a musztert végül ugyanúgy tudjuk vágni, mint egy játékfilmnél,

és ne legyen szükségünk arra, hogy interjúkat használjunk fel az érthetőség kedvéért. Ez Sándor történeténél teljes mértékben sikerült, nem használtunk sem interjút, sem narrációt. Előfordul, hogy megkérdezik tőlem, ez játékfilm-e, és honnan szedtem ezeket a színészeket. Szerintem látszik, hogy ez dokumentumfilm, de azért igyekeztünk fogyaszthatóvá és könnyen nézhetővé tenni. Sokan alkalmaznak hasonló technikát. Talán Schiffer Pál Cséplő Gyurija jut elsőként eszembe anélkül, hogy egy klasszikushoz akarnám a filmem hasonlítani.

Úgy gondolom, hogy a játékfilm és a dokumentumfilm nem egy-egy műfaj: ezek inkább filmkészítési módszerek.

A zsánerek a módszerek alá tagozódnak be, ilyen módon pedig egy dokumentumfilm is lehet komédia, kalandfilm vagy akár horror, pont úgy, ahogy a játékfilm.

KULTer.hu: A Jövő szerdán szép fesztiválkörutat jár be. Hogyan éled meg műved sikerét?

Az, hogy a filmet egy A-listás nemzetközi fesztiválon, Montréalban, a versenyprogramban premiereztethettük, már önmagában díjértékű számomra. Szintén szerepeltünk az ASIANA-n, ezt követően pedig a magyar fesztiválok is felfigyeltek rá, beválogatták.

Ha tehetem, beülök a vetítéseimre, és figyelem, hogy a nézőtér mennyire lélegzik együtt a filmmel.

Nagyon érdekes volt számomra, hogy a vetítések után a közönségben élénk viták keveredtek a filmben felvillantott morális kérdésekről. Nem foglalunk állást az abortuszról, és nem akartam didaktikus vagy éppen propagandisztikus lenni. Ha ilyen filmet csinál az ember, sokkal jobb, ha kérdez, mintsem állít. Úgy látszik, ez egy gondolatébresztő történet, amiben mindenki megtalálja a saját véleményét, saját látásmódját. Nagyon más célom nem is lehetett a filmmel, minthogy a nézőt elgondolkodtassam. Ha magával viszi a fontos kérdéseket, már megérte.

KULTer.hu: Nyitott új utakat számodra az, hogy a Jövő szerdán miatt hirtelen nagy figyelmet kaptál?

Igen. Másnapra nagyon sokan jelöltek ismerősnek a Facebookon. (nevet) Aztán a fél SzFE gratulált, meg millió más ember, köztük maga Havas Ágnes [a Filmalap vezérigazgatója – a szerző]. Volt pár produceri megkeresés is, és most például itt egy friss üzenet a telefonomon: két osztályfőnök írta, hogy ha engem választanának, adott esetben ráérnék-e akár már ebben a szemeszterben a hallgatóiknak filmszínész kurzust tartani. Hát, ha nem is jönne össze, már az baromi jó, hogy felmerült a nevem.

KULTer.hu: Milyen lehetőségeid vannak a gyakorlásra, arra, hogy színészekkel dolgozz?

Filmesként nyilván többet nem dolgozhatnék színészekkel, mint amennyit forgatok, ezért, hogy fejlesszem magamat, meg segítsem, akit tudok, már évek óta közreműködtem színész szakra felvételizők felkészítésében, tréningezésében. Tavaly az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy

Földessy Margit felkért, segítsek neki a jövő színészgenerációjának a képzésében a felvételi felkészítő csoportjában,

az általa vezetett intézményben, ami nekem a legnagyobb díjakkal felérő szakmai elismerés.

KULTer.hu: Biztosan fontosnak tartod, hogy folyamatosan képezd magad. Az egyetem óta hol, hogyan lehetséges ez számodra?

Máshogy nem is lehet, legalábbis próbálom. Visszajárok tanáraimhoz, igyekszem workshopokra is eljárni színészet, rendezés és írás terén, meg Amerikából hazahoztam vagy tizenöt kiló szakirodalmat, azóta azon rágom át magam. Eleinte eljártam színházi próbákra meg forgatásokra, és igyekeztem besegíteni a világosítóktól kezdve a gripig minden poszton, mert

úgy érzem, hogy egy rendezőnek a filmkészítés minden folyamatát ismernie kell belülről.

Amikor kellett, lószart pucoltam a fahrtsínekről, színészeket fuvaroztam vagy beálltam szendvicseket kenni és teát főzni, de ez már nem mindenkinek egyértelmű, ez miért jó nekem. Szerintem az. Ez is filmes munka. Épp a napokban hallottam vissza, hogy Győri Márk operatőr a mai napig azon derül, hogy pár éve egy forgatáson neki egy diplomás rendező csinálta a szendvicset meg hordta a kávét. Na, az én voltam.

KULTer.hu: Érdekfeszítő témáid lebilincselik a nézőket. Min dolgozol jelenleg, milyen jövőbeli terveid vannak?

Most egy családi drámán, egy kisjátékfilmen dolgozom. Ha minden jól megy, akkor ezt ősszel leforgatjuk. Bízom benne, hogy a jövő évi fesztiválokon ezt már be tudjuk mutatni a közönségnek. Továbbá egy nagyjátékfilm treatmentjét csiszolgatom – erről még nem merek bővebben nyilatkozni.

KULTer.hu: Idén hol láthatjuk még az alkotásaidat?

Mai állapot szerint a Jövő szerdánt a Malter Filmfesztivál debreceni díjátadóján, a versenyprogramban fogják vetíteni, valamint a Hétdomb Filmfesztiválon is versenyprogramba kerültünk a legjobb tíz közé, ahol elég nagy nevek mellett méretünk meg, erre különösen büszke vagyok. Az Ars Sacra Filmfesztivál programjában is szerepelünk, illetve a Best of Friss Hús vetítéseken lehet még ezzel a filmmel találkozni.