Éles Bulcsú debreceni grafikus munkái expresszív konstruktivista stílusban készülnek. A művész kedveli a technikai sokszínűséget, így szívesen készít szitanyomatokat, linómetszeteket, tusrajzokat, újabban pedig a litográfia került érdeklődésének középpontjába. Néhány éve azonban már nemcsak a saját alkotásaival foglalkozik, hanem a Lácacsékei Művésztelep vezetője és a Festészet Napja Debrecen program szervezője is. A grafikussal két nagyszabású projektjéről és alkotásairól beszélgettünk.
KULTer.hu: A Lácacsékei Művésztelep három évvel ezelőtt indult, aminek az elejétől fogva te vagy a művészeti vezetője. Mesélnél a kezdetekről?
Az első Lácacsékei Művésztelep 2016-ban nyitotta meg kapuit Fülöp Emil alpolgármester megbízásából és Fedor László polgármester támogatásával.
Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lácacséke a legkisebb magyar falu, amely művészteleppel rendelkezik.
A megbízókkal elsődleges célunknak tartjuk, hogy megmentsük a települést az elnéptelenedéstől, amire ez a kezdeményezés egy jó megoldás lehet.
KULTer.hu: Van előre meghatározott technikai vagy stílusbeli kikötés a művésztelepen, amikhez a meghívottaknak igazodniuk kell?
Sem technikai, sem stílusbeli korlátok nincsenek. Lácacsékén mindenki azon a témán dolgozhat, ami őt éppen foglalkoztatja. Ezt a szabadságot szeretnénk biztosítani az ide érkező művészeknek.
Az egyetlen feltétel, hogy a meghívottaknak két alkotást kell leadniuk a telep végén, az egyiket otthonról hozzák magukkal, a másikat pedig a művésztelepen készítik el.
Az adott év hozományát a zárókiállításon mutatjuk be, de a későbbiekben a teljes gyűjteményt újrarendezem bizonyos tematika szerint, és eljuttatom más városokba is, hogy minél szélesebb réteg tekinthesse meg a Lácacsékén készült alkotásokat.
KULTer.hu: Mi alapján döntöd el, hogy kik lesznek a meghívottak?
Azt veszem figyelembe, hogy ki milyen stílusban dolgozik, és hogy az alkotása hogyan fog illeszkedni a művésztelep anyagába. Az első három év során kialakult egy irányvonal, amit idén már követtem, és a jövőben is ezt szeretném alkalmazni. Azaz lennének állandó, visszatérő művészek Lácacsékén, akik munkájukkal minden nyáron gazdagítanák a gyűjtemény anyagát. Például Gáspár Gyula és Ghyczy György festőművészek a korábbi években már alkottak a művésztelepen, tehát idén ők már visszatérő vendégnek számítottak. Ebbe a szakmai közegbe remekül illeszkedett Toró József festőművész. Őket a későbbiekben is szívesen látnám a telepen, de minden évben meghívnék egy-két olyan művészt is, aki korábban nem járt még Lácacsékén, és művével gazdagítaná a telep anyagát.
Fontosnak tartom, hogy olyan emberek gyűljenek össze, akik jól érzik magukat együtt, és egymásra inspirálóan hatnak.
Hiszen lássuk be, hogy a közös munka mellett a jó hangulatról is szól egy művésztelep.
KULTer.hu: Hogyan értékeled az idei művésztelep anyagát?
Ghyczy György és Toró József a megszokott útjukat követték, Gáspár Gyula pedig a bor és tus párosításával régebben készített krokijait tette át vászonra. Ebben az évben meghívtam egy festő szakos hallgatót, Koncz Grétát, akinek festménye a látványból indult ki, a végeredmény mégis egy egyedi tájkép lett. A lácacsékei gyűjtemény két szoborral is bővült, Pistyur Imre szobrászművész jóvoltából. Az egyik munka a bibliai Tóbiás alakját ábrázolja, a másik pedig a mitológiai Lédáét. A zárókiállításon a festmények és grafikák között jól tudott érvényesülni a két Pistyur-szobor.
KULTer.hu: Nemcsak a művésztelep vezetőjeként, hanem alkotóként is részt vettél idén is a lácacsékei munkában. Hogyan tudtad összeegyeztetni a szervezést a festészettel?
Gyakran valóban nem volt egyszerű irányítani, szervezni a művésztelep életét és közben dolgozni is.
A gyűjteménybe ajánlottam egy már elkészült litográfiámat, a helyszínen pedig egy korábban elkezdett festménysorozatomat folytattam, aminek eredménye az Óváros című akrilkép lett. Festés közben fogadtam a média képviselőit, intéztem a művésztelep mindennapjait, gondoskodtam arról, hogy semmiben se legyen hiány, miközben a Vámospércsi Művésztelep is látogatást tett nálunk. Volt mivel foglalatoskodnom, de nem lehetetlen a szervezést és a munkát összeegyeztetni.
KULTer.hu: A lácacsékei tevékenységeden túl a debreceni művészeti életet is igyekszel fellendíteni. A Festészet Napja Debrecen teljes egészében a te szervezésed alatt áll. Mikor és miért vetted a kezedbe az esemény lebonyolítását?
Először 2018 októberében szerveztem meg a Festészet Napja Debrecen elnevezésű programot. Korábban többször jártam Szolnokon, ahol Szent Lukács ünnepéhez kötődően, egy napon különböző helyszínekre és időpontokban szerveznek megnyitókat, amik után kötetlenebb események következnek, például a művészek együtt zenélnek, jól érzik magukat. Ez megtetszett, és szerettem volna a kezdeményezést Debrecenben is meghonosítani, hogy egy kis színt vigyek a helyi művészeti életbe.
KULTer.hu: Mivel ez egy új rendezvény a városban, röviden ismertetnéd, mit takar pontosan a Festészet Napja Debrecen?
Az esemény lényege, hogy egy napon három kiállításmegnyitó három különböző helyen és időpontban zajlik le, amiket az este végén egy koncert zár.
Tavaly ez a nap október 20-ra esett, idén ugyanezen hónap 19-én valósul majd meg. A programok között két óra telik el, hogy legyen idő átvonulni egyik rendezvényről a másikra. Ezeket a megnyitókat én „fonódó jellegűeknek” nevezem, hiszen nem teljesen függetlenek egymástól. Tavaly például Csetneki József festőművész egyéni kiállító volt az egyik helyszínen, a másikon pedig már ő mondott köszöntőt. Idén Breznay András festőművész vállalkozik hasonló feladatra. Az egyik tárlatot ő nyitja meg, míg egy másik galériában az ő munkái lesznek láthatóak.
KULTer.hu: Milyen programok várják az érdeklődőket a Festészet Napja Debrecen keretében?
A program nyitányának az Élettudományi Galéria ad helyet, ahol délután három órakor Debreceni képzőművészek kiállítása címmel nyílik tárlat.
Ezt követően a DMK Újkerti Közösségi Házban öt órás nyitással Breznay András festőművész munkáit tekinthetjük meg. Az eseményt hétkor Szász Zsuzsa festőművész kiállítása zárja az Incognito Clubban. Ha pedig valakinek nem lett volna elég a művészetből egy hétvégére, akkor annak a figyelmébe ajánlom a vasárnap tizenegykor nyitó Válogatás a Vámospércsi Művésztelep és Grafikai Műhely gyűjteményéből című tárlatot, aminek szintén az Élettudományi Galéria lesz a helyszíne.
KULTer.hu: A szervezés során milyen nehézségekkel találkoztál, amikre eredetileg nem számítottál?
Rá kellett jönnöm, hogy Debrecen más közeg, mint Szolnok. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy a közlekedés itt nem annyira egyszerű, hiszen nagyobb távolságok vannak. De igyekeztem úgy alakítani a megnyitók időpontját, hogy mindenki időben átérjen egyik helyszínről a másikra, ráadásul villamossal mindegyik program könnyen megközelíthető. A többi pedig csak hozzáállás kérdése. A helyzet nem reménytelen.
KULTer.hu: A közösségi programok szervezése és lebonyolítása mellett mi foglalkoztat jelenleg a saját művészetedben?
A közelmúltban lezártam a négy éven keresztül tartó kerítéssorozatomat. A szériához tartozó képekkel vettek fel a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a Magyar Vízfestők Társaságába és a Magyar Grafikus Művészek Szövetségébe is. Ennyi idő után viszont úgy érzem, ideje ezen a témán túllépni.
Jelenleg keresem az új témákat, melyek mindig a legváratlanabb helyekről érkeznek.
Mostanában sokat rajzolok látvány után, a régi képeimet különböző kiállításokra adom be, és remélem, hamarosan lehetőségem nyílik ismét eljutni a Nalors (korábban Váci Országos) Grafikai Műhelybe.
KULTer.hu: Minden alkotó más és más aspektusát emeli ki a fentebb említett grafikai műhelynek. Számodra miért jelentős az, ha ott alkothatsz?
A Nalors Grafikai Műhelyben több szempontból is izgalmas az alkotói munka, amit a Magyar Grafikusművészek Szövetsége támogat.
A műhelybe ritkán lehet eljutni, és ha már ott van az ember, akkor a legtöbbet akarja kihozni magából és az időből.
Engem személy szerint leginkább a litográfia érdekel, ami sem technikailag, sem anyagilag nem mindennapos, így kifejezetten ünnepnek számít számomra, ha a váci műhelyben dolgozhatok. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg jelentős művész megfordult már itt, ami szintén különleges hangulatot biztosít az ott eltöltött időnek.
KULTer.hu: Mi az, amit mind a közéletben, mind pedig a személyes munkásságodban célként tűztél ki magadnak a jövőre nézve?
Szeretném, ha a debreceni művészet élet megmozdulna, ezért fontos számomra a Festészet Napja Debrecen program, és folyamatosan gondolkozom: hogyan lehetne színesebbé, még változatosabbá tenni ezt a rendezvényt?
Hogyan lehetne kapcsolatot kiépíteni a debreceni képzőművészek körében a különböző korosztályok és elképzelések között?
Emellett természetesen egész évben foglalkoztat a Lácacsékei Művésztelep, a gyűjtemény gondozása, a szerveződés fenntartása és irányítása is. Ha a saját munkámról van szó, akkor zajlik a továbblépés előkészítése és az útkeresés. Emellett a jövőben szeretnék egy nagy, átfogó egyéni kiállítást, ahol nagyjából ötven-száz képemet mutatnám be. Talán én várnám a legnagyobb kíváncsisággal, hogy végre együtt lássam az anyagot, amivel persze meg is mérettetném magam. Ennek az eredménye azonban jó és rossz egyaránt lehet.
A fotókat Gál András készítette.
