A Debreceni Irodalmi Napokon bemutattak két izgalmas kötetet, amelyek a maguk módján egyaránt formabontók, és úgy vélem, hiánypótlók is.
A délután első felében a Fausttól a Szívlapátig – Kortárs könyvek a középiskolában című, óravázlatokat és esszéket tartalmazó kötet került középpontba.
A hatszerzős kiadvány célja, hogy a kortárs alkotások közelebb kerülhessenek a tanárokhoz és a tanítványokhoz,
hogy segítségével áthidalják a távolságot az irodalom és a diákok között. A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének könyvtárában Balajthy Ágnes kritikus, az intézet oktatója és Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára Bodrogi Ferenc Máté moderálásával beszélgetett a munkafolyamatról és az irodalomtanítás problémáiról.
A szerzőtársak elárulták, hogy bár az elején nem mindenki ismerte egymást, a munka mégis gördülékenyen ment. Míg Balajthy Ágnes Debrecenben él, a többiek Budapesten, így csak e-mailben tudtak konzultálni a 14 műhöz tartozó esszé kapcsán, melyek mindegyikéhez egy-egy óraterv és feladatsor is kapcsolódik.
A fő célközönség a fiatalabb generáció, ezért arra odafigyeltek, hogy az esszék közérthetők legyenek, ne váljanak szakszavak halmazává.
A befogadás könnyedségét és a könyvben való tájékozódást piktogramok segítik, melyek a témák, feladatok típusát és nehézségét jelzik. A művek összeválogatásakor nem volt kanonizációs szándékuk, elsősorban nem az volt a cél, hogy a kortárs irodalom legfontosabb alkotásait gyűjtsék össze. Szó volt továbbá arról is, hogy bár nagyon nehéz megvalósítani a kortárs irodalom oktatását a merev kerettanterv, valamint az érettségi mindig fenyegető közelsége miatt, azért vannak tanárok, akik vállalják a szinte lehetetlen feladatot. Ebben nyújt mankót ez a könyv, illetve azoknak segít, hangsúlyozta ki Balajthy Ágnes, akik szívesen megismernék a kortárs irodalmat, de nem tudják, hogy milyen alkotásokkal kezdjenek hozzá. Jó volt látni, hogy nemcsak az intézet oktatói és tanulói vettek részt az eseményen, hanem gimnáziumi tanárok és diákok is. Az érdeklődés azt mutatta, hogy van igény az effajta újító kezdeményezésekre.
A délután második felében a vizualitás kérdés- és problémakörei kaptak főszerepet. Az irodalom és a vizuális művészetek nyelve egyaránt reprezentálni képesek valamelyest a kimondhatatlant, legalábbis rést nyitnak a titkos előadás függönyén.
Bódi Katalin a képek rejtelmeinek „megszállott” kutatója,
az említett két területet kapcsolta össze az Új Alföld Könyvek sorozat harmadik darabjában, az Éva születése című esszékötetében. Egyfajta múzeumlátogatáson vehetnek részt a kötet olvasói, és a háttérben kivetített képek is megteremtették a tárlatvezetés illúzióját az esemény során. A bemutató további részében Áfra János, a kötet szerkesztője beszélgetett a szerzővel többek között a könyv keletkezéséről, a kutatás fő szempontjairól és az író jövőbeli céljairól.
A moderátor első körben arra volt kíváncsi, hogy mi motiválta a szerzőt a testábrázolások kutatásában. A válaszból megtudhattuk, hogy ennek személyes okai is voltak, szülési élményei arra indították a szerzőt, hogy a női test kiszolgáltatottságának kutatásába kezdjen. Az esszék és a képek egymásra olvashatósága arra hívja fel a figyelmet, hogy
bár bizonyos érzelmek kifejezésére, mint amilyen a gyönyör, a fájdalom vagy a szégyen, csak a képek alkalmasak, szavak nélkül megfejtetlenek maradnak a kódok, amik magukban rejtik azokat.
Bódi Katalin elmondta, hogy elsősorban a reneszánsz alkotások vonzzák, mivel mögöttük kirajzolódik valamilyen történet, ezért sokkal beszédesebbek, mint a modernizmus narratívától „megtisztított” produktumai. Ettől függetlenül két olyan esszé is született, amelyek Drozdik Orshi egyéni tárlatán és a Messiások című kiállításon keresztül példázzák: a test képi ábrázolásai kapcsán felvett kérdések mai napig aktuálisak. Kutatásaiban az idealizáló Krisztus- és Vénusz-ábrázolások összevetését is előtérbe helyezte. Míg az előbbieken az ábrázolt mindig felmagasztosul, addig utóbbiak az eltárgyiasult, mert a férfi szemlélőnek vagy a férfi alkotónak kitett női testet viszik színre. Ez összefüggésbe hozható de Beauvoir megállapításával, miszerint míg a férfi definíciója mindig is az ember volt, addig a nőé az, hogy nőnemű. Erőssége a kötetnek, mondta Áfra János, hogy
az izgalmas eszmefuttatások mögött tudatos és felkészült esszéista magatartásra ismerünk, ezek a belátások pedig a képelemzésekkel együtt alkotnak kerek egészt.
Ezt a későbbiekben Fazakas Gergely Tamás is megerősítette hozzászólásában, aki a szerző írásait Orosz István tanulmányaival vetette össze, aki hasonló kérdéssel foglalkozva inkább a szabad asszociációkra hagyatkozik, kifejtetlenül hagyva elméleteit. Bódi Katalin azt is elárulta, hogy most főleg habilitációjának kéziratával foglalkozik, de a több mint tíz éves munka közreadásával nem adja fel a témával való foglalkozást. Testábrázolások nevű kurzusán a diákokkal is ezt a kérdéskört boncolgatja, továbbá szeretne gyakrabban tárcákat írni, melyekből még az is lehet, hogy újabb ehhez hasonló kötet születhet.
Míg a Fausttól a szívlapátig azért unikális, mert az óratervek segítségével lehetővé teszi a kortárs irodalom beépítését a középiskolai tananyagba, addig az Éva születése a női identitás és a nők reprezentációjának kérdésével foglalkozva teremt valami egyedit, és tölt ki egy rést a magyar művészettörténeti elemzések repertoárján.
Debreceni Irodalmi Napok – 3. nap, Debreceni Egyetem, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézeti Könyvtár, Debrecen, 2019. november 6.
A fotók forrása a Méliusz Juhász Péter Könyvtár Facebook-oldala.
