A környezetvédelem, a globális felmelegedés vagy a klímatudatosság témaköreinek jelentőségéről manapság nem tudunk eleget beszélni. Bár a jelenségek hatásait már szó szerint a bőrünkön érezzük, sokan mégsem vesznek tudomást a helyzetről. Kortárs képzőművészek sokasága igyekszik felhívni a figyelmet és azonnali cselekvésre buzdítani. Mi más is lehetne a művészet legfontosabb célja, mint az, hogy változásokat eredményezzen? Ez nem rangsor, sokkal inkább egy lista, mivel ebben a témakörben egyik művészeti akció fontosabb, mint a másik. Ezek az alkotások gyakran nem kapják meg az őket megillető sajtóvisszhangot, így hatványozottan fontos, hogy minél többen és minél többször beszéljünk róluk.
10. Fiatal magyar művészek, 2019 körül
A felsorolásból kihagyhatatlanok azok a fiatal magyar képzőművészek, akik az aktuális környezeti változások témájával foglalkoznak: Békési Ervin Saltwater installációját az Art Market Budapesten mutatta be. Felnagyított méretű fa szobraival szemléltette azokat a műanyag tárgyakat, melyek jelenléte a sós vizek élővilágát napjainkban súlyosan károsítja. Csizik Balázs szuprematista kompozíciókat idéző fotóihoz utcán talált tárgyakat, hulladékokat hasznosít újra. Bubla Éva műalkotásaihoz a természetből merít inspirációt, amik minden esetben figyelemfelhívó szereppel is rendelkeznek. Gosztola Kitti számos formában feldolgozta már a fák motívumait, melyeket többletjelentéssel ruház fel.
Mátyási Péter növényportrékon keresztül kihalt növényfajok szépiás képeit mutatja be, egy sorozatában kifejezetten antik keretekben installálva.
Herbert Anikó – Haniko a fecskék eltűnésének gazdasági és környezeti okaival foglalkozik finom papírmunkáival. Kisteleki Dóra grafikus a WWF-fel közös kampányban szintén a környezetvédelem jelentőségére hívja fel a figyelmet és némi humorral próbál tettrekészségre sarkallni.
9. Agnes Denes – Living Pyramid, 2017
Az ötévente megrendezett kasseli Documenta minden alkalommal egy 100 napig tartó kortárs művészeti kiállítás. 2017-ben a magyar származású Agnes Denes – egyik első land art művész munkáját, a 2015-ben New Yorkban megalkotott élő piramisát (Living Pyramid) mutatta be helyspecifikus műalkotásként.
A valóságos piramisforma tulajdonképpen egy land art munka, mely növények táptalaját képezte.
A különféle virágok parcellákba rendezve a mű szerves részei, melyek a kiállítás időtartama alatt csíráztak, virágzottak, vagy éppen elpusztultak. A művész a természet szerves rendjét kívánta prezentálni alkotásával, mely szimbiózisban él az emberi civilizáció egyik legikonikusabb formájával, a piramissal. Ideiglenes művének továbbéltetését, mint számos korábbi alkalommal, ezúttal is a közönségre bízta: arra kérte a látogatókat, hogy vigyenek haza növényeiből, és ültessék el vagy használják fel őket. A művészeti projekt végeztével minden alkotóelem az élet természetes körforgásába került vissza.
8. Bringológia – Iparművészeti Múzeum, 2016
A design jegyében rendezték meg az Iparművészeti Múzeum Bringológia című tárlatát, ahol a kiállított speciális kerékpárok formaterve valamilyen környezettudatos célt szolgált. A biciklis közlekedés az egyik legzöldebb alternatíva, amit a városokban élők választhatnak. Ezzel nemcsak a környezetért, de saját egészségünkért is sokat tehetünk. Az autókról a nyeregre váltás nem ördögtől való.
A kiállítás számos izgalmas és stílusos kerékpárt mutatott be, melyek akár a várostervezést is segíthetik.
Az extra funkciók között a szállítmányozás környezettudatos megoldásaira is láthattunk példákat, de biztonságtechnikai fejlesztések és designbútorok is helyet kaptak, melyek mindegyikét a kétkerekű járművek ihlették.
7. Gabriel Orozco – Asterisms, Guggenheim Múzeum, 2013
Gabriel Orozco Asterisms című kiállítása egy szobrászati és fotóművészeti installációból állt. Projektjéhez több ezer talált tárgyat gyűjtött össze egy, a lakóhelyéhez közeli játszótérről és a Csendes-óceán egy mexikói partszakaszáról, melyeket a hullámok vetettek partra.
Ezek a tárgyak sok esetben olyan hulladékok, melyek gyakran szétszóródva keringenek a bioszférában.
Bemutatott kollekciója 1200 darabból áll, melyek között cukorkapapírt, villanykörtét, labda darabokat, gumiabroncsokat és halászhálókat is találhatunk. Ezeket a művész lefotózta, katalogizálta, majd méret és szín szerint csoportosította. Így alakította ki installációját és fotótablóit, melyeket a Guggenheim Múzeumban installáltak. Munkájával Orozco – esztétizáló elrendezésben – a túláradó szeméthalmazok gyarapodását kívánta szemléltetni a látogatókkal.
6. Banksy – I DON’T BELIEVE IN GLOBAL WARMING, 2009
A híres, hírhedt Bansky sem hagyja festéknyom nélkül a klímakrízis ügyét. A vörös színű, nyomtatott betűkkel felírt szöveg (Nem hiszek a globális felmelegedésben) elsősorban a notórius tagadókhoz szól.
A feliratot félig eltakarja a Camden Bridge alatt folyó víztömeg, melynek felületén egyúttal tükröződik is a szöveg.
A szín és a hatványozott megjelenés felerősíti az egyébként puritán kinézetű felhívás jelentőségét. A megértés groteszk élményt okoz: valóban ennyien szemellenzősek még mindig, és felelősségteljesen ki merik jelenteni a fenti gondolatot?
5. Marina Abramović – Rising, 2018
Ismét nemzetközi vizekre evezve 2019-ben kiemelt figyelmet kapott Marina Abramović munkássága, mivel retrospektív kiállítását rendezték meg Belgrádban – így ő mindenképpen bekerült a felsorolásba. Ha van olyan művész, aki véresen komolyan veszi a társadalmi és környezeti problémákat, akkor Abramović az, személye megkerülhetetlen.
Performanszai olyan mély és velőtrázó nyomokat hagynak a nézőkben, melyek egész gondolkodásmódunkra hatnak.
A Rising című akciójával a tengerszint emelkedését szeretné valóságosan megtapasztaltatni nézőivel. A befogadók a performansz résztvevőiként egy-egy virtuális térbe léphetnek be, ahol a művésznőt látják egy üvegtartályba zárva, melybe folyamatosan ömlik a víz. Egy fejhallgatón keresztül hallható, amint Abramović arra kéri a résztvevőket, hogy életmódbeli változásokkal cselekedjenek annak érdekében, hogy a jégsapkákról elolvadt jég hatása miatt ő ne fulladjon meg. A művész ismét drámai hatású alkotást hozott létre, mely tudtunkra adja, hogy a mindennapi cselekedeteinken emberéletek múlhatnak.
4. Művészek a klímatudatosságért, 2019
Ha szó szerint értelmezzük a művészeti akciót, kihagyhatatlan a Művészek a klímatudatosságért kezdeményezés. A csoport életre hívója Áfra János és Závada Péter, akik a legkülönfélébb művészeti ág képviselőit – köztük képzőművészeket is – összefogásra buzdítottak, hogy ki-ki a saját közönségéhez szólva mondja el tapasztalatait, törekvéseit, vagy mutassa be a témához kapcsolódó alkotásait. A közösségi médiában indult csoport így egy olyan platformmá vált, mely keretet biztosít a felhívásoknak, valamint a közös párbeszéd, a konkrét cselekvések kialakításához.
A közösségekben rejlő erő olyan motivációs forrást jelent, mely tömegeket is képes változásra buzdítani.
A csoport hosszabb távú célja egy petíció megfogalmazása, mely gazdasági és politikai szinten is döntő lépések megtételét szorgalmazza.
3. Ágak | Természetművészet – Változatok, Műcsarnok, 2016
A természet elemei hosszú idők óta képezik a műalkotások alapját. A land art munkák például az őskortól a kortársig végigkísérik a művészet történetét – ám természetszerűen ezek gyakran visszakerülnek a természet körforgásába és csak dokumentációkon keresztül ismerhetjük őket.
A Műcsarnok nemzetközi, csoportos kiállítása természet inspirálta művekből állt, melyek között számos természeti elem kapott kiemelt hangsúlyt,
valamint kivetítőkön keresztül természeti közegben megvalósított installációk is megelevenedtek. A természeti motívumokban rejlő változatosság és szimbolikus utalásaik pedig kimeríthetetlen eszköztárat nyújtanak a képzőművészek számára. A három részre osztott bemutató központjában a természetben rejlő erőforrások és azok megőrzése állt.
2. May You Live In Interesting Time, 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále, 2019
Egy kortárs képzőművészeti alkotás akkor válik relevánssá, ha nem csupán valamiféle öncélt szolgál ki, hanem képes fizikai és gondolkodásbeli változásokat elindítani. A 2019-es Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále meghívott kiállítóinak mindegyike valamilyen aktuális társadalmi problémával vagy jelenséggel foglalkozott. Ezek között nagy számban voltak láthatóak olyan projektek is, melyek az aktuális klímahelyzettel és annak következményeivel foglalkoznak. A Brooklyn Rail kulturális folyóirat által szervezett kiállítás, Artists Need to Create on the Same Scale that Society Has the Capacity to Destroy (elnevezését Lauren Bon egyik neon alkotásának címe után adták) keretében a politikai hatalmak döntéshozatalainak következményeit dolgozták fel.
A csoportos kiállítás kifejezett célja volt a vitaindítás, hogy minél élénkebb társadalmi diskurzus induljon el a témában.
A Kanadai Pavilon az éghajlatváltozás népcsoportokra gyakorolt hatását szemléltette bemutatott műalkotásaival. Az inuitok életkörülményeit, bányászati tevékenységük lehetőségét több környezeti tényező is befolyásolja, melyek számukra végzetesnek is bizonyulhatnak.
A Skandináv Pavilon Weather Report: Forecasting Future című kiállítása az eltérő ökoszisztémák együttélési lehetőségeit boncolgatta. Kiállító művészeik az ökoszisztémák törékenységét szemléltetik, de mindemellett megoldási lehetőségeket is felvázoltak koncepcióikban.
Az Új-Zélandi Pavilon az eltűnt vagy kihalt fajok, anyagok és entitások listáját prezentálta.
Ezek megnevezése három fa formájú konstrukción keresztül volt hallható. A felsorolás azonban olyan döbbenetesen hosszú, hogy napi nyolc órában, hét hónapon keresztül ismétlés nélkül hangzott el.
Velencében a biennále ideje alatt nyitották meg az Ocean Space intézményét, ahol összefonódik az óceánkutatás tudománya a különféle művészeti ágakkal.
Az épület lehetővé teszi művészeti programok és workshopok megvalósítását. Az alapítók elkötelezettek amellett, hogy a művészeteknek kiemelt szerepük van a társadalmi változások megvalósításában, ezért a fontosnak ítélt törekvések számára ezen a helyszínen adnak kibontakozási lehetőséget. A biennále helyszíneként szolgáló Velence kifejezetten ki van téve a környezeti változásoknak. Az extrém dagály áradása az elmúlt hónapokban hatalmas károkat okozott az egész városban.
1. Olafur Eliasson – Ice Watch, 2014
Olafur Eliasson izlandi származású dán képzőművész installációiról, építészeti terveiről híres. Egész munkásságát áthatja a természetről való gondolkodás. Rengeteg inspirációt merít természeti elemekből, melyeket fel is használ alkotásaihoz. Installációi bevonják a nézőket saját terükbe, így minden érzékszervünkkel megtapasztalhatjuk közvetíteni kívánt gondolatait. Olafur Ice Watch akciójának első felvonása 2014-ben Koppenhágában valósult meg, később Párizs és London közterein is látható volt.
A globális felmelegedés gyorsaságát szemléltető installációhoz 100 tonna jeget szállíttatott a koppenhágai városháza előtti térre.
A 12 óriási jégtömb azonnal reakcióba lépett a környezeti hatásokkal, melyek következményeképpen olvadni kezdtek. Akciójával a globális felmelegedés következményeit mutatta be. A jég mennyiségének meghatározása is szimbolikus, mivel minden századik másodpercben ekkora mennyiség tűnik el a jégtakaróból, mely a tengerszint emelkedését okozza.
A borítófotón Olafur Eliasson munkája látható.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.