A BIDF idén is friss és keresett primőr árukkal érkezik Budapestre. Az Arena Mallban január 27. és február 2. között egy héten keresztül nézhetünk dokumentumfilmeket a világ minden tájáról. A vetítéseket közönségtalálkozók követik, de lesz mesterkurzus is, és ötletbörze filmeseknek.
Az egész estés filmek négy szekcióján kívül magyar verseny, fiatal filmesek rövidfilm versenye és versenyen kívüli filmek is megtekinthetők lesznek. Érdemes időben jegyet váltani, mert tavaly is sok vetítés telt házas volt. Hat egész estés doku bemutatásával igyekszünk kedvet csinálni a BIDF programjaihoz.
Méz-királynő (Honeyland)
A fesztivál nyitófilmje két kategóriában is jelölt az Oscar-díjra, a dokumentumfilmek és az idegen nyelvű filmek közt is harcba száll az arany szobrocskáért.
Az észak-macedón alkotás raklapnyi díjjal érkezik Budapestre,
és aki megnézi a Balkán egy eldugott zugában játszódó univerzális történetet, egy pillanatig sem fogja vitatni ezek jogosságát. A török Hatidze valahol Észak-Macedóniában, az emberi civilizációtól távol méhészkedik, ágyhoz kötött édesanyjával él, teljes harmóniában a természettel. A középkorú nő mintha az emberiség ősi, archaikus világának véletlenül itt ragadt darabkája lenne – így viszonyul környezetéhez, elsősorban a megélhetésüket biztosító méhekhez. Az idilli világot (amire a film angol címe is utal) gyönyörű, festményszerű képekkel érzékelteti a Méz-királynő,
különösen emlékezetesek az egy szál gyertya fényétől alig bevilágított kunyhó képei.
A megjelenő népes török család (amely minket, a modern embert jelképez) felforgatja, megszünteti a kezdeti harmóniát, de egyszersmind társaságot ad a magányos Hatidzének, akinek felfogása az egyik kiskamasz fiút meg is érinti.
Egy család / egy gyerek országa (One Child Nation)
Kína egy gyermekes családpolitikája 1979 és 2015 között volt érvényben, bár az idők folyamán egyre több engedmény került a törvénybe. Számítások szerint ebben az időszakban 400 millió születést akadályoztak meg, de milyen áron? Ezt a kérdést járja körül az Amerikai Egyesült Államokban élő, de Kínában született Nanfu Wang, akit saját gyermekének a megszületése indított arra, hogy ezzel a problémával foglalkozzon. Kutakodása nyomán családi traumák kerülnek felszínre (egy sorsára hagyott és egy halálra ítélt unokatestvér), megismerjük a drákói szigorúságú büntetéseket (sterilizálás, házrombolás, hatalmas pénzbüntetés), az azok elkerülésére kialakult embertelen módszereket (abortuszok, utcára kitett lánycsecsemők) és mindezek haszonélvezőit (gyermekkereskedelem).
A személyestől az általánosig jutó dokuban fontos szerepet kap az évtizedeken keresztül az agyakat sikeresen mosó állami propaganda bemutatása is,
mely az utóbbi pár évben már a kétgyerekes modellt népszerűsíti. Miközben markáns eseteken keresztül borzaszt el (csecsemőkorban elszakított ikerpár), amerikai szemszögből tekint rá a „nem tehettünk mást” kínai mentalitásra.
Szűzkéz (Maiden)
A brit Alex Holmes dokuja egy harminc évvel ezelőtti történetet meséltet el klasszikus beszélőfejes módszerrel, rengeteg archív felvételt felhasználva. A főhős itt is egy nő, Tracy Edwards, aki 1989-ben egy csak nőkből álló „legénységgel” vágott neki a nagy presztízsű Whitbread Around the World Race vitorlásversenynek. Ami azért is volt nagy dolog, mert a korabeli vitorlástársadalom erősen szexista hozzáállásának ellenszelével kellett megküzdeniük. Senki sem hitt bennük, fogadásokat kötöttek a kudarcukra, és a szponzorok is attól féltek, rossz sajtója lesz, ha a vitorlás legénysége odavész a tengeren. Két éves keserves előkészítő munka után csak azért tudtak nekivágni a versenynek, mert Husszein jordán király biztosította számukra a kellő összeget.
A lenézés és az egyenlőtlen bánásmód (a riporterek őket a sminkről és frizuráról kérdezték, míg férfi versenytársaikat a taktikáról) mai szemmel rendkívül otromba és bántó,
de ott és akkor mintha a lányokat megacélozta volna. Bár Tracy csak az álmát akarta elérni, tette messze túlmutat önmagán, a nők egyenjogúsági küzdelmének fontos és erősen mediatizált eseménye lett.
Az underground kórház (The Cave)
Amani doktornő is szóvá teszi az őt és a többi szír nőt érő igazságtalanságokat, a nők elnyomását, melyet az iszlám vallásra hivatkozva hajtanak végre a férfiak – sőt, változtatni is akar a szemléleten. A gyermekorvos jó példával jár elöl, mert a kelet-gútai régióban, mely a szír polgárháború legpokolibb hadszíntere volt, egy földalatti kórház igazgatója és egyben a beérkező sebesült gyerekek ezreinek megmentője. Rajta kívül három másik szereplője van Feras Fayyad dokujának: Salim, a klasszikus zenére operáló férfi sebész, Alaa, a halk szavú doktornő, akivel Amani őszintén megosztotta érzéseit és kételyeit, illetve az életvidám Samaher, aki a főzésért és takarításért volt felelős. Az orosz vadászgépek és Aszad serege szinte földig rombolják a várost, a film egyik jelenetében a rezsim vegyi támadásának áldozatait hozzák be a földalatti kórházba.
A néhol hatásvadász zenével és Amani monológjaival kísért képsorok nem adnak ki egy határozott ívet,
de talán ez a gyilkos, idegőrlő monotónia valamelyest érzékelteti a kórház dolgozóinak és ápoltjainak embertelen megpróbáltatásait.
Kislányomnak, Samának (For Sama)
Szintén a szíriai polgárháborúban játszódik a Waad al-Kateab által évek alatt rögzített dokumentumfilm, melynek ő és családja a főszereplői.
Az egyetemista lány a polgárháború 2012-es kitörésekor kezdi rögzíteni az aleppói eseményeket,
s a kormányerők által 2016 végén elfoglalt legnépesebb szír város kényszerű elhagyásával zárja a filmet Edward Watts társrendező segítségével. A megkapó szépségű Waad végig kislányához, Samához intézi mondanivalóját, aki a harcok alatt született. Waad és férje azon kevesek közé tartoznak, akik elvből nem hagyták el Aleppót, hanem a legnagyobb nélkülözés és folyamatos életveszély ellenére is kitartanak a gyilkos rezsim elleni harcban. Férje orvosként egyre mostohább körülmények között menti az életeket, de egy baráti, többgyermekes család is kitart. A helyzet ellenére nem roppannak össze, sőt annyi életigenlés van bennük, hogy akár az orosz légicsapásokból is képesek viccet csinálni. Waad úgy kell gondoskodjon lányáról, hogy naponta ártatlan gyermekek szenvedését és halálát kell végignéznie a város egyik rejtekhelyén általuk üzemeltetett kórházban.
A doku egyik legemlékezetesebb jelenete egy sebesült anya méhéből kioperált újszülött életéért folytatott sikeres küzdelem volt, melyből a film hősei is erőt meríthettek.
Család az éjszakában (Midnight Family)
Az általam látott dokumentumfilmek közül férfi főhősök egyedül Luke Lorentzen alkotásában láthatók, méghozzá egy apa és két fia, akik Mexikóvárosban egy magánmentőt üzemeltetnek, ugyanis a kilencmilliós fővárosban mindössze 45 állami mentőautó teljesít szolgálatot. Bár az éjjeli mentőzés erősen szürke zónának számít, az Ochoa családnak ez az egyetlen bevételi forrása, de a pénz korántsem garantált.
Zavarba ejtő, ambivalens viszonyunk alakul ki velük szemben:
életeket mentenek, lelkileg komolyan igénybe veszik őket a durvább esetek, egyik napról a másikra élnek, és ha van is keresetük, le kell adniuk a sápot a korrupt rendőröknek. Viszont kihasználják a balesetet szenvedőket, indokolatlanul is a drága, nekik a megbeszélt százalékot kifizető magánkórházba viszik őket:
mintha ők lennének a mentőzés hiénái.
A tíz év körüli, kövér Ochoa is mindig testvérével és apjával tart, így reggelenként nem sok kedve van iskolába menni. 17 éves, életrevaló bátyja erre tette fel az életét, csak telefonon van ideje barátnőjével beszélgetni, apjuk pedig szívbeteg, és az éjjeli műszakok megpróbáltatásai tovább rontanak az állapotán.
Háborús viszonyok közt is helytálló hősök, világukat megőrizni, álmaikat elérni vágyó nők,
egy diktatúra nagyszabású emberkísérlete és az általa okozott helyrehozhatatlan károk, illetve a létbizonytalanságból, az államot átszövő forráshiányból és korrupcióból adódó szürreális helyzetek – ezekről és sok minden másról is hírt adnak a BIDF dokumentumfilmjei.
6. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, Arena Mall, Budapest, 2020. január 27. – február 2.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.