Borjúvérkéreg
Cseresznyefa alá húzódsz,
kabátod a kéregbe kapaszkodik.
A tyúkok behúzott nyakkal ülnek fölötted,
taréjuk izzó juharlevél.
A gazda megbénítja a fiatal bikát,
felborzolódnak a jószágok tollai,
gyomorideg,
bizsergés az arcbőröd mögött.
Az állat a levegőbe rúg,
a böllérek félreállnak,
csak egy valaki marad, a fej közelében
borjúvér gőzölög.
December vége
Barnássárga nedvességben formálódik a nap.
Verebek reszketnek a csűrkapun,
a kecskék szakállára pedig
olyan magabiztosan tapad rá a hideg,
mint ujjaid a kutya bordáira.
Év végi csöndben várnak a dombok,
a főúton kivasalt rókatetem.
Mire a sötétség délelőttbe fordul,
eléritek a legelőt,
fejetek magasan ívelt.
Nyújtózkodik a templom,
háztetőkön mohapislogás.
Az udvarokból visítás hallatszik fel,
és perzselt bőr szagát árasztja a völgy.
Borítófotó: Eye of the corvus
