Remény az írásban
(Nyilatkozat)
1) A jóságról
Azt hallottam, az emberek nem félnek a jóságtól.
Mi hát a jóság, ha az emberek nem félnek tőle?
Senki sem meri megválaszolni ezt a kérdést.
Banálisnak tartják javaslatokat tenni a jóság kapcsán.
És az emberek félnek banalitásokat kimondani, ahogyan félnek
minden mástól is, kivéve a jóságot.
Mi hát a jóság, ha az emberek nem félnek tőle? Hallom, ahogy
valaki kérdezi. Nincs válasz.
Valaki más is kérdezi. Egyre több ember teszi fel
körülöttem ezt a kérdést, újra meg újra: mi hát a jóság?
Nincs válasz.
De érkezni fognak a válaszok, mikor a jóságot érintő kíváncsiság
egyre nagyobbra és nagyobbra nő, és szétfeszít minden határt.
2) A világ térképéről
Nézd meg a világ térképét, barátom.
Hány nemzet van megfosztva a magabiztosság örömétől?
Nézd meg a világ térképét, barátom.
Feszült nemzetek, éhező nemzetek, hirdetésekből tanuló
nemzetek, rabszolgatartó nemzetek, szívrohamoktól szenvedő
nemzetek, szennyezett nemzetek, meghatározatlan nemzetek.
Nézd meg a világ térképét, barátom.
Emlékezz a hegyekre, az alföldekre, az óceánokra.
Emlékezz a szélességi fokokra és a városokra és a vasutakra
és az országutakra.
Emlékezz a nyelvek sokaságára.
Emlékezz a madarak és ásványok és őzek és gyümölcsök és
virágok és barátok sokaságára.
Nézd meg a térképet, barátom.
Nézd a katonai határvonalakat.
Emlékezz, hogy az élet mindezen katonai határvonalak körül és
alatt és fölött húzódik, barátom.
3) A dolgokról és emberi lényekről
Emberi lényként tekintve magunkra bármikor szerelembe eshetünk
a most és az örökké között.
Nincs ok a sietségre.
Dologként tekintve magunkra már egészen más a helyzet.
A dolgok a piac haszonéhsége alá rendelődnek.
A piacon minden sietve történik.
Az elsők a nyertesek. Minden verseny.
Emberi lényként tekintve magunkra felül kell kerekednünk azon,
hogy dologként tekintsünk magunkra, és szerelembe kell esnünk a most és
az örökké között.
Ez az élet.
4) Egy paranoid társadalomról
A paranoid társadalomba rácsszerkezet mögé rejtett tájakon
át érkezel.
Mindenhol magánterületekre találsz. Táblák tiltják, hogy megérintsd a
virágzó almafákat.
Én nem hiszek benne.
A paranoid társadalom levegője fakó és szürke, mint a szennyezett elmék. Én
nem hiszek benne.
Csak a pénznek és a bankkártyáknak van színük a paranoid társadalomban.
A városok utcáinak kirakatai tele vannak
rokkantakkal, elavulófélben lévő árunak álcázva árusítják őket. A gyerekeket
utasítják, hogyan hódoljanak be a piac szabályainak. Az összes
családtag sérült szerelemben zsémbel.
Én nem hiszek benne.
5) Az individualizmusról
A világ lakosságának többsége számára az individualizmus azt a szabadságot
jelenti, hogy jelentéktelennek érezheti magát.
6) A békéről
Ha a békének nincs érzékelése, hogyan akarhatják az emberek a
karjai közé dobni magukat?
Ha a békének nincsenek álmai, hogyan fonod össze saját álmaidat
a békével?
Ha a béke csak a törékeny időt takaró üveghez hasonlító kagylóhéj?
Ha a béke nem passzol hozzád úgy, mint a saját szereteted?
Ha a béke csak valami technológiai ügy elnevezése a piacon,
hogyan lehetünk olyan biztosak a békében, mint csendes vágyódás egy fénylő,
napsütéses napon?
Látni akarom a békét mindazok arcán, akikkel találkozom.
Látni akarom a békét mindazok kezében, akikkel találkozom.
Fordító: Nagy Hajnal Csilla
Borítófotó: Pinterest
