Az HBO minisorozata aktuálpolitikai témákat feszegetve, rendkívül ügyesen épít fel egy alternatív valóságot, hogy aztán a közel hatórás játékidő utolsó húsz percében dobja ki a kukába.
Az amerikai társadalomnak nincs kollektív traumája.
A feketék szisztematikus elnyomását rengeteg film feldolgozta ugyan, de a hiányos történelemoktatás és az Egyesült Államokban még mindig tagadhatatlanul jelenlévő intézményes rasszizmus miatt az egész amerikai társadalom nem érzi a rabszolgaságot és következményeit teljesen magáénak. A polgárháború értelemszerűen az egyik fél győzelmével zárult, tehát maximum a déliek értelmezhetik máig feldolgozatlan traumaként, de a rabszolgaságpárti államok vereségét erkölcsileg meglehetősen megkérdőjelezhető lenne történelmi fájópontként ábrázolni. A vietnami háború pedig ugyan nagy sebet ejtett az amerikaiak büszkeségén, a lakosság szempontjából mégsem lehet strukturális tragédiáról vagy szisztematikus elnyomásról beszélni.
Ezért is van bajban az amerikai értelmiség, ha aktuálpolitikával kapcsolatos parabolát szeretne készíteni.
Márpedig a Trump-éra első ciklusának végéhez közeledve ideje volt egy, az elmúlt négy évet értelmező kulturális eposznak. Mivel azonban kollektív trauma hiányában nehéz megfogalmazni, mik is a zömében Trump-ellenes értelmiség félelmei, fikcióhoz kellett nyúlni. Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen című 2003-as regényének adaptálására esett a választás. Az elkészült sorozat kiválóan érzékelteti a fasizmus felé vezető lassú, de egyenes utat, azonban képtelen túllépni forrásanyaga legnagyobb hibáján, a végére ellentmondva saját üzenetének.
A történet tulajdonképpen egy kidolgozott gondolatkísérlet:
mi történt volna, ha a negyvenes évek antiszemita sztárpilótája, Charles Lindbergh megnyeri az 1940-es elnökválasztást?
A sorozatban elsősorban a zsidó, középosztálybeli Levin család szemszögéből látjuk az eseményeket. A család tagja Evelyn Finkel (Winona Ryder), aki a Lindbergh-hez közel álló Bengelsdorf rabbihoz (John Turturro) megy feleségül, így párszor a politikai elit működésébe is bepillantást nyerhetünk. Részről részre követhetjük, ahogy az országban egyre jobban eluralkodik az antiszemita közhangulat és a politika egyre sokkolóbb diszkriminatív döntéseket hoz.
Az, hogy a történet egy átlagos newarki zsidó család szemszögéből játszódik le, a sorozat erőssége.
Mivel a család tagjai különböző korosztályokhoz tartoznak, így több korosztály szemszögéből láthatjuk az események kibontakozását, legyen szó akár egy patrióta családapáról, egy szerető családanyáról, egy ifjú forradalmárról, egy lázadó kamaszfiúról vagy egy eseményekkel nagyrészt sodródó kisgyerekről.
A szereplők karakterizálása elsőrangúra sikeredett: mindenkinek azonosulásra késztető és elgondolkodtató konfliktusa van:
a családfő Herman (Morgan Spector) túlságosan szereti a hazáját ahhoz, hogy Kanadába költözzön; Bess (Zoe Kazan) szerető anyaként mindig a családját helyezi előtérbe, de a korszak patriarchátusa miatt nem tudja érvényesíteni társadalmi éleslátását; a kamasz Sandy (Caleb Malis) természetesen lázad a szülei ellen; Phillip (Azhy Robertson) pedig mindenkinél jobban átérzi a családjára nehezedő stresszt. A színészek is kitettek magukért, de elsősorban két színésznő csillog.
A sorozat legjobb teljesítményét Zoe Kazan nyújtja
a helyzet súlyosságát mindenkinél előbb észrevevő okos családanyaként, de Winona Ryder is remekül alakítja a végtelenül naiv, mégis sikeréhes nővérét.
A sorozat egy pillanatra sem csinál titkot abból, hogy Trump Amerikájának szeretne üzenni.
Az „Amerika az első!” és a „Tegyük naggyá Amerikát!” szlogenek, illetve Lindbergh politikán kívülről érkezése direkt nagy hangsúlyt kapnak, hogy egyértelműek legyenek a párhuzamok mindenki számára.
Ugyan lassan indul be, de az Összeesküvés Amerika ellen ütemezése elsőrangú.
A zongorista című filmhez hasonlóan lassan, fokozatosan látjuk, ahogy a sorozat elején még átlagos világ egyre beljebb és beljebb csúszik a diktatúrába. Ennek a fokozatos adagolásnak köszönhetően a jelenet, amikor a Levin család washingtoni kirándulásakor először találkozik nyílt antiszemitizmussal, a teljes széria legerősebb és legfeszültebb jelenete.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy az európai közönség számára, ahol a legtöbb család kollektív emlékezetében még élénken élnek a 20. század borzalmai, van-e értelme megnézni ezt a sorozatot. A válasz alapvetően igen, hiszen
az amerikai szettingnek hála olyan helyen látjuk az államilag gerjesztett antiszemitizmus kibontakozását, ahol nem számítunk rá,
illetve a remekül megírt és elrendezett Levin családnak hála saját életünkhöz közel érezzük az Összesküvés Amerika ellen szereplőinek sorsát, amivel jobban megértjük az alapvető mondanivalót:
ha nem figyelünk oda, a 20. század valamelyik elnyomó rendszere bármelyik pillanatban visszatérhet.
Azonban a probléma az, hogy amit az Összeesküvés Amerika ellen öt mesterien elkészített epizód alatt felépít, azt a sorozat az utolsó részének második felében egy tollvonással húzza át, és egy amerikai kiválasztottságtudattal átáztatott cukormázba rakja. A következő bekezdésben spoilerezés következik, aki akarja, nyugodtan ugorja át.
A sorozat az utolsó fél órájában hatvanszoros sebességre kapcsol, és körülbelül másfél évadnyi történetet próbál elmesélni,
aminek a lényege az, hogy Lindberghet megpuccsolják, az intézkedéseit visszavonják és új választást írnak ki, melynek a kimenetele bizonytalan. Ez nyilván üzenet az amerikai közönség felé a novemberi választásokra, viszont sajnos átírja a sorozat teljes mondanivalóját. A választást montázs formában kísérjük végig, melynek során látjuk, hogy a szavazóurnákat ármánykodó kezek kicserélik, utalva Lindbergh az állam mélyére nyúló kezeire.
Ám ezzel a motívummal a készítők tudatosan vagy akaratlanul pusztán annyit üzennek az amerikai választóknak, hogy a saját országukban a gonosz csakis csalással maradhat hatalmon, ami egyáltalán nem igaz. Az európai 20. század tragédiája pont az, hogy a nép csak akkor vette észre politikusaik gonoszságát (már ha észrevette), amikor már késő volt.
A szélsőjobboldali vezetők nem csalással kerültek hatalomra és maradtak hatalmon, hanem azért, mert népszerűek voltak.
Lehet mondani, hogy a regény, ami alapján a sorozat készült, ugyanebbe a hibába esik, azonban ez nem menti fel a sorozat alkotóit, Ed Burnst és David Simont (Drót), hiszen épp itt lett volna a lehetőségük, hogy reflektáljanak a forrásanyagra, és továbbfejlesszék azt. Így az Összeesküvés Amerika ellen egy jól elkészített, korunkra nézve fontos figyelmeztetést tartalmazó sorozat lett, azonban mivel nem mert túllépni az amerikai különlegesség fals mítoszán, a saját üzenetének mond ellent, és csupán egy ígéretes gondolatkísérlet marad.
Összeesküvés Amerika ellen (The Plot Against America), 2020. Alkotók: Ed Burns és David Simon. Rendezők: Minkie Spiro és Thomas Schlamme. Szereplők: Morgan Spector, Zoe Kazan, Winona Ryder, John Turturro, Anthony Boyle, Azhy Robertson, Caleb Malis. Forgalmazza: HBO.
Az Összeesküvés Amerika ellen a Magyar Filmadatbázison.
