Alkotói harmónia

A nyár az utazás és pancsolás mellett a táborok és fesztiválok időszaka. Mindezek a pandémia okozta korlátozások miatt veszélybe kerültek, és sokaknak le kellett mondani az egész évben várt terveket. De nem a Hajdúböszörményi Írótáborba jelentkezőknek. Idén változatlan formában, kilencedik alkalommal rendezik meg az országosan elismert, színvonalas nyári íróiskolákat is magába foglaló HÍR-t, amely július 14-én nyitja meg kapuit az alkotókedvűek előtt. A tábor főszervezőjével, Papp-Für Jánossal beszélgettünk.

KULTer.hu: Ha jól tudom, a Nyíregyházi Zeneművészeti Konzervatóriumban végeztél gitár és művészettörténet szakon, illetve a Másik Oldal zenekar tagja vagy. Ugyanakkor az irodalmi életben is aktív tevékenységet folytatsz, különböző projekteket szervezel és megjelennek verseid, köteteid. Elmondható tehát, hogy egyaránt vagy zenész és irodalmár. Arra lennék kíváncsi, hogy zenészként hogyan alakult ki a viszonyod az irodalomhoz, miért tartod fontosnak, hogy minél szélesebb körhöz eljusson?

Az irodalom legalább olyan fajsúlyos az életemben, mint a zene. Az már más kérdés, hogy az írás, illetve a zeneszerzés milyen viszonyban áll egymással. Mindkettő alkotóművészet, és értelemszerűen alkotómunkával jár.

Az írás – mint alkotói mechanizmus – sokkal nehezebben megy, illetve sokkal több időt töltök el egy-egy szépirodalmi szöveg megírásával, mint a zeneszerzéssel.

Nem igazán látok összefüggést a zenész és a költői énem közt, hacsaknem azt az egy közös halmazt, átfedést, hogy az alkotó mindkét esetben a harmóniára törekszik.

KULTer.hu: Mennyiben inspirálják egymást a különböző művészeti ágak (zene-, képzőművészet és irodalom) a munkásságodban?

A képzőművészet az én esetemben különösen erősen jelen van, eléggé vizuális alkat vagyok, és leginkább a kortárs festőművészet, ami inspirál, akár versek megírására is, itt leginkább Csáki Róbert festőművész munkáira gondolok.

KULTer.hu: Leendő magyartanárként fontosnak tartom annak megfogalmazását akár önmagunk, akár a gyerekek számára, hogy mit is jelent nekünk az irodalom, miért is fontos a gyakorlatiasabb, „reál” tantárgyak mellett ezt is tanulni. Te mit gondolsz erről?

Az irodalom és ezzel együtt a szépirodalmi szövegek olvasása, legyen az próza, novella, vers stb., gyerekkorban épp azon képességeinket fejleszti, amely sok esetben bizonyos reál tantárgyak elsajátításában is sokat segíthet, hiszen tágítja a képzeletet, javítja a különböző asszociációs képességeket, nem beszélve arról, hogy nagyon erős esztétikai élményt okoz.

KULTer.hu: Volt-e egy olyan pont az életedben, amikor eldöntötted, hogy mindenképpen a gyerekeknek, mások megsegítésének szeretnéd szentelni az életed? Volt ennek személyes motivációja?

Olyan pont nem volt az életemben, amikor azt éreztem, hogy csak és kizárólag ennek szentelném az életem, de folyamatosan jelen volt és jelen is van ez a szempont. Legyen itt szó akár anyagi, akár értelmi lemaradottságról, hiszen az előző helyzeten az Írók a szegény sorsú gyerekekért Facebook-csoporttal próbálunk segíteni, az utóbbin pedig az Akik gyerekek maradnak című könyvvel, oktatási segédanyaggal, mely értelmileg közepesen, illetve súlyosan akadályozott gyerekekkel igyekszik megismertetni és megszerettetni az irodalmat és a zenét.

KULTer.hu: Biztosan voltak nehéz pillanatok a különböző projektek indulásánál, vagy csúsztak be akadályok a kivitelezéskor. Ha valaki párhuzamosan csinál ennyi mindent, ami teljes embert igényel, ahhoz nagy elszántság és kitartás szükséges. Honnan gyűjtöd a lelkierőt mindehhez?

Nagyon nehéz gyerekkorom volt, mélyszegénységben éltünk egy ötfős családban, két húgommal. Azt, hogy egy hajdúsági kisvárosból, Hajdúdorogról én ilyen, számomra hatalmas sikereket érek majd el, álmodni sem mertem.

Nekem nem volt, aki irányítson vagy segítsen a pályán. Azt sem tudtam, merre akarok elindulni.

Így aztán úgy vagyok vele, hogy ha módomban áll, mindenkinek segítek elérni az álmait, hogy könnyebb legyen neki, mint amilyen nekem volt. Hála Istennek, hogy megtehetem. És meg is teszem. Ez ad erőt, hogy semmi sem lehetetlen senkinek. De miért legyen nehéz, ha egy kicsit könnyebb is lehet?

KULTer.hu: Legutóbb megjelent köteteid, az Akik gyerekek maradnak című könyv – amely, mint már utaltál rá, főleg az értelmileg sérült gyerekeket célozza meg –, illetve az életrajzi ihletésű Árnyékapa című versesköteted, közösségi oldaladon pedig egy újabb kötet közeledtét jelentetted be. A gyerekhangot idéző beszédmód, illetve a gyerektéma vissza-visszatérő a költészetedben. Az új kötetnél lehet számítani ennek folytatására, vagy esetleg valami egészen más hangot szült az elmúlt időszak „némasága”?

A Hipnagógia című könyvben a narráció változik, de a hang igyekszik itt is az egyszerűség felé törekedni, mely az én esetemben sokszor a gyermeki beszédben, megszólalásban rejlik. A Hipnagógia talán különös egy verseskötet címének, de tényleg szorosan összefügg a versek tartalmával.

Az átmeneti állapot több kontextusban is meghatározó lesz a versekben, legyen a téma akár a család, a kapcsolatok, az Isten vagy a gyerek.

KULTer.hu: Menyire összeegyeztethető a családdal a munka? Az elmúlt időszakban talán ez a kérdés még inkább jelen volt, hiszen nemrég mindkettő otthonra költözött a nap huszonnégy órájára. Hogyan tudtad megoldani ezt a helyzetet, változtatott a napi rutinon a home office?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én a pandémia előtt is együtt dolgoztam a feleségemmel, így egész jól hozzászoktunk ehhez a helyzethez, sok újdonságot nem hozott, hiszen egy zenekarban játszunk, együtt birkózunk meg két egyesület (a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör) működtetésével (többed magunkkal persze), és a rendhagyó irodalomórákat is közösen valósítjuk meg.

Nekünk éppen egy olyan időszakban érkezett a home office, amikor egyébként is otthonról dolgoztunk,

hiszen a nyári rendezvényeinket, táborainkat készítettük elő, pályázatokat írtunk, elszámolásokat csináltunk stb. Természetesen mi is hátrányt szenvedtünk ebben a helyzetben, hiszen egy Zala megyei turnét, illetve több könyvbemutatót, beszélgetést, meghívást lemondtak, melyet csak személyes jelenléttel tudtunk volna megvalósítani, de mivel helyreállni látszik a kulturális élet, mi is bizakodóbbak vagyunk a közeljövőt illetően.

KULTer.hu: Ha már járványhelyzet és karantén – minden velejáró korlátozással –, kíváncsi lennék, hogy a Hajdúböszörményi Írótábor szervezését ez mennyire befolyásolta. Sikerült az előre megtervezett dolgokat véghez vinni, vagy áldozatokat kellett hozni, alkalmazkodva a lehetőségekhez?

A járványhelyzet kihirdetésekor veszélybe került a HÍR megvalósítása is, hiszen nemhogy táborokat, de rendezvényeket se lehetett tartani. Ebből kifolyólag a középiskolákat egyáltalán nem tudtuk értesíteni a táborról. Aztán ahogy zöld utat kaptunk, egyből elkezdtük a szervezői munkát, és hála Istennek, a járványhelyzet ellenére is telt házzal indulunk.

KULTer.hu: Idén kilencedik alkalommal kerül megrendezésre a HÍR. Közeledve a jubileumhoz elmondhatjuk, hogy a tábor nagy múlttal rendelkezik. Vannak olyan elemei a programnak, amelyek hagyományként vannak jelen, és visszatekintve az elmúlt években kiemelendők ebből a szempontból?

Tulajdonképpen a megálmodott koncepció azóta is működik, csak sokkal nagyobban, mint az elején.

A kezdeti harminc-negyven fős tábor száz felettire duzzadt az évek alatt.

Három íróiskolavezetővel indultunk, az utóbbi években pedig már hét-nyolc íróiskola is működik egymással párhuzamosan.

KULTer.hu: Ehhez kapcsolódva feltűnt, hogy évről évre körülbelül ugyanazok a mentorok vezetik a szemináriumokat. Van annak oka, hogy állandóak a meghívottak? Esetleg volt/van tervben a tagok frissítése, vagy célravezetőbb az „erős maghoz” való ragaszkodás a munkafolyamatok gördülékenysége miatt?

Az utóbbi az igaz, szeretem a jól bevált dolgokat, és én úgy látom, hogy a magas színvonalú íróiskolák, és az azokat vezető írók, költők személye is megkérdőjelezhetetlen minőséget biztosít a tábornak. Ezen nem is igazán szeretnék változtatni.

Véleményem szerint az ország egyik legnívósabb írásoktatása folyik a Hajdúböszörményi Írótáborban.

KULTer.hu: Biztosan vannak olyan dolgok is, amiket az évek tapasztalatai következtében elhagytatok vagy átgondoltatok. Van olyan, amit kiemelnél ezek közül? Ha összehasonlítanánk a legelső tábort és mondjuk a legutóbbit, mik lennének a legfőbb különbségek?

Éveken keresztül működtek a táborban az íróiskolákkal párhuzamosan társművészeti szemináriumok is, melyeket néhány évvel ezelőtt meg kellett szüntetni, szinte kizárólag anyagi okok miatt. Azért fogalmazok úgy, hogy szinte kizárólag, mert más is volt azért emögött, például az időhiány és a gyerekek túlterheltsége. Ha tehetem, jövőre, a jubileumra visszaépítem a tábor programjába, csak nagyon átgondoltan, megfontoltan.

KULTer.hu: Kiknek ajánlanád elsősorban a HÍR-t? Több helyen nyilatkoztad, hogy a tábor elsődleges célja a kortárs irodalom terjesztése. Ezek szerint az írás nem is követelménye a részvételnek? Ellátogathat a táborba olyan is, akinek nincs gyakorlata, csupán érdekli az irodalom?

A tábor töretlen népszerűsége éppen a kreatív írás oktatásában, az íróiskolák sikereiben rejlik,

vonzereje lehet még a nívós zenei program, illetve a kötetbemutatók, amelyek rendszerint az adott év legfrissebb és legjobbak közé tartozó köteteit mutatják be. Hajdúböszörmény amúgy is egy nagyon élhető kisváros a hajdúság szívében, annak minden előnyével, hiszen nagy múltú város vagyunk, nagyon jól kiépült infrastruktúrával, de mégis csendes, tiszta levegőjű, modern, szép közegben. Bárkinek ajánlott a tábor, de természetesen elsősorban azoknak, akik akármilyen szinten is, de foglalkoznak írással, alkotóművészeti tevékenységgel.

A borítófotót Kovács Gábor készítette.