Intimitás
virágtalan rózsákat rág az egykedvűség
kertemben örökölt tehetetlenségbe vackol
itt vártalak úgy mint aki magára is vár-
hatott volna tanulva mit kellene magam
helyett neked és tehelyetted magamnak
mondanom etetem a kertet a töviseken
féregmeleg mozdul ha jobban hiányzol
nekem mint én magamnak nem intimitás
kigyomláltam már azelőtt ami szín meg-
maradt és a férgeim tovább gondozom
Elold
csillagos ég hidegében fázom már nem veszi
szájába a szorongás elgurított napjaim köztünk
csak annyi történt amennyit te tudni akarsz és
holnapba nyúlt éjszakákon pótolhatóságom altat
hazaindulok összehúzom kabátom eloldom a pórázát
annak hogy gyűlöltelek
Kapcsolat
karodban mint fogzó éhes csecsemőt hordozod
a dühöt amellyel szavak híján becéztelek nálad
rend van mert tartod a távolságot virágillatú
vizes vázáidat nem önthetem ki és kezed alá
gömbölyödik a kormos sötét amely nálam élezte
karmait tovább élsz amit kaptál tőlem jóra
neveled telek múltán kezén számolja vihogva
tévedéseim
Borítófotó: Needpix
