Hogyan hatott a karantén a feltörekvő magyar alternatív együttesekre? Mit vett el tőlük a jelenlét hiánya, és hogyan fordították előnyükre a kényszerállapotot? Arról már sokat olvashattunk, hogy a könnyűzenei szcénában milyen kezdeményezések és viták folytak a lezárások idején – gondolhatunk itt a segélyek körüli viszálykodásokra, vagy éppen online feldolgozásokra és zenei kihívásokra. Habár többen is reagáltak a kialakult helyzetre, a fiatalabbak hangját talán mégsem lehetett annyira kihallani a különböző médiafelületek és közszereplők által generált fehér zajból. Öt – az alternatív irányzaton belül más és más műfajban alkotó – feltörekvő zenekar tagjait kérdeztük meg arról, hogyan élték meg ezt az időszakot.
Elsőként a műfajukat csak „multilingvisztikus sunshine-punk-ként” jellemző Duckshell zenekart kérdeztük, már csak a zenéjük világzenei jellege és a tagok nemzetközi összetétele miatt is. Az együttes 2017-ben alakult, azóta rendszeresen koncerteznek, végigzenélték a fél világot, tavaly pedig kiadták Szólok anyunak című EP-jüket.
KULTer.hu: Hogyan működött nálatok a karantén alatt a zenélés, a próbák lebonyolítása és a klipforgatás? Mik jelentették számotokra a nehézségeket vagy akadályokat, amelyekből végül előnyöket tudtatok kovácsolni? Dalszerzés és lemezkészítés szempontjából mit hozott nektek ez az időszak – szerintetek egy feltörekvő alter bandának milyen esélyei vannak most egy lemez elkészítésére?
Duckshell: Nekünk a karantén sajnos azt hozta el, hogy szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába: Balatonra, Ágasegyházára, Solymárra, Brazíliába, ki-ki ahova tudott, elmenekült a városból. Két hónapig szinte alig találkoztunk, ami furcsa volt, hisz mi alapjáraton sokat lógunk közösen, a nyarat szinte végig együtt töltöttük eddig, például mikor épp nem valamelyik fesztiválon vagy klubban léptünk fel (vagy a kettő között büdösödtünk a turnébuszban), akkor
elutaztunk Európa számos országába utcazenélni.
Ennek ellenére nem telt teljesen inaktívan ez az időszak, hisz szerencsére még a karantén előtt felvettük Boszorkány című számunkat, amihez a pandémia miatt végül mindenki otthon, saját eszközzel, saját ötletek alapján leforgatta a maga részét. Ezekből az anyagokból pedig Korom Anna barátunk vágott össze nekünk egy fain kis videót.
Emellett elkezdett kikristályosodni az új lemezünk koncepciója. Mivel a banda viszonylag sok irányba kacsintgat zeneileg, muszáj volt rendszerezni a dalokat.
Végül két kislemezt fogunk megjelentetni, melyek párban jönnek ki:
az egyikre rendezzük a latinos, brazilos, szambás, lazulósabb dalokat, a másikra pedig a folkos, balkános, punkos rakenroll nótákat. Szerintünk egy feltörekvő alter banda esélye nagyban múlik azon, hogy milyen felszereléssel és milyen kapcsolatokkal rendelkezik. Az tény, hogy stúdióban felvenni nem olcsó mulatság, és nem mindenki teheti meg, hogy százezreket költsön ilyesmire.
Sokat tud menteni a büdzsén, ha van pár eszközöd otthon, vagy van egy haverod, aki tud segíteni ebben-abban.
A 70-es, 80-as évek hard rock, glam metal, punk műfajaiból (ahogyan ők nevezik: „modernstenkrock”) építkező lánybanda, a Sniffyction szintén 2017-ben alakult, számos koncertet és egy 2018-ban kiadott, a zenekar nevével azonos EP-t tudhat a háta mögött. A tavalyi évtől megváltozott felállásban kezdték újra a zenélést, új énekes és basszeros jött a bandába, a 80-as évek rockzenéjének pedig – ami a zenekar legfőbb stílusirányzata volt – búcsút intettek.
KULTer.hu: Miben változtak meg az együttes mindennapjai? Hogyan töltöttétek eddig és tervezitek az év további részét a kormányrendeletek függvényében? Szerintetek melyek azok a tényezők, amelyek a zenei színtéren az online jelenlét felerősödésével jobban előtérbe kerültek a karantén előtti állapothoz képest?
Sniffyction: A karantén előtt egy viszonylag aktív időszakot zártunk, kijött az új felállásunk két új száma, melyekhez videót is készítettünk, ezért a karantén első időszakában kényszerpihentünk egy kicsit, illetve Kitty (Jakab Kitty, basszusgitár) és Vivi (Csakmag Vivien, ének) elkészítette egy régebbi dalunk magyar nyelvű, zongorára hangszerelt változatát. Amint lazultak a szigorítások és megint próbálhattunk, új dalokat kezdtünk el írni, úgyhogy
a közeljövőben terveink szerint jön egy újabb Sniffy-lemez.
A tavasszal, illetve nyáron elmaradt koncerteket pedig ősszel tervezzük bepótolni, egyelőre csak a fővárosban, szeptember 5-én a TRIP hajón, október 9-én pedig a Robotban, amire nagy erőkkel készülünk.
Minden zenekar/előadó kicsit másra helyezte a hangsúlyt a karantén alatt. Sok kreatív próbálkozás történt, gondolhatunk a karanténdalokra, élő podcast beszélgetésekre, melyek egy kicsit közelebb engedték a hallgatóságot a zenekarok/zenészek mindennapi munkájához. Mások azonban inkább a befelé fordulást és kivárást részesítették előnyben, vagy csak kevesebbet voltak jelen az online felületeken.
Szerintünk sajnos egyre kevesebben járnak el élő koncertekre, pláne a kevésbé ismert/feltörekvő zenekarok koncertjeire,
nekik ez az időszak talán még keservesebb lehetett, mint a nagyobb, ismertebb zenekaroknak, bár kétségtelen, hogy ez az egész zenei szakmában dolgozóknak hatalmas érvágás volt. Nehéz eljuttatni az információid a közönséghez az online élet útvesztő tengerében, pláne, ha még nem követik annyian a zenei munkásságod.
Úgy látszik, a 2017-es év nagyon inspiráló lehetett a feltörekvő alter bandák számára, hiszen a zenéjében jazzes játékosságot, pszichedelikus burjánzást és indie rockos ritmusokat egyaránt megszelídítő Cataflamingo zenekar is ebben az évben jelent meg a zenei színtéren. 2019-ben kiadták Ködvirág című EP-jüket, ugyanazon évben bejutottak a 2019-es Kikeltető 30 legjobb fellépője közé, majd 2020 legizgalmasabb új előadói közt januárban felléptek az esemény díjátadó záróbuliján, a Trip Hajón.
KULTer.hu: A karantén alatt számos zenésztől, együttestől láthattunk otthoni feldolgozásokat, videókat és részleteket arról, ahogyan a zeneírás egy jóval intimebb szférája, mozzanata tárul fel, mint ahogy a koncerteken és a videoklipekben megszokhattuk. Nálatok milyen változást hozott ez az időszak, hogyan próbáljátok előnyötökre fordítani a helyzetet? Nyomot hagyhat ez az időszak a zenéteken is? Mennyire válhat a karantén stílusbefolyásoló tényezővé, és fordítva: a karantén-előadások „közönsége” függhet az egyes bandák stílusától?
Cataflamingo: A karantén ideje alatt, március-április elején készítettünk egy kislemezt, amit a #C1AD1E névre kereszteltünk. Két nap alatt feljátszottunk minden számot, amit egy jobb minőségű kézi felvevővel rögzítettünk, majd azt a zenekar egyik gitárosa (Csizmár Zsolt) otthon megkeverte, a borítókép és az egységes artwork grafikusunk, Bak Vivien Réka érdeme.
A próbák hiányát több téren is elszenvedtük, de nyár elején elkezdtünk összejárni, koncerteket szervezni, dalokat írni,
és ezekből fel is vettünk már egyet a SoundCam Productions-nél. Nagyon jól éreztük magunkat velük, és ez volt az első live session videónk! Számunkra a karanténhelyzet teljesen felbolygatta a dolgok „természetes alakulását”. Azt láttuk, hogy egyre több helyre hívnak minket játszani, egyre több embernek, aztán a semmiből jönnek a hírek meg az e-mailek, hogy minden elmarad, ne nagyon számítsunk semmi jóra.
Nehéz volt feldolgozni ezt a sok rossz hírt, látni, ahogy a zenészek elvesztik a munkájukat, de tovább kell lépni ezeken az időszakokon is,
és mindig az adott helyzetből kiindulva megoldást találni, hogy tovább zenélhessünk. A karanténidőszak képei, hangulata nem valószínű, hogy tudatosan vagy a szövegek szintjén meg fognak jelenni. Egyrészt elcsépelt lenne, másfelől mi például csak ugyanazt szeretnénk csinálni, mint eddig: érzelmeket közvetíteni az embereknek. A vírus bizonyos értelemben traumatizálta a világot – beleértve a zeneipart –, mi se tudjuk, hogy ezek után hogyan fog kinézni a szakma, vagy mit fog jelenteni a szakmaiság. Kíváncsian várjuk a következő éveket és az újabb váratlan fordulatokat!
Ha már a merész stíluskeveredésről van szó, a 2018-ban alakult Folksteps együttest sem kell félteni, ugyanolyan magabiztosan ötvözik a népzenét a surf rockkal, mint a jazzes dobütemeket a szaxofonnal és az elektromos gitárral, hogy aztán egy magabiztos ethno-surf stílust képviselve bírják táncra a népet. Túl vannak már számos klubkoncerten, Petőfi TV-s közvetítésen, valamint két EP-n (Tánclépés, Ugrós).
KULTer.hu: Hogyan látjátok, a koncertek korlátozásai milyen hatással voltak/vannak a feltörekvő bandák zenei „jelenléte” szempontjából, hogyan viszonyul ehhez a közönség? Milyen lehetőségeket használtatok ki a karantén során – legyen szó akár vidéki koncertekről vagy karanténzenélésről –, milyen mozzanatokra helyeztétek a hangsúlyt? Szerintetek eredményezhet a jelenlegi helyzet tartós változásokat a vidéki és budapesti koncertek eddigi felállását illetően, és ha igen, ezek miben fognak megmutatkozni leginkább?
Folksteps: A jelenlegi helyzetben mi úgy látjuk, hogy a zeneiparban megnőtt a feltörekvő bandák jelenléte, mivel egyrészt sokkal olcsóbban, másrészt kevesebb embernek adnak koncertet. Ezalatt az időszak alatt igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni az online jelenlétre – live koncertet adtunk a TRIP Hajón és az A38 Hajón, valamint próbáltunk rendszeresen posztolni Instagramra és Facebookra.
Jó volt látni, hogy az élőben közvetített koncertek többezres nézettséget hoztak, és a vártnál jóval több embert vonzottak.
Őszintén szólva az emberek nagyon pozitívan fogadták ezeket a koncertjeinket, meglepődtünk, hogy milyen aktívak voltak, de azért ezek az események semmiképpen sem tudják helyettesíteni az élő koncerteket, amelyek egy teljesen különböző – sokkal felemelőbb – élményt nyújtanak.
Új dalokat is írtunk és lemezanyagokat vettünk fel – eddig öt számot rögzítettünk.
Pont a napokban jelent meg Örömanya című videoklipünk, amit Pál Ákos rendezett. Már a karantén előtt is tudtuk, hogy ez lesz a nyári klip, így fel tudtunk rá készülni, a vendégszereplő Agatha Anginella lett, akivel nagyon izgalmas volt együtt dolgozni.
Ami a város-vidék eloszlást illeti, szerintünk leginkább azt eredményezi, hogy a nagyrészt ingyenes vidéki koncerteken a zenekarok gázsija sokkal lejjebb megy, így
a feltörekvő zenekarok ebben a nehéz helyzetben talán „előnyhöz” jutnak a nagyobb zenekarokhoz képest,
hiszen a büdzsé sokkal kisebb most a koronavírus után, mint egy évvel ezelőtt. Mindent összevetve igyekeztük minél jobban kihasználni ezt a helyzetet!
A megkérdezett zenekarok közül a Shakin’ van jelen legrégebb óta az „iparban”. A három tagból álló, trombitán is játszó garázsrockbanda 2016-os indulása után szintén feltűnt a Kikeltetőben, melyet a 2017-es You are Shakin’? című EP-jük követett, később adtak interjúkat (például a Tilos Rádiónak), felléptek Szlovéniában, majd ’19-ben bekerültek a Szimpla Lemming program felfedezettjei közé. Ugyanezen év végén kiadták Be Gentle! című nagylemezüket. Zenéjükre az élénk vibrálás jellemző, koncertjeik alatt arcon csap a 60-as évek minneapolisi klubélménye, de olyan formában, hogy bárki örömmel tartja oda a másik arcát is.
KULTer.hu: Milyen eszközökkel/ötletekkel lehet megteremteni online színtéren azt a performativitást, ami a zenétek részét képezi? A feltörekvő zenekaroknak milyen lehetőségei voltak anyagi téren? Volt-e olyan egyesület, ami kifejezetten fiatal zenészeket, együtteseket támogatott anyagilag/egyéb módon? Nektek eddig mik a tapasztalataitok?
Shakin’: Mindhárman (Villangó Veronika: ének, trombita; Balogh Dani: gitár, ének; Ferenczi Zsolt: dob) egyetértünk abban, hogy online módon élőben zenélni nem lehetséges. Egy koncert lényege, hogy közös légtérben van az, aki zenél, és aki hallgatja, így mi nem is léptünk fel online. A koncertnek szaga, melege és hangja van.
Azt tapasztaltuk, hogy az élő performanszokat helyettesíteni igyekvő produktumok sokkal inkább halszagúak és erőltetettek, mint valóban találó alternatívái az élő zenélésnek, megjelenésnek.
Jobb esetben érdekesek, humorosak, mintsem hogy bármit visszaadnának egy élő fellépésből. Akár a fellépő akár a közönség irányába. A Jam In The Van, KEXP-jellegű dolgok – ahol sokkal inkább az igényes elő megszólaláson van a hangsúly – működhetnek, de ezek a koncertpótlékok nem igazán.
Igazából „civilben” volt lehetőségünk jelen lenni más zenekarok online koncertjein, és tény, hogy egy nagyon bensőséges hangulat jellemző olyankor a helyszínen, de maga a stream és az így szerzett videó inkább egy referenciaanyagként funkcionál, mintsem egy koncertet helyettesítő performanszként.
Stúdiózni, próbálni viszont hatékonyan lehet egy ilyen időszakban, mi is ezt tettük. Hamarosan kész is egy-két új szám.
Anyagi téren semmi nem változott, ugyanúgy a munkáinkkal megkeresett pénz egy részét költjük zenélésre, mint korábban. Illetve a p’ARToló nevű oldalra regisztráltunk, ami egy nagyon kellemes csalódás volt, s itt kaptunk többektől támogatást, amit ezúton is nagyon köszönünk! A hasonló egyéb projektek, például az NKA vonatkozó pályázatai konstruáltak és komolytalanok. Beleillenek abba a képbe, amit a formálódó kulturkampf vetít előre.
KULTer.hu: Mi volt a legszebb vagy legmeglepőbb zenei élményetek a karantén alatt?
Snyffiction: A legszebb kétségtelenül, hogy a Visszatérő idegen című dalunk klipje épp a karantén elején debütált. A legmeglepőbb zenei élményünk, hogy – próbaterem híján – itthon kellett gyakorolnunk, ami például Lilla (dob) esetében nem igazán vidította fel a vele együtt élőket. Kitty és Vivi pedig kénytelenek voltak belekóstolni az online zeneoktatás és zenetanulás rejtelmeibe, de
kellemes meglepetésként ért mindenkit, hogy akadt olyan diák, aki tényleg gyakorolt az online oktatás időszaka alatt!
Shakin’: Iszonyúan felértékelődött a rengeteg felejthetetlen koncertélményünk, amikor meg kellett tapasztalnunk, hogy lehetséges olyan nyár is, amikor nincs semmi. Nagyon furcsa volt azzal a lehetőséggel szembesülni, hogy lehet, több hónapon keresztül semmilyen koncertre nem tudunk elmenni. Még a sajátunkra se.
Folksteps: Május közepén Marci (ének) felhívta Ákost (rendező), hogy klipet akar forgatni és rögtön kiadta az ukázt: Balaton, nyár, francia avantgárd. Már az első forgatási napon az univerzum összes ereje az ellen dolgozott, hogy klipet csináljunk. A megérkezés pillanatában ráhajtottunk egy aknafedőre, ami miatt kitört egy csavar a kocsi aljából. A nap további részében – az autószerelő segítségének is köszönhetően – sikerült behoznunk a lemaradást, egészen a második napig, amikor szabadstrandot kerestünk a szénakazalban (északi parton), márpedig Balaton-part nélkül nincs klip. Végül megtaláltuk a kenesei szabadstrandot, ahol nagyjából minden negyedik másodpercben elhaladt egy ember a kamera előtt és belenézett. Szóval
megharcoltunk ezekért a snittekért, de azt gondolom, hogy megérte a szenvedést, a stresszt és azt a sok-sok óra beletett munkát.
Duckshell: Két hónap szigorú karantén után tartottunk egy elvonulást Ágason, Ágostonék (billentyűs) tanyáján, ahol pikk-pakk össze is kattant az első EP öt trekkje, amelyek azóta már a stúdióban alakulgatnak szépen. Ezelőtt eléggé el voltunk zárva az együtt zenélés élményétől vagy a koncertre járástól. Ennek ellenére, mintha mi sem történt volna, rögtön egy hullámhosszra került a csapat, kiegészülve Koncsecskó Petivel és Pecze Ádival, akik bombasztikus ritmusszekciót alkottak az ütős hangszereken.
Nappal zenéltünk, főzőcskéztünk, este bulizgattunk, idilli elvonulás volt az alföldi tanyavilágban.
Cataflamingo: A zenekarban most sok újdonság lesz, ugyanis mindkét gitárosunkat felvették egy-egy zeneiskolába (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és MZTSz Kőbányai Zenei Stúdió), szóval most nagy az öröm meg az izgulás. Továbbá egyre különbözőbb és izgalmasabb zenéket hallgatunk cigizés közben, bővülni fog a hangszerpark egy szintivel, illetve elkezdett minket érdekelni a midi dob és a szekvenszer használata stb. Izgalmas évek elé nézünk!
