A magam részéről mindig csodálattal vegyes elfogódottsággal képzeltem el, milyen is lehet az a folyamat, amikor a műfordító egy rábízott szépirodalmi munkát átültet az anyanyelvére. Az élmény ekkor még csak az övé, ő dönti el, hogy a fejében megszülető számtalan variáns közül éppen mely szavakkal szólaltatja meg az írót. Vagyis a műfordító az író hangja, ahogyan ez el is hangzik a Teljes titoktartás című filmben.
Akit hozzám hasonlóan érdekel a műfordítás világa, tömény beavatást kaphat Régis Roinsard filmjével, ahol rögtön kilenc fordító találja magát abban az abszurd helyzetben, hogy egy bunkerben összezárva, szigorú szabályok mentén, napi húsz oldalas adagokban fordíthatja az aktuális bestseller, a Daedalus-trilógia harmadik részét. Az Isten háta mögötti kastély igazi luxuskörülményekkel igyekszik feledtetni a bezártság hátrányait egészen addig, amíg valaki el nem kezdi kiszivárogtatni az első oldalakat az internet népe számára.
A gyanú természetesen a műfordítókra terelődik,
akik a könyv eddig megjelent köteteiből legtöbbet eladott országok küldöttei, kilenc teljesen különböző karakter, akik eltérő hozzáállással rendelkeznek mind a művet, mind magát a fordítói munkát illetően.
A Franciaországban három hónap leforgása alatt készült krimi jó adag humorral megáldva sorakoztatja fel a műfordítók „archetípusait”, és az első percekben nem is sejtjük, hogy kinek a kezében lehet elrejtve a film további eseményeinek a kulcsa.
Kicsit sablonos, ahogyan a különböző nemzetiségek képviselői hozzák a velük kapcsolatosan megszokott sztereotípiákat,
és időnként mindez annyira felszínesen sikerül, hogy már-már szinte biztosra vehető, a mélyben valami magvasabb dolognak kell meghúzódnia. Az mindenesetre az alkotók mellett szól, hogy igyekeztek kilenc igen színes karaktert összeválogatni, és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy ideig kattoghatunk azon, vajon a szenvedélyes és a mű iránt végletesen elkötelezett orosz, a dörgölőző olasz, az éppen súlyos életviteli kérdésekkel szembesülő dán, a lezser és humoros görög, a dadogós-szorongós spanyol vagy a kölyökképű angol fordító kerül-e hamarosan a középpontba. Azért nagyon sokáig nem kell bizonytalankodnunk, a film izgalmas mivolta ellenére is elég hamar lelövi az ezzel kapcsolatos poént. De sebaj, bőven lesz még miért izgulnunk a hátralévő időben!
A film alapötletét Dan Brown bestsellere, az Inferno adta, és elmondható, hogy ügyesen ötvözi a bűnügyek világát az irodalmi élet külső szemlélő számára ismeretlen szegmensével. Szégyenlős, a maguk nevét eltérő okokból felvállalni nem akaró írók állnak itt szemben a pénzhajhász, „főgonosz” könyvkiadóval, akit Lambert Wilson annyira meggyőzően alakít, hogy már az első jelenetektől kezdve tudjuk utálni. A film előrevetíti a későbbi fejleményeket egy börtönlátogatáson zajló beszélgetéssel, mely folyamatos háttérprogramként meg-megszakítja az események folyását.
A főszereplők sorsa egy közös szellemi mentor személyében fut össze,
aki mindkettejüket inspirálta. Azt, hogy melyiküket milyen módon és milyen következménnyel, ez az írás nem szeretné előrebocsátani.
Természetesen megjelenik a filmben minden olyan helyzet, amely az emberek összezártságára jellemző. Az alkotás a megrázó és a nevetésre késztető jeleneteket talán eredeti szándéka ellenére, de váltogatja, és bizonyosan elgondolkodtatja a nézőt arról, hol is helyezkednek el a műfordítók az irodalmi világ territóriumában. Hiszen ők azok a háttérben dolgozó kulcsfigurák, akiket jelentős szerepük ellenére csak nagyon ritkán ér el az általuk fordított szerzőre vetülő reflektorfény, ezért általában a könyv megjelenésével együtt járó anyagi javakból is csak kevéssé részesülnek, legalábbis a film ezt a teóriát állítja elénk. Roinsard mintha szót emelne érdekükben, rávilágít az irodalmat is befolyásoló üzleti élet fordítókat érintő hátulütőire.
Összességében a film az izgalmas akció- és száguldozós jelenetek ellenére hiányérzetet hagy a nézőben.
Bár az alapötlet frappáns és érdekes, de a kidolgozása időnként elnagyolt, helyenként valószerűtlen, és ezt még a remek szereplőgárda (többek között Olga Kurylenko, Riccardo Scamarcio) sem tudja velünk feledtetni. Ahogyan azt sem, hogy
vajmi keveset tudhatunk meg arról a kötetről, amely minden bonyodalmak okozója,
így bizonyos értelemben a történet egyik főszereplője. Kérdőjeleket hagy bennünk azzal kapcsolatosan is, hogy vajon mivel érdemelhette ki ezt a körülötte zajló zűrzavart. Pedig nagyon ütősnek kell lennie, ha a szereplők közül többen szóról szóra tudják idézni, és több jelenetben is élnek ezzel a motívummal. Az pedig komolyan elgondolkodtatott, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy a film középpontjába egy olyan művet állítottak az alkotók, amely ugyan egy betűeltéréssel a címében, de tulajdonképpen valóban létezik, mégpedig Michael J. Martinez kortárs sci-fi regénye képében, igaz, az általa adott cím Daedalusnak írandó.
Ami viszont az előbb felsorolt negatívumok ellenére mindenképp megérinti a film nézőjét, az nem más, mint a szereplők irodalom iránti szenvedélye, amely különböző megnyilvánulásokban érhető tetten. Ez köti össze Roinsard figuráit, és igazolja, hogy a könyvek olyan meghatározó elemeivé válhatnak életünknek, akárcsak a levegővétel. Az elolvasott történetek át- meg átszövik mindennapjainkat, és annyira azonosulni tudunk velük, mint a Teljes titoktartás szereplői, akik időnként még a halál közelébe is elmerészkednek, csak hogy átélhessék kedvenc figuráik papírra vetett történetét.
Teljes titoktartás (Les traducteurs), 2019. Rendezte: Régis Roinsard. Írta: Romain Compingt, Daniel Presley, Régis Roinsard. Szereplők: Lambert Wilson, Olga Kurylenko, Riccardo Scamarcio, Sidse Babett Knudsen, Eduardo Noriega, Alex Lawther, Anna Maria Sturm, Frédéric Chau, Maria Leite. Forgalmaza: Mozinet.
A Teljes titoktartás a Magyar Filmadatbázison.
