Krasznahorkai László Kossuth-díjas író egyik regénye fordításának részletét ismerte el a görög Literature Az Év Legfontosabb Mondata címmel, adták hírül a szerző hivatalos oldalán.
Krasznahorkai számtalan díjat kiérdemelt munkásságával, sőt, a szövegeiből készült nemzetközi fordításokat sem először ismerik el. Tavaly az amerikai Nemzeti Könyvdíj angol nyelvű fordításokért járó kategóriájában bizonyult legjobbnak a Báró Wenckheim hazatér, amely Ottilie Mulzet tolmácsolásában jelent meg. 2018-ban pedig a szerző első regénye, a Sátántangó nyerte el az év könyvének járó elismerést Kínában az egyik legnagyobb napilap, a Xin Jing Bao értékelése alapján. A kötet kínai fordítója Yu Zemin volt.
Ezúttal szintén a Sátántangót díjazták – egy mondatát legalábbis, melyet Ioanna Avramidou ültetett át görögre.
A legfontosabb mondat a Sátántangó 1. fejezetének 2. oldalán olvasható: „Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja…
és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet,
a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál.”
Borítófotó: Hpschaefer
