Oldalra hullt gondolatok a Via Dolorosán
mintha azt mondták volna neki bár nem
lehetetlen hogy rosszul hallotta fogd ezt
vidd föl a hegyre annyiszor eshetsz el
ahányszor csak jólesik miattunk ne aggódj
jön majd más helyetted mi bérből élünk
fizetésből tárgyalni lesz miről és kivel
magas a gázszámlánk a közös költséggel
elvi problémáink vannak de téged már
semmi se aggasszon ha lehet elindulnak
a tanítványok hazafelé veszélyes az út
manapság romlik a helyzet kormányváltás
nyers rezső felszabadulás ezek most mind
újra aktuális kérdések de te kimaradsz
A határ felől szatócsok
a határ felől szatócsok jöttek
jobb híján mercedes emblémát
szúrtak a lovak fejébe
a harmadnapos júdás a kötélen
ekkor egy percre még kinyitotta
a szemét, a szél már elhordta
a saruját, a por belepte a törött
nyakát, és a vihar úgy lengette,
mint egy gyenge faágat
és csak aludt, mélyen horkolt
a béke városa, a szatócsok
sem maradtak sokáig
nyugodj békében, máriapócs,
hunyd le a szemed, new york
ez csak egy meg nem történt
vagy megálmodott átutazás
azoknak, akik nincsenek többé,
megmarad jelnek egy nincstelen
júdás, a kötele sem sajátja,
ki hinné, hogy valahol mégis
éppen őt siratják
Borítókép: Giotto di Bondone, Júdás csókja, 1304–1306, freskó, 200 x 185 cm, Scrovegni kápolna, Padua