Sír
Ma úgy összevesztünk a temetőben
anyám gazzal benőtt sírját keresve,
hogy az indulattól majdnem elbőgtem
magam a ravatalozónál. Este
lett, mire nagy nehezen megtaláltam
az üres vázákkal díszített halmot
egy lombos tölgy alatt. A férjem, láttam,
megrendülten fejet (gerincet) hajtott
a híres színésznő felejthetetlen
emléke előtt (ó, ha tudná!). Kedvem
lett volna megütni – felgyújtani a sírt!
Jövőre megint lesz halottak napja.
A feltámadás, hál’ isten, elmaradt ma.
Csak magát hibáztathatja, aki sírt.
Tanárnő
Szégyen éget. Megcsaltam a férjemet
a tanulmányi kiránduláson
a buszsofőrrel. A testem hogy remeg!
Az csak kúrás volt. Nem leányálom.
Laci könyvelő. Azt mondja: szeret
engem. Hazudik. Most is Tamásnál lóg.
Az a nyomorult szenvedélybeteg.
És a szenvedélynél nincsen izgatóbb.
Füveznek. Vörös szemmel hasist szívnak.
Füstölög az albérlet, mint egy ír pub.
A sok léha barát mind ott tolong.
Hajnalig isznak… Játsszák a fajankót!
Bámulják bódultan a Sátántangót.
A konyhaasztalon meg dúl a pingpong.
Ördög
A pszichológusom azt mondja, hogy
nem tudom az indulataimat
kezelni. Jó sorsom gellert kapott
anyám váratlan halála miatt.
Úgy emlékszem rá, mint egy összetört,
szomorú angyalra, akit apám
őrjöngve szidott, vádakkal gyötört
megannyi nappalon és éjszakán.
Hogy védhettem volna meg őt? Hisz csak
egy taknyos kölyök voltam. „Kis vacak”,
így gúnyolt mindig az apám, mikor
sírva a ruhásszekrénybe bújtam… –
Napsütött, aranyló rét a múltam,
amelyre vigyorgó ördög piszkol.
Pulzus
Barátnője, az a semmirekellő
Kinga kínálta meg kábítószerrel
a lányomat. Intettem őt nem egyszer,
hogy az életével játszik. Teremtő
Isten, mennyit rimánkodtam! Az apja
halála óta nagyon magányos volt
s kiegyensúlyozatlan szegény Anna.
Leordított mindenkit, aki papolt
neki. Egy éjjel meztelenül, kábán
találtam rá az összevizelt ágyán.
Tudtam, hogy baj van. Alig volt pulzusa.
Kórházba került. Még éppen időben.
Az üres lakásban napokig bőgtem,
én a tehetetlen, édes mostoha.
Harakiri
Mosom az inged. Vágom a körmöd.
Minden éjjel kényeztet a szájam.
Nem mondtad, hogy te leszel az ördög,
mikor először a kedvedben jártam.
Nő vagyok. Tudom, hogy mit beszélek.
Nem vagyok cseléd, ostoba szolga.
Ha zavar, hogy megint odaégett
a hús – ne állj velem többé szóba!
Ha kimozdulok, hogy levegőt vegyek
(hetente csak egyszer), sunyin követel,
mint egy sorozatgyilkos, mert féltékeny
vagy. Pedig, én hülye, három gyereket
szültem neked… Egy nő, lám, így követ el
harakirit. – Te mit tennél meg értem?
Hűtlen
Kivágtam reggel a tujasort
az udvar északi oldalán.
Később megittam pár üveg sört,
meg némi bort a munka után.
Mikor megérkezett a párom,
megindult egyenesen felém.
Még pislákolt bennem az álom.
Még a szőnyegen feküdtem én.
A hasamba nyomta a sarkát.
Aztán őrjöngve arról papolt,
hogy csak az isten tudja, ki volt
a másikhoz először hűtlen.
Pofonjait merengve tűrtem.
Éreztem parfümje illatát.
Borítófotó: Libreshot
