A budapesti Tobe Gallery-ben Bohus Réka fotóművész első egyéni kiállítása látható. Az alkotó ezúttal olyan nyomatokat állított ki, amelyeket napilapok oldalaira fotózott. Ezeket az újságokat a művész tíz évvel ezelőtt, a 18. születésnapjára kapta a bátyjától. Az Ami maradt című kiállítás anyagán 2019 nyarán kezdett el dolgozni, és közel egy év leforgása alatt készült el a sorozattal, amelyet a közönség 2020. október 13. óta tekinthet meg.
Bohus Réka a Kaposvári Egyetem fotográfia BA szakán 2015-ben fejezte be tanulmányait, azóta Budapesten él és alkot. Tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS). Munkáit legutóbb a Mélyáramok című kiállításon láthatta a nagyközönség, amely tárlat a MODEM és a Budapest FotóFesztivál együttműködésében szerveződött Debrecenben, de kiállított már a Vízivárosi Galériában, a Resident Air Fairben, a Kiscelli Múzeumban és az Art Marketen is.
Bohus a papageno.hu kulturális magazinnak nemrég adott interjújában így jellemezte saját műveit: „Egyesek elmondása szerint nagyon konstruktivisták a képeim, mely alól a most szóban forgó anyag sem kivétel. Más munkámban azonban kevésbé személyes, inkább elméleti kérdéssel foglalkozom: a fotográfia és festészet médiumainak viszonya érdekelt például diplomamunkámban, ami egy visszatérő téma nálam.”
Habár Bohus Réka egy év alatt befejezte az Ami maradt című sorozatát, de az jóval több időt vett igénybe, hogy egyáltalán hozzá tudjon fogni ehhez a munkához.
Ennek fő oka, hogy a művészcsaládból származó alkotó elveszítette súlyos betegséggel küzdő szüleit.
Önterápiás jelleggel és egy tudatos, lelki előkészítő folyamat után vágott bele az Ami maradt oldalainak elkészítésébe. A tárlat kiindulópontjául szolgáló napilapok mindegyike Bohus Réka születésének napján, 1992. május 16-án jelent meg. Az újságoldalakat a művésznő bátyja tette félre, hogy később megajándékozhassa velük húgát.
A barna fakeretben látható tablók nem csupán a napilapok akkori híreiről „tudósítanak” minket, hanem olyan tárgyi kompozíciókat is láthatunk a lapokon, amelyek Bohus múltjából merítkeznek, valamilyen módon hozzá kötődnek. Az egyes oldalakon szereplő anyagok, tárgyak vagy fényképek mind-mind a művész saját, gyermekkori emlékeire vagy szülei tevékenységére utaló kellékek.
De Bohus nemcsak a szülei elvesztéséből fakadó gyászát dolgozza fel ezeken a képeken, hanem élete fontos fordulópontjait is megörökíti.
A kiállítótér két oldalán sorakozó munkákon kívül, a terem közepén lévő állványon, égszínkék papírháttér előtt egy fából készült „babaház” áll. Az installáció kicsiny tereibe olyan fotók kerültek, amelyek Bohus Rékáék saját családi házának építése során készültek. A házikó a jövő, a család, az otthon jelképeként lebeg a „kék égben”.
A múltat és az eddigi életutat feldolgozó képek sűrű, szigorú szabályossággal követik egymást a falon, mintha csak újságot lapoznánk. Változatos eszköztárral és formai megoldásokkal, illetve
drámai erővel ábrázolják mindazt, ami Bohus számára fontos: születést, fájdalmat, halált, de örömet, játékot, megőrzést és elengedést is.
Az Emléksorok című alkotásán egy keresztrejtvény négyzethálói között két fénykép töredéke is megjelenik: az alkotó egy gyermekkori portréja, illetve egy másik, amelyen édesanyjával látható. A két fotó anyának és gyermekének mély kapcsolatát teszi személyessé, az alkotónak az édesanyjához fűződő, feltétel nélküli ragaszkodását illusztrálja. A gondtalan gyermekkor és az ezzel járó játék örömét szemlélteti a Rajzmozaik, illetve az Üveggolyók is.
Az előbbin szétszabdalt fecniken gyermekrajzok töredékei, például virág, betű, ház, napocska jelennek meg. Mintha egy újság lapját vágták volna ezerfelé, hogy aztán, mint egy puzzle darabjait, újra össze lehessen rakni őket az emlékezet segítségével. Hasonlóan idézi fel előttünk a játék örömét az utóbb említett kép is, amelynek oldalán színpompás üveggolyókat látunk szétszórva.
Legkedvesebb tárgyi ereklyéi mellett megjelennek fájdalmas emlékképei is,
ilyen alkotása a Gyógyszerek, amelynek háttérlapján egy agydaganat operációjának drámai fotóit látjuk. A műtétet megörökítő képekre és a hozzájuk tartozó szövegre a művész szinte mértani pontossággal helyezte el azokat a pirulákat, amelyek a szülei halála után megmaradtak.
Hasonlóan szomorú kép a Tükörkereszt, amelyen azonban a fájdalmat feloldja a keresztben látható, felhőkkel borított kék ég, mintegy az elmúlás, az elengedés szimbólumaként. Bohus Réka két képén is (Apa gyermekével, Üveglapok) művészszüleire emlékezik, az általuk használt anyagok, a homok és az üveglapok idézik fel számára munkásságukat. A Diakép az elveszített, a Gipszek az emlékezés által is megőrzött családot foglalja képbe.
Bohus Réka nem kis dologra vállalkozott, amikor múltját és ahhoz fűződő érzéseit tette képei tárgyává.
Az alkotói indíttatás érthető, de vajon mások számára is megérthető? Ezek a nagyon személyes emlékek mit üzenhetnek a kívülállóknak? Ha csak annyit, hogy az emlékek a szeretet által megőrződnek és lényünk kitörölhetetlen részévé válnak, már nem is tekinthető kevésnek az, ami maradt.
Bohus Réka Ami maradt című tárlata a budapesti TOBE Gallery-ben tekinthető meg 2020. november 28-ig. (A járványra való tekintettel a galéria egyszerre csak korlátozott számú látogatót tud fogadni.)
A borítófotó forrása: TOBE Gallery.