mozdul az ablak
vidámság, pócsmegyer, húsz ok
tóber tizenhárom, kedd, elalszik
az álmai mellett, kókadt teste
fölött megelevenedik egy kép a
tapétán, a bohóc a hóhér kezé
be képzeli rizsporos fejét,
mindig ugyanaz a példa
a nyelvtanórán, veszélyes,
képes bármiről hazudni,
nehéz megfogalmazni ezt, a
mikor írás közben az egyik
betű átalakul, törvényeink
rendszert szülnek, igazságot
teremt a rend, esztétikát
˘
véletlen, szigetmonostor, húsz
október tizenkettő, hétfő, megtor
pan a csönd a létezés előtt,
névtelen illatok emlékeztetik
az elmúlást az örökkévaló
ság iszonyatára, mert félnek
a szavak a jelektől, galambot
rajzol a gyermek a sárba, i
degen angyalok csábítása
a türelem, hazugságba márt
ja ujját az igazság, fekete
diók gurulnak a feltámadás
lábnyomába, elbújik a látszat
a valótlanság árnyékába
˘
valami, pócsmegyer, húsz októ
ber tizenegy, vasárnap, látom
a kertben a fákat, mindenen
ott ül a látszat, rágja a
féreg a lelket, lényeged ám ki
cseréljed, mondja a férfi
a lánynak, hajnali fénybe be
zárlak, angyali szárnyak az
égen, lángol a testem a mély
ben, most az a rész jön,
a néma, tréfán kívüli téma
mozdul az ablak alatt,
míg épül a csöndben a szent
híd, trónt emel éppen a hó
˘
türelem, pócsmegyer, húsz októ
ber tíz, szombat, ez a fedezék,
ami megvéd, az udvaron diók,
feketék, hideg szavakkal takarjuk
be azt, ami a lélek lakhelye,
mert a szavak megtanítanak
a várakozásra, az alak körvo
nalai elmosódnak, beleolvad
a tájba a vak, hóembert épít
az évszakot elűző idegen álla
pot, tavasszal tétova tündérvér
festi a fák levelét, megér
egy ünnepnap száz hétköznapot,
gyerekkel játszanak állatok
Borítókép: Pickpik
