O Menino Maluquinho (utószó)
nahát, mióta itt lakom, még egyszer sem esett az eső – mondtad,
mikor először mentem fel hozzád,
ebből már gondolhattam volna,
hogy van valami különös
veled meg velem meg az idővel,
de akkor még csak a hátad vonalát figyeltem az ablakban,
hogy kihajolsz-e, vagy kinyújtod-e a kezed,
de te úgy gondoltad, anélkül is pontosan tudod,
milyen érzés megázni –
ez volt az első dolog, amiben különböztünk, de
ennek a mozdulatnak a hiányát
még olyan könnyű volt megmagyarázni
első levél
mióta megnéztem azt az áfonyapités filmet,
megértettem, amit talán eddig is tudtam:
hogy leveleket kell írnom neked.
még jobb lenne persze egyszerűen hazamenni hozzád –
de ma már tudom, hogy nem szabad semmit sem elsietni.
meg aztán, van még néhány dolgom itt:
egy rég befejezett kapcsolat legvégére pontot tenni,
megcsókolni egy lányt,
megsimogatni egy bizonyos macskát
még egyszer, utoljára.
a sok mozaikdarabból valamit végre összerakni.
sétálni a Néva partján a hóban.
ülni a Nyevszkij Proszpekten a dugóban.
elfelejteni mindent, amit megtanultam.
(ps. remélem, mire hazamegyek,
te is végzel az összes dolgaiddal)
Borítófotó: Pixabay
