Tavaly november 26-án, életének 69. évében hunyt el Balázs Fecó, a Korál és az egykori Taurus tagja, akiről gyakran a zongorás balladái jutnak eszünkbe, pedig ennél jóval sokszínűbb volt a munkássága. Balázs Fecó kevésbé ismert szerzeményeiből válogatunk a teljesség igénye nélkül, miközben karrierjének legfontosabb állomásait is felidézzük.
Életem első koncertje az 1997-es Korál volt a Kisstadionban. Hétéves voltam akkor, de a zenekar dalait jól ismertem, mert otthon elég sokat szólt Balázs Fecó Globe Royal-os koncertlemeze. A Hazafelé volt a kedvencem, nagyon tetszett a szövege, főleg az a két sor, hogy „És látsz százezer nagymamát, / Hogy gombolyítja fonalát”. Akkor még nem tudtam, hogy a dalszöveget jegyző Rusz László valójában azt a Földes László Hobót rejti, akitől mindig kicsit megijedtem, amikor időnként feltűnt a tévében. (Elég ijedős kisgyerek voltam.)
Ez az első koncert mélyen belém égett, és később én vettem meg az otthoni gyűjteményből hiányzó Korál-lemezeket. A 2006-os, szintén kisstadionos koncertre már a szüleim nélkül mentem. Pár hónappal később a Király utcai Rockdiszkontban vettem át egy Cseh Tamás-lemezt, ahol egyszer csak megjelent Balázs Fecó is, akinek némi tétovázás után dadogva elmondtam, hogy mennyire tetszett a koncert.
Ennek ő nagyon megörült, lekapta a polcról a könyvét, nekem ajándékozta és dedikálta is.
Azt sajnos sosem sikerült megfejtenem, hogyan szól pontosan az ajánlás szövege („Lacika! Emlékül egy régi m..ék..tól! Balázs Fecó”), de lenyűgözött az egész találkozás és Fecó közvetlensége.
Említettem, hogy gyerekként a Hazafelé volt a kedvencem, és ez az egyik dal azok közül, ami általában az embereknek eszébe jut Balázs Fecóról a Homok a szélben, a Maradj velem, az Évszakok és az Érints meg mellett. Érdekes, mennyire nem reprezentatívak ezek a dalok az egész életműre nézve, és
az ember hajlamos elfelejteni, hogy a Korál a korabeli hard rock zenekarok progresszívebb vonalához tartozott,
vagy éppen azt, hogy Balázs Fecó alapítója és fő dalszerzője volt a töredékes életművével is legendás Taurusnak.
Ebben a cikkben Balázs Fecó munkásságának kevésbé előtérben lévő dalaiból válogattunk össze párat, ami még tovább fog bővülni egy posztumusz lemezzel, és annak ellenére is nagyon gazdag, hogy a zenész állandó szerzőtársa, a szövegíró Horváth Attila sokszor elmondta, hogy Fecó nem tartozott a legszorgalmasabb szerzők közé.
Neoton – Bolond város (1971)
Balázs Fecó 16 évesen lett a Neoton tagja, állítólag az első próbán véletlenül csókolommal köszönt a zenekar dobosának, Tóth Istvánnak. Ez a dal némileg kakukktojás a listán, mert a korai Neoton zenéit mind Pásztor László szerezte: Balázs Fecót és Som Lajost eléggé zavarta Pásztor dalszerzői hegemóniája, így együtt léptek ki a Neotonból az első nagylemez után, hogy megalapítsák a Taurust. A Bolond város viszont a méltatlanul elfeledett magyar lemezek közé tartozik: elég nehéz is összeegyeztetni a később biztonsági játékot játszó Neoton Famíliával ezt a beates-pszichedelikus dalt, de az album többi része is tartogat meglepetéseket. A Neoton csak öt évvel később, a Kócbabákkal újrafazonírozva jelentkezett új lemezzel.
Taurus – Akire szerelemmel nézhetek (1972)
A Taurusnak mindössze két kislemeze jelent meg, és ezt a dalt a zenekar második felállása jegyzi, amelyen már az akkorra kiebrudalt Som Lajos helyett Sztevanovity Zorán basszusozott. Zoránt a dobos Brunner Győző hozta a Taurusba, de a váltás nem sült el jól, Zorán nem igazán illett a zenekarba. Bár a kislemez B-oldala, A kőfalak leomlanak jóval ismertebb lett (a Korál is kiadta kislemezként később), az Akire szerelemmel nézhetek talán jobban megmutatja, milyen potenciál rejlett a Taurusban. A zenekar legendás gitárosáról, az 1982-ben elhunyt Radics Béláról a Korál az utolsó stúdiólemezén is megemlékezett a Nagy varázslat volt című dalban.
Korál – Válaszra várva (1975)
A Korál eredetileg Koncz Zsuzsa kísérőzenekara volt, de hamar elkezdtek saját dalokat is kiadni: 1975-ben három felvétele jelent meg a zenekarnak, és mindhárom másik irányba mutatott. A romantikus hangvételű Hazafelé mellett megjelent a könnyed Metrót idéző Ha kedvem tartja, amelyet Makrai Pál énekelt, aki korábban az Atlasz és az Apostol tagja volt. A Korál későbbi hangzását viszont leginkább a Taurus repertoárjából átmentett és erősen átdolgozott Válaszra várva előlegezte meg, még akkor is, ha a zenekar első inkarnációja a dal megjelenését követően nem sokkal feloszlott.
Korál – Van egy őszinte dal (1978)
A Korál 1978-ban szerveződött újjá, és kezdetben úgy volt, hogy Vikidál Gyula fog énekelni az új felállásban. A bemutatkozó koncert előtt nem sokkal azonban Vikidál visszamondta tagságát, így az énekesi feladatok Fecóra maradtak. Ennél jobb baleset nem is érhette volna a zenekart, és erre jó példa az, ha ezt a dalt megpróbáljuk Vikidál hangján elképzelni: bár Balázs Fecó hangterjedelme nem versenyezhetett Vikidáléval, de törékenyebb énekhangja sokkal jobban passzolt a Korál szerzeményeihez. Aki egyébként kíváncsi, hogyan szólhatott volna a Korál Vikidállal, az itt meghallgathatja az együtt készített demót.
Korál – Anyám, vigasztalj engem (1980)
A Korál repertoárjában több Taurus-dal is megjelent az új zenekarra átírva, ezek közé tartozik az Anyám, vigasztalj engem is. A Kiűzetés a Paradicsomból című dalhoz hasonlóan ebben is megszólal egy kórus, és ez sem nélkülözi a meglepő dinamikai váltásokat. A Korál első lemezén elég sok dal ápolja a progresszív rock hagyományait, és érdemes meghallgatni, hogy ezek között a számok között mennyivel másabb hangulatot áraszt az első oldalt záró Maradj velem, mint a többi nélkül.
Korál – Amit nem mondhattam el (1980)
A Korál két oldalának legjobb szintézise az Amit nem mondhattam el, amelyet eredetileg szintén a Taurus játszott. Fischer László riffjét és Dorozsmai Péter féktelen dobolását egy pillanatban Balázs Fecó zongorajátéka és éneke váltja fel, hogy aztán a szokatlan szerkezetű dal épp olyan váratlanul érjen véget, ahogyan elkezdődött.
Korál – Kaland és harc (1982)
1981-ben a Korál óriási sikert aratott a Homok a szélben című dallal, a következő évben pedig A túlsó part címmel megjelent második nagylemezük is. A lemez legismertebb dala ismét egy zongorás ballada, a Kevés voltam neked lett, amely kicsit hasonló szerepet tölt be, mint az előző lemezen a Maradj velem. Torzított gitárból kevesebb van ezen az albumon, szaxofonból több, viszont jó dalból itt is akad: az epikus Kaland és harc mellett az Átjutunk a túlsó partra, A tékozló fiú és az Ártatlan varázsló a Korál legjobb pillanataihoz tartozik még akkor is, ha az ős-korálosok csalódottak voltak a lemez hallatán. A Kaland és harc szintén a taurusos időkben íródott, de talán ez esett át időközben a legnagyobb változáson.
Korál – Kergesd el a felhőt a házamról (1984)
A new wave jegyeit is magán hordó harmadik Korál-lemez, Az óceán a legszéttartóbb anyaga a zenekarnak, és vannak szuper pillanatai, de itt nem lehet nagyon melléfogni a két nagy slágerrel. Az egyik a Kergesd el a felhőt a házamról, amely a Korál érzékenyebb pillanatai közül a legjobb: emelkedett hangulatú dal, ahol a szöveg és a hangszerelés tökéletesen simul rá a zenére.
Korál – Kölykök a hátsó udvarból (1984)
A Kölykök a hátsó udvarból jól mutatja, hogy mennyivel szofisztikáltabb lett a Korál zenéje az első lemez óta eltelt pár évben. A dal bizonyos pillanataiban a slágeresebb Manfred Mann’s Earth Bandet idézi, és a hard rockos elemek háttérbe szorultak: érdekes lett volna, hogy merre megy tovább a Korál, ha egy 1986-os NDK-turné után nem döntenek a zenekar szüneteltetése mellett. Fischer László pár évre teljesen visszavonult a zenéléstől, Dorozsmai Péter az Eastben, Fekete Tibor Samu pedig Révész Sándor zenekarában folytatta (később mindketten Ákos zenekarában játszottak). Balázs Fecó ekkoriban kezdett bele a romos sitkei kápolna felújításába, amely végül 1991-re lett teljesen kész.
Balázs Ferenc – Giulietta (1985)
Az utolsó Korál-lemez után a frontember polgári nevén adta ki Register című lemezét, amelyen a főszerepet a kor egyik csúcsszintetizátora, a Prophet-5 játssza. Az instrumentális szintetizátoralbumon minden szerzemény címe egy-egy női név, az Elektra pedig az Akire szerelemmel nézhetek újragondolása. Balázs Fecónak ugyanebben az évben megjelent egy Best of Bach című lemeze is, amelyen Herrer Pállal és Lippényi Gáborral játszanak Bach-műveket szintetizátorokra átdolgozva.
Balázs Ferenc és a Korál – Ha két rossz van, melyik a jobb? (1993)
Balázs Fecó egyre nagyobb szólósikereket aratott a kilencvenes évek elején, de emellett napirenden volt a Korál feltámasztása is. 1993-ban készült egy új lemez a Korál utolsó felállásával, arra került fel ez Az óceán-korszakot idéző szerzemény is, de ez az album még nem hozta meg a várt reneszánszt. Időközben Balázs Fecó írta az egyik magyar Eurovíziós dalt is (Új név a régi ház falán), és 1997-ben végre a nagy visszatérés is eljött a kisstadionos koncerttel, amelynek anyagát később lemezen is kiadták. Azóta a Korál többé-kevésbé aktív maradt, Ne állj meg soha címmel még új albumot is készítettek 2006-ban. Balázs Fecó tavaly novemberben hunyt el, de félbemaradt lemezének munkálatai folytatódnak az énekes akarata szerint.
A borítókép Urbán Tamás/Fortepan fotója. Balázs Fecó látható rajta 1981-ben.
