A vörös- és fehérterror zsidó származású áldozatairól készített dokumentum-hangjátékot KissPál Szabolcs. A VÉR/TANÚ a Blinken OSA Archívum produkciójában készült az Aratástól aratásig – magyar kálvária, 1918–1919 kiállítás keretében. A Tilos Rádión (FM 90,3 MHz) január 10-én, vasárnap fél egytől hallgatható meg.
A száz évvel ezelőtt történtek a mai napig éles, indulatokkal fűtött vitákhoz vezetnek: milyen történéseket tartunk az 1910-es és 1920-as évek fordulójának időszakából nemzeti tragédiának? Kiket tekintünk a kollektív emlékezet számára mementóként kiemelendő áldozatnak? Kiknek a vére folyt úgymond a nemzet testén ejtett sebből?
A dokumentum-hangjáték részben a vörös- és fehérterror zsidó származású áldozatainak mikrotörténetein keresztül vizsgálja a kérdést.
KissPál Szabolcs másrészt a nagy nemzeti elbeszélés – az 1934-ben felavatott, 1945-ben ledöntött, majd 2019-ben rekonstruált Nemzeti Vértanúk Emlékművének a története kapcsán veti fel ugyanezt.
A korabeli levéltári dokumentumokból (rendőrségi tanúságtételekből és iratokból, bizottsági és tanácsi jegyzőkönyvekből), rádiós és televíziós hangfelvételekből alkotott dramaturgizált szövegfolyam egyszerre mutatja be az elmúlt száz év nyilvánosság előtt folyó ideológiai-politikai csatározásait és az elhallgatott, elfeledett egyéni sorseseményeket.
A zenei betétek révén a Warszawianka is megszólal, nem kevesebb, mint négy különböző előadásban.
A történeti montázs a közösség és egyén, a kisebbség és a többség viszonyának történeti változásait mutatja be. Hogyan viszonyult a zsidó hitközség a mindenkori – és folyamatosan változó – hatalomhoz? Milyen atrocitások érték a zsidókat a vörös- és a fehérterror idején? Hogyan lehet (vagy lehetséges-e egyáltalán) szavakba önteni egy anya és gyermeke megpróbáltatásait? Tudunk-e történeti korszaktól, ideológiai irányultságtól és politikai agendától független konszenzusra jutni, ha a „nemzet vértanúiról” van szó?
A hangokat Erhardt Miklós, Erlich Gábor, Jeneses Ádám, KissPál Szabolcs, Melykó Richárd és Őri Eszter adják.
1934 márciusában „ünnepi keretek között”, a kormányzó jelenlétében és számos notabilitás részvételével avatták fel az „1918–19. év martyrjainak emlékművét” a Vértanúk terén.
A korabeli újságbeszámolók szerint az ünnepséget katolikus, református, evangélikus, unitárius és izraelita istentiszteletek vezették be.
1945 szeptemberében aztán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntésének értelmében, az összes parlamenti párt egyetértésével döntötték le az akkor már Ságvári Endre térnek nevezett köztéren „éktelenkedő Ellenforradalmár-emlékművet, amely az új, demokratikus Magyarország mártírjainak megcsúfolása volt”. 2019-ben, az őszirózsás forradalom 101. évfordulóján aztán még efféle – látszólagos – egyetértés sem övezte a hányattatott sorsú emlékmű újrafelállítását. KissPál Szabolcs dokumentum-hangjátéka ezt a mai napig folyó történetet helyezi diszkurzív keretbe: nem ítélkezve, hanem a történések mélyére ásva mutatja be, hogy „nemzeti vértanúink” hús-vér emberek, és nem az ideológiai és politikai csatározások közepette listázható, emlékművekre felvéshető nevek voltak csupán.
Borítókép: Aratástól aratásig – magyar kálvária, 1918–1919
