A Konok Tamás legújabb tárlatáról szóló hírek azzal a sajnálatos ténnyel kapcsolódnak össze, hogy az alkotó már nem lehetett jelen a 2020. december 17-i megnyitón, mert még a kiállítás előkészületei előtt, novemberben elhunyt. A Molnár Ani Galéria a 60. kiállításával most az alkotóra emlékezik, az 1960-as évektől az ezredforduló utánig készült műveiből válogatva.
Elsősorban nagyméretű akril vásznak láthatók a Vonalmozgások című tárlaton. A rombuszokból, trapézokból, háromszögekből álló kompozíciók közös eleme a hol metsző, hol elágazó vékony vonal. Konok korábbi korszakát néhány monotípia és kollázs képviseli.
A kiállítás nem törekszik átfogó képet adni Konok Tamás művészetéről, inkább azt a korszakát mutatja be, amely a geometrikus absztrakció markáns figurájává tette őt. Az 1930-ban született Konok festészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Pályája elején abban a természetelvű, figurális stílusban dolgozott, amelyet még mesterénél, Bernáth Aurélnál tanult. Szemléletmódja első párizsi ösztöndíja során változott meg,
a francia főváros galériáit járva felfedezte magának az absztrakt festészet szépségét.
1959-ben végleg külföldre költözve lehetősége nyílt, hogy szakítson a Magyarországon akkoriban elvárt természetelvű látásmóddal, és a saját útját járja. Első önálló kiállítását 1960-ban, a párizsi Galeria Lambert-ben rendezte, ekkor már absztrakt stílusban festett, akrillal dolgozott, és főleg olyan, vonalra épített monotípiákat készített, amelyek szerkezete a kollázséhoz hasonló.
Művészete az 1970-es évektől kezdődően újra megváltozott, az addigi monotípia és kollázstechnika helyett érdeklődése a monokróm festészet felé fordult. Fehér reliefek sorozatát készítette el, de nagyméretű, fekete-barna alapú vásznakat is festett, amelyeken fehér vonalhálók jelentek meg.
Rátalált a művészetére jellemző lírai és nonfiguratív ábrázolásmódra, és ez végigkísérte alkotói pályáján.
Emlékkövek – Fejezetek egy önéletrajzból című 2019-es kötetében így ír erről: „Munkásságomban változás kezdődött. Éreztem, hogy a monotípia- és kollázstechnikával készült képeim nagymértékben elvesztik erejüket. Válaszút előtt álltam: vagy a redukció, a tiszta, világos és áttekinthető „apollói” rend irányába, vagy az ösztönös „dionüszoszi” érzelmek véletlenszerűsége felé veszem az utamat. Hosszú ideig tartó kísérleteim végül a letisztuláshoz vezettek.” (213.)
Konok Tamás az ezredforduló után sem pihent, sorra festette geometrikus absztrakt és konstruktivista fekete, illetve fehér vonalait, amelyek – elmondása szerint – egyfajta állandóságot jelentettek művészetében.
A vonalak rajzával még gyermekkorában találkozott először, amikor sok időt töltött nagyapja, Sándy Gyula építész íróasztala mellett.
Konok Tamás kellő érdeklődéssel figyelte, ahogyan nagyapja a tuskihúzójából vékony vonalakat rajzol. Ezeknek a precízen húzott vonalrendeknek az emlékképei sok-sok évvel később Graphidion című sorozatának fekete, fehér és szürke, geometrikus alakzatain és vonalhálóin (Graphidion sur noir, 1977; Graphidion noir II, 1977; Fekete graphidion, 1981) is visszaköszöntek. A tárlaton legismertebb sorozatának egyik darabját is (Graphidion, 2008) láthatjuk.
A kiállítótér belseje felé haladva mintha visszarepülnénk az időben, korábbi művek, például Konok absztraháló kollázsai, valamint a figurativitás és az absztrakció határán álló Extension (1975) látható. Az előtérben függő három, nagyméretű fehér vászon vörös és fekete vonalai a tiszta és világos geometria alkalmazásának nagyszerű példái (Vonalösszefüggések, 1977; Festmény szürke alapon II., 1977; Vonalösszefüggések, 1978). Konok Tamás rátalált arra a kifejezésmódra, amely nemzetközileg is elismert művésszé tette. Képei nem pusztán harmonikus kompozíciók, hanem ahogy ő maga fogalmaz az imént is idézett könyvében: „a szerkesztés formai szépségein túl a transzcendens, időtlen létérzet kifejezésére is utat nyitnak.”
A festészet feladatának nemcsak a látvány utánzását tartotta, hanem hogy megmutassa azt is, amit a természet nem tud kifejezni.
Konok Tamás az 1980-as évektől a kép terének problematikájával is foglalkozott. A jelekké absztrahált vonalak, geometrikus alakzatok és piramidális elemek a térben kiterjedő ábrázolás problémájáról szólnak. Ezt a téri vizsgálódást látjuk a Vonalmozgások kisméretű kartonjain, például az S.T. című 1995-ös alkotásán.
A konoki életmű izgalmas válogatását mutatja be a Vonalmozgások. A Molnár Ani Galéria nagyívű válogatása az alkotó által egyénivé tett képi struktúrák bemutatására és a különböző alkotói korszakok összefüggéseinek láttatására vállalkozik. A sokszínű, változatos anyag láttán pedig nyugodtan kijelenthetjük, a tárlat sikerrel és méltóképpen emlékezik meg Konok Tamásról, a modern magyar művészet kiemelkedő képviselőjéről.
Konok Tamás Vonalmozgások című kiállítása 2021. március 13-ig tekinthető meg a budapesti Molnár Ani Galériában.
A borítófotót Lázár Eszter készítette.
