Maung Day versei

Amiket cipelnek 

Láttam őket nőkben hálni, és nem a férjek voltak.
Láttam őket műteni, és nem a sebészek voltak.
Láttam őket folyómederben gyermekeket égetni, és nem a szülők voltak.
Láttam őket földet túrni, régi épületeket rombolni,
És nem az építők és nem a sírásók voltak.
Virágcserép fejük van, és nem támadnak rájuk a kóbor kutyák.
Éjjel jönnek elő, napközben jönnek elő.
Műszakban végzik a dolguk.
Közelükben, körülöttük minden tárgy ütközik a levegővel, amit szívnak.
Egy kávézóban ülök és felírom a tárgyakat, amiket cipelnek.
Cipelik a holdjait, poros koponyáit, ételhordóit, repesz ütötte sebeit.
A szivárványoknak, bankároknak, focistáknak, tankhajóknak.
A szemeik ablakok, kis háromszögek.
Felrobbantják a napot és végeznek velünk.

A tűzriasztó igazi 

A világ minden költője
Eltűnik majd egy vagy két nap alatt
Miután rózsákról és meztelen papokról daloltak
Akkor kezdjük meg az ünneplést
Pólusok tetején ülő zsiráfokkal
És zöld rizses curryt evő emberekkel
Miközben a lelkük a fejükön ürít.

Mióta lettek kertjeinkből piacok
Ahol sétáló gardróbok és csontvázmadarak nyüzsögnek
És süket fizikusok CD-it veszik?
Most hogy a helyünkből fűzfa nőtt
A házunkból egy vad vegán bele
Genitáliánkból pedig elektromos cigaretták.
Khine Khine Monkhal nem szereti a süket fizikusokat.
Fő indok: itt minden területet ők birtokolnak.
Második: nem bíznak a nőkben.
A lány családja pedig kényszerít hogy lássa őket.
„Kislány beteg vagy” mondják.
A lány pedig nem megy a süket fizikusokhoz
Helyette beindítja a tűzriasztót minden épületben
Majd hazamegy és délutáni álmot alszik.

Angolból fordította: Tóth Kinga

A borítófotón Maung Day látható az egyik utcai akciója közben.