Magyar Murakamik

A Kafka- (2006) és Jeruzsálem-díjas (2009) Murakami Haruki január 12-én lett 72 éves. Ő a kortárs japán irodalom legkedveltebb alakja, régóta Nobel-díj esélyesnek tartják. Egy-egy regényére, különösen azok magyarra fordítására éveket kell várni. A fordíthatósága ugyanis rendkívüli nehézségekbe ütközik a különös nyelvezet és világkép miatt. Számos könyve jelent már meg a Geopen Kiadónál Nagy Anita átültetésében (1Q84 [Ezerkülöncszáznyolcvannégy] II–III., 2011–2012; Miről beszélek, amikor futásról beszélek?, 2012; A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, 2013; Köddé vált elefánt, 2014; Férfiak nők nélkül, 2014; Sötétedés után, 2016). Kevesen látják ennyire belülről Murakami világát, mint ő. A fordítónővel az íróról, japán irodalomról, annak fordíthatóságáról is beszélgettünk.

KULTer.hu: Óriási előny, ha valaki már általános iskolában tanulhatja ezt az idegen nyelvet. Mit kaptál a japán nyelvből alapozónak a törökbálinti általános iskolai években? Mik az első emlékeid, ha a japán kultúrához való vonzalom építőköveire gondolsz?

Annyira fiatal voltam (12 éves), amikor elkezdtem japánul tanulni, hogy olyan egyértelmű első emléket, mint egy film vagy könyv, nem tudok megnevezni,

inkább csak a kíváncsiságra és várakozásra emlékszem, hogy japánul tanulhatok.

Az órákon nemcsak a nyelvvel foglalkoztunk, hanem megmaradtak például a japán újévi szokásokat bemutató fotók, amiket a tanárunk mutatott. Az iskolámat, amikor én oda jártam, Törökbálinti Kísérleti Általános Iskolának, aztán Törökbálinti Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolának hívták. Gimnáziumba is oda jártam, az iskolában a Zsolnai-módszer alapján tanítottak, és itt vezették be először a japán nyelv oktatását általános iskolában.

KULTer.hu: Egy korábbi interjúban említetted, hogy egy egyetemi szemináriumon jöttél rá, kedved és érzéked is van a fordításhoz. Milyen szeminárium volt ez?

Történelmi témájú esszéket olvastunk és fordítottunk, itt éreztem rá, hogy van keresnivalóm a fordítás környékén.

Egyébként korábban, a gimnáziumi japán nyelvi órákon is próbálkoztam egy mese lefordításával.

KULTer.hu: A tokiói ösztöndíjad alkalmával már fordítói élményeket is szereztél, ugyanis találkoztál egy japán szerző novellájával, amely pontosan visszaadta a japán cégekkel kapcsolatos élményeidet. Ki volt ő?

A tokiói ösztöndíj alatt Itojama Akiko novellájával találkoztam, A tengeren várlak (Oki de macu) cíművel, amiért 2006-ban Akutagava-díjat kapott. Itojama első kötete, ami A tengeren várlak címmel jelent meg az Európánál (2009), öt novellát tartalmaz, utána fordítottam tőle két kisregényt is, melyek Balfék! cím alatt jelentek meg, szintén az Európánál 2010-ben.

KULTer.hu: Van-e kedvenc japán íród, költőd, filmesed, sportolód, meghatározó személy, akihez kötődsz?

Egyetemista koromban nagyon szerettem olvasni Muraszaki Sikibu Gendzsi regénye című, a 11. században írt művét, amely akkor Hamvas Béla fordításában volt elérhető, a fordítás angolból készült. Mindenkinek ajánlom, aki megijed a „klasszikus irodalom” szókapcsolattól, és valami avítt, nehezen olvasható szövegre számít. Magával ragadó, sodró erejű mű. Azóta egyébként Gendzsi szerelmei címen Gy. Horváth László fordításában is megjelent. A filmesek közül nagyon szeretem Kuroszava Akirát, minden filmjét, amit csak láttam tőle, illetve Ozu Jaszudzsiró filmjeit is. Nagyon szeretem a japán haikut, érdekes kérdés, hogy a nyelv különbségei miatt elkerülhetetlen formai különbségek mellett miben mások a magyar haikuk, mint a japánok.

KULTer.hu: Idehaza sokan elsősorban Murakami fordítójaként ismernek. Találkoztál-e már vele személyesen, élőben (akár beszéltél vele anyanyelvén)?

Nem, még nem találkoztunk, és nem is beszéltünk.

KULTer.hu: Az 1Q84 volt az első Murakami-műved – fordítást tekintve –, amely nagyon nagy falatnak számít. Mennyivel volt másabb például a Tazaki Cukurut fordítani? Kialakult az évek alatt egy globális Murakami-képed? Vannak visszatérő elemek, motívumok, amelyeket rendszernek véltél felfedezni, akár az erdő, halk zeneszó, sötét, madarak, szűk terek?

Azt hiszem, minden Murakami-olvasó sorolni tudja az állandó motívumokat, amelyek közül persze kinek mi tűnik fel leginkább, az általad említettek mellett a klasszikus- és popzenére, filmekre tett utalások is állandó hátteret jelentenek a regényeiben. Én hangsúlyosnak éreztem az emlékezet és az értelmezés bizonytalanságára tett utalásait. A köddé vált elefánt egyik novellájának hőse naplót vezet, jegyzetei alapján írja meg a naplóbejegyzéseit. Már az előző nap látott film is összekeveredik nála más filmekkel, de az is állandó elem a Murakami-szövegekben, hogy a szereplők kicsit máshogy emlékeznek bizonyos mondatokra, mint ahogyan azok eredetileg elhangzottak. A globális Murakami-képemhez két novelláskötetének fordítása után az is hozzá tartozik, hogy Murakami nagyszerű novellaíró.

KULTer.hu: Mely japán szerzőktől fordítottál az elmúlt egy évben?

Az 1749.hu-ra fordítottam egy egyetemi katedrájától búcsúzó, nyugdíjba vonuló japán professzor előadásának részletét.

KULTer.hu: Mennyire követed a kortárs japán irodalom fordítóinak munkáit (pl. Mayer Ingrid, Simon Márton, Komáromy Rudolf, Lázár Júlia, Horváth Kriszta)? Van esetleg mestered, mint sokaknak a korábban Murakami-átültető Erdős György tanár úr volt?

Az első fordításaim, vagyis az Itojama-kötetek szerkesztője Gy. Horváth László volt, tőle nagyon sokat tanultam. A Geopennél megjelent Murakami-fordításaim szerkesztőjével, Rácz I. Péterrel is nagyon szerettem dolgozni. A japánból fordítók munkáit követem, nagyrészt ismerjük is egymást. Nem japános fordítók, de Bart István, Székács Vera, Szőllősy Klára fordításai etalonok.

KULTer.hu: Mely témakör érdekel elsősorban Japánnal kapcsolatban, ha fordítasz? Szerző- vagy témafüggő, esetleg akadnak további szerzőkre felkérések?

Bármilyen témát örömmel fordítok,

kortárs női szerzőktől szívesen fordítanék a jövőben.

KULTer.hu: Mi a következő japán fordítási munkád, ha elárulható?

Nincs most készülő fordításom, de műfajon és szerzőn gondolkodom.

KULTer.hu: Tőled fordítottak-e már japánra valamit?

Nem. Én magam nem írok szépirodalmi műveket, csak fordítottam őket.

KULTer.hu: A fordítás hatalmas szókincset feltételez. Melyek a kedvenc japán szavaid?

Inkább kedvenc közmondást vagy idézetet mondanék. Például a nó-színház alapítójának tekintett Zeamitól származik a sosin vaszuru bekarazu intelem, ami nagyjából azt jelenti, hogy nem szabad elfelejtenünk azt a hozzáállást, lélekállapotot, ami kezdő korunkban a sajátunk, ideértve azt is, amikor már nem fiatalon, nem kezdőként, de belefogunk valami újba. És nagyon szeretem a szaru mo ki kara ocsiru közmondást is: a majom is leesik a fáról – magyarul tulajdonképpen a lónak négy lába van, mégis megbotlik.

KULTer.hu: Az Usikava-féle „űrmagány”-érzet fordítása saját találmány? Van esetleg magyarító szólistád ezekre a különleges, nehezen fordítható szavakra? Akár a hikikomori-szindrómára? (Engem meglepett, hogy a jisho.org hozott egy szót korábban efféle jelentéssel: goodwill between Hungary and Japan, de sajnos már nem található az oldalon.)

Az űrmagány szót egy régi barátom blogjának szövegében találtam.

Minden olyan fordítási megoldásról vezetek listát, amin sokat gondolkodtam, nem ugrott be azonnal,

nem jött magától értetődően a magyar megfelelő. A Tazaki Cukuruban szerepelt például egy melléknév (curai), aminek angol megfelelője a szótár szerint ’hard, difficult, trying, bitter, heartbreaking’. A szövegben múlt időben szerepel, tehát a beszélő számára nehéz, keserű helyzet volt. Erre a megviselt szót használtam magyarul, ezt például hozzáadtam a listámhoz. A hikikomori-szindrómával még nem találkoztam fordítandó szövegben, nincs most rá azonnali megoldásom. Arról a jelenségről van szó, amikor valaki bezárkózik a saját szobájába vagy lakásába, akár hosszú évekig sem jön elő, és igen korlátozott mértékben érintkezik a külvilággal. A goodwill between Hungary and Japan jelentésmegadás érdekes, és nem elképzelhetetlen, hogy ez a magyarázó körülírás az a megoldás, ami a forrásnyelvi kifejezés minden jelentését visszaadja.

KULTer.hu: Kialakult-e már egyfajta rítus a fordításaid során?

Nem, rítusaim nincsenek, a kávén és a mobil kiiktatásán kívül.

KULTer.hu: 2013-ban még azt nyilatkoztad, nem gondolnád, hogy régi japán irodalmat fordítanál. Azóta változott a helyzet? Megvalósultak az akkor titkos tervek?

Visszanéztem azt az interjút, és azt mondtam benne, hogy nem fordítottam még régi japán irodalmat, de megfordult a fejemben, hogy esetleg belevágjak. A helyzet annyiban változott, hogy kitartok a kortársak mellett. A titkos terv nem valósult még meg, de lépéseket azért tettem felé.

KULTer.hu: A japán szakos szakdolgozatod megszületését befolyásolta-e már a fordítói munkára készülés? Részt vettél szakfordító szemináriumokon akár Tokióban, akár itthon?

A japán szakos szakdolgozatom egy 18. században megjelent kísértettörténet-füzérről, Ueda Akinari Eső és hold meséi (Ugecu monogatari) című munkájáról szól. Mivel az elemzésre kiválasztott történeteket le kellett fordítanom a dolgozat mellékleteként, mondhatjuk, hogy felkészülés volt a fordítói munkára.

KULTer.hu: Van-e olyan kortárs vagy klasszikus japán szerző, aki leginkább hatott a saját műveid megírásakor? Vagy akit a legszívesebben fordítasz? Egyáltalán, mit olvasol a hétköznapokban, ami nem munka?

Saját műveket nem írtam, ha úgy érted, hogy írok-e valamit a fordítás mellett.

Legszívesebben mindig azt fordítom, akit éppen fordítok.

A hétköznapokban, ha nem munka, akkor minél többet olvasok magyarul, akár magyar szerzőket, akár magyarra fordított irodalmat. Legutóbb Jenny Erpenbeck Megy, ment, elment című regényét olvastam Blaschtik Éva fordításában.

KULTer.hu: Tervezel-e visszatérni tartósan Magyarországra? Jól tudom, hogy még a tokiói Magyar Kulturális Intézet igazgatója vagy?

Valóban, a 2019-ben nyílt tokiói Magyar Kulturális Intézet vezetője vagyok, ezért nem is tudtam fordítani az utóbbi években. És igen, előbb-utóbb haza fogok menni, de pontos időpontot nem tudok most mondani.

KULTer.hu: Ha egy kívánságod lenne, mit szeretnél állandóan magadnál tartani Japánból?

Nehéz kérdés, mert most itt van körülöttem Japán. De valószínűleg egy japán kerámiatárgyat választanék.

A borítófotó forrása Xi Chen / Medium.