Thomas Bezucha itthon 2021 márciusában DVD-n megjelent filmje karakán nőkről, csendes gyászról és a felszín alatt fortyogó indulatokról szól: egy olyan dilemmát jár körül, amelyre nem könnyű egyértelmű válaszokat adni.
Dennis Lehane Hideg nyomon című regénye (és az abból készült film) egy olyan gyermekrablás történetét dolgozza fel, amelyben fölmerül, hogy vajon akkor is a vér szerinti anyának kell-e felnevelnie a saját lányát, ha közös otthonuk nem épp ideális közeg egy kisgyermek számára. Így az eset megoldása közben nemcsak a magándetektív-párosnak, hanem
a nézőnek is súlyos, morális dilemmával kell szembenéznie.
A Larry Watson regényéből forgatott A vér földje (az eredeti és a magyar cím is többértelmű) hasonló kérdéseket vet fel: mit tesz egy házaspár, ha azt tapasztalja, hogy fiuk halála után az unokájuk egy nem épp szerető közegben kénytelen felnőni?
Jelen esetben saját kezükbe veszik az irányítást. Miután Margaret Blackledge (Diane Lane) szemtanúja lesz annak, hogy menyük új férje, Donnie Weboy (Will Brittain) az utcán bántalmazza az unokájukat, illetve annak anyját, később pedig az egész család elköltözik a közelükből (Montanából Dakotába), úgy döntenek, megkeresik és megpróbálják magukhoz venni a gyereket. Persze Margaret férje, az egykor seriffként dolgozó, hallgatag George (Kevin Costner) nem örül az ötletnek, ám nehezen tud nemet mondani feleségének.
A csendesen, szolid tempóban csordogáló történet kicsit olyan, mintha Clint Eastwood rendezte volna:
a zeneválasztás, a ráérős, ugyanakkor kellően feszes és egyenes vonalú történetvezetés is az idős mester munkáit idézi. Ez az érett hozzáállás meglepő Thomas Bezuchától, aki ügyesen rugaszkodott el eddigi rendezései (a kissé bugyuta, romantikus dramedyk) világától és a posztwesternes alapanyaghoz megfelelő tempót, hangkulisszát és képi világot választott. Mindez persze nem jelent újdonságot azoknak, akik az elmúlt években láttak néhányat az Egyesült Államok alsóbb, white trash-rétegében játszódó filmek közül (A préri urai, Mindig az ördöggel, Vidéki ballada az amerikai álomról), amelyek szintén hasonló atmoszférával bírnak.
Thomas Bezucha teljesítménye mellett Kevin Costneré is meglepetéseket okoz. Costner szívesen vállal olyan szerepeket, amelyek főleg az amerikaiak szemében kellően heroikusak és hazafiasak (például Aki legyőzte Al Caponét, JFK – A nyitott dosszié, Wyatt Earp). A vér földje felütése hasonló megközelítést ígér, ugyanakkor a történet előrehaladtával
meglepve tapasztalhatjuk, hogy George meglehetősen passzív karakter,
aki követi, de nem alakítja az eseményeket. Sokkal inkább Margaret az, aki kézben tartja a cselekmény folyását.
A filmnek két igazán erős és emlékezetes jelenete van. Egyrészt a két család találkozása a Weboy-farmon: a nyomasztóan félhomályos ház A texasi láncfűrészes mészárlás vacsorajelenetének hangulatát idézi, ahol a főhősök tehetetlenek az agresszív és saját törvényeik szerint élő vendéglátóikkal szemben. Ám míg Tobe Hooper klasszikus horrorfilmjében csak jelzésértékkel van jelen nő a kannibálcsaládban (maga a mészáros, a félkegyelmű Bőrpofa öltözik nőnek), addig
A vér földjében Blanche (Lesley Manville) karaktere irányítja a Weboy-klánt.
A behízelgő modorú, ám valójában minden mondatával és tettével a saját akaratát másokra erőltető, szuggesztív asszony a legördögibb tévés hittérítőket juttathatja eszünkbe. Az a típus, aki egyik kezével enni ad, miközben a másikkal kiforgat mindenedből, és legrosszabb esetben még az életedet is elveszi.
A másik emlékezetes rész a nem épp szívélyes vacsorajelenetből következik. Miután Blackledge-ék a munkahelyén keresik fel menyüket, Lornát (Kayli Carter) és meggyőzik, hogy az unokával együtt menjen vissza velük Montanába, az éjszaka folyamán
a házaspárt meglátogatják Weboyék, és erőszakkal adják tudtukra: Lorna és a fia maradnak, ahol vannak.
A szűk motelszoba percek alatt válik fojtogatóan feszült térré, ahol George-nak és Margaretnek nincs semmi esélye a túlerőben lévő „rokonokkal” szemben.
A zárlat ezek után szintén agressziótól fűtött (Kevin Costner itt azért megvillant valamennyit keménységből), de a megoldás egyáltalán nem megnyugtató, hiszen a rendőrség által is ismert, családok közötti konfliktus után nehezen hihető, hogy a „győztes” fél felelősségre vonás nélkül megúszhatja az ügyet.
A film karakterábrázolása nem minden esetben elég erős
(főleg a Weboy-fiúk bántóan papírmasé figurák), egy-két didaktikus jelenet is rontja az összképet, ahogyan a Blackledgék mellett felbukkanó indián (Booboo Stewart) karaktere is lóg a levegőben. Bár ez utóbbi figura megteremti a családtól való elszakítás egy újabb aspektusát, alakja érdemben mégsem tesz hozzá a történethez.
Diane Lane és Kevin Costner mindenesetre Az acélember után ismét egy szerethető házaspárt alakít. Ráadásul mindkét filmben egy nem várt gyermek felnevelését vállalják magukra – csak ezúttal nem Supermant kell elindítaniuk a felnőtté válás útján.
A vér földje (Let Him Go), 2020. Írta és rendezte: Thomas Bezucha. Szereplők: Kevin Costner, Diane Lane, Kayli Carter, Lesley Manville. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
A vér földje a Magyar Filmadatbázison.
