Tinka új ruhája
Addig, míg a nézők gyülekeznek és el nem kezdődik a színdarab, szórványos bejelentések hallhatók a Közjótól. Ezentúl ez A HANG, mely időnként a játék alatt is hallható, látszólag összefüggés nélküli a történésekkel. Célja egyszerűen az, hogy érzékeltesse: a kormány mindenütt jelen van.
A HANG: „A Közjó nevében kérjük, hogy mindig legyen Önöknél személyazonosító igazolvány. Köszönjük. A Közjó üzenetét hallották.”
„Az egyetértés a civilizációnk magja. A Közjónak való ellenállás eredménye csakis a káosz lehet. Köszönjük megértésüket. A Közjó üzenetét hallották.”
„Emlékeztetjük Önöket, hogy csak a személyi igazolványukban feltüntetett szektorokban mozogjanak. A Közjó üzenetét hallották.”
„Azon három- vagy több tagból álló csoportok, melyek nem családot képeznek, kötelesek a szektorparancsnokuk által jóváhagyott gyülekezési engedéllyel rendelkezni. A Közjó üzenetét hallották.”
„A Közjó mindannyiunk legjobb oldalát képviseli. Ne habozzanak jelenteni azon személyeket, akik nem helyeslik a közös ügyet. A Közjó üzenetét hallották.”
A nézőtér megteltével egy utolsó bejelentés hallható:
A területet biztosítottuk. Minden mozgást megfigyelünk és megtiltunk. Köszönjük együttműködésüket. A Közjó üzenetét hallották.
Első jelenet
A park – Sárga paletta
Megszólal a zene. A fények elhalványulnak, majd teljesen elalszanak. Egy másodpercnyi sötétség után ismét felgyulladnak, megvilágítva az előre berendezett színpadot. Egy kopottas körhintát látunk. A bábmester a színpad jobb oldalán áll és a körhintát nézi. A zenébe egy kis változás áll be, ekkor veszi észre a bábmester a mellette álló játékbabát. Ő az ANYA, az egyetlen szereplő, aki nem a körhintán foglal helyet. A színpad közepén áll és ő is a körhintát nézi. Ekkor elindul a körhinta zenéje, a bábmester pedig megfogja a figurát és elviszi a színpad egy másik pontjára. Ezután a többi babával is ugyanezt teszi. A darab elején a körhinta nem forog, ám a jelenetekben, melyekben elmozdítják, a bábmester mindig az előre kerülő állatok hátára teszi a jelenethez szükséges bábokat. Most is ez történik: a bábmester trombitaszó közepette leveszi a mozdulatlan körhintáról a középen elhelyezkedő STEPHAN #1-et. Tavasz van. Ez a zenéből és a levelekre emlékeztető fényekből derül ki. A bábmester átsétál STEPHAN-nal a NÉP-en. A NÉP nem beszél, de STEPHAN mindegyiküknek válaszolgat. A zene elhallgat.
STEPHAN: Mélységesen köszönjük, hogy eljöttek. Mind a bábokat, mind pedig jómagamat lekötelez a bőkezűség, melyet tapsban és tárcáik mélységében mértek ki nekünk.
STEPHAN lehajol egy kislányhoz:
No, nézzenek csak oda, ki van itt? Mondd csak csillagom, hogy tetszett az előadás? Ó, igen, az igazán tréfás volt, nem igaz? Mindig nagy a nevetés, ha Schnitzel repülni próbál. Természetesen, átadom neki, hogy szereted. Ami azt illeti, biztosra veszem, hogy ő is szeret téged!
A kislány édesanyjának súgva:
Bámulatos, nem igaz? Ahogy ezek a bábok, melyek nem többek holmi fából készült babáknál, olyan valódinak tűnnek a gyerekek szemében.
Megfordul, mintha a SOVÁNY EMBER szavaira reagálna:
Még szép, hogy itt leszünk jövő héten is! A Frank és Schnitzel show minden tavasszal új évaddal várja a kedves nézőket.
A KÖVÉR ÚRIEMBERHEZ intézve szavait:
Igen-igen, ugyanitt! Ez a park ad otthont az előadásaimnak, lássuk csak, mióta is… Már 50 éve!
A KARCSÚ NŐHÖZ szólva:
Igazán…? Igazán te lennél a kis Zina? A hajdani kislány, aki mindig az első sorban ült és kiabált, mikor Mrs. Rodrigue dalra fakadt? S most: nézzenek rád, kedvesem, nézzenek rád! Köszönöm, hogy újból ellátogattál ide hozzám és a bábokhoz! Ó, vagy úgy?
A nő mellett álló KISFIÚHOZ szólva:
Szóval édesanyád elhozott téged, hogy te is megismerkedj a bábjaimmal. Mit gondolsz róluk? Elárulom neked, hogy Franz igazából nem egy szívtelen pojáca, csak csintalan. Jól gondolom, hogy te is szoktál néha csintalankodni? Hogyne, megmondom neki, hogy viselkedjen szebben. Köszönöm, hogy megosztottad velem az észrevételeidet a témát illetően.
A szín jobb oldalán megvilágítanak egy alakot. Röviden felhangzik a Közjó zenéje. Az alak, mely eddig a félhomályba burkolózott, most már tisztán látható: a többiekéhez hasonló, semleges ruhában van, de kinézete hivatalos, ahogy egyenesen, kezét háta mögött összekulcsolva, terpeszben áll. Ő a RENDŐR.
STEPHAN odafordul hozzá:
Dehogyis, Biztos úr, ez nem törvényellenes gyülekezet! Éppen a nézőimmel diskurálok. A bábjátékról. A Franz és Schnitzel showról. Így van… Én magam lennék Stephan. Természetesen, uram, van engedélyem szórakoztató műsorokra. Itt tartom, a bábszínház mellett, ha látni szeretné. Köszönöm, Biztos úr, nagyon köszönöm. Igazán kedves Öntől. Hogyne uram, biztosítom, hogy ezentúl kerülni fogom az ehhez hasonló zavargásokat.
Elhalványul a fény a RENDŐR alakján. A következő beszéde alatt STEPHAN-t a bábszínész felakasztja a színpad közepén, míg A NÉPET elhelyezi a színpad bal-, illetve jobb oldalán.
Kedves barátaim, attól tartok eljött az idő, hogy búcsút intsünk. Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek megnézni a játékunkat! Remélem, hogy hamarosan találkozunk a Franz és Schnitzel következő adásában!
A bábszínész leveszi CARL #1-et a körhintáról, és elindul vele STEPHAN felé.
CARL: Nahát, úgy tűnik, hiába szeretik úgy a népek a mi nemes Stephanunkat, még őt is árgus szemekkel figyeli a Közjó.
STEPHAN: Ugyan Carl, nem történt semmi. Csupán egy kis félreértés volt.
CARL: Szerencséd van, hogy nálad voltak a megfelelő papírok. Vagy csak füllentettél az engedélyről?
STEPHAN: Soha nem téveszteném meg a Közjót, Carl.
CARL: Ezek szerint tényleg bejegyeztetted magad szórakoztató előadóként?
STEPHAN: Mit tegyek, ez a törvény.
CARL: Szerintem sértő.
STEPHAN: Ne bolondozz, Carl, ez nem változtat semmin. Ugyanúgy felléphetek, mint eddig. Ugyan mi ebben a sértő?
CARL: Te egy művész vagy! Ez pedig egy színház.
STEPHAN: Ez egy park, Carl. Én magam pedig csupán egy öreg bábmester vagyok, aki gyerekeknek játszik ebben a mosolygós napsütésben. Ha a Közjó szórakoztató előadóként kíván besorolni engem, ám legyen – nem bánom.
CARL: Azért teszik, hogy visszatartsanak.
STEPHAN: Én már öreg vagyok, Carl. Örömökkel teli pályafutást tudhatok a hátam mögött, amit büszkén osztottam meg veled és Fipsivel. Nemsokára Franz, Schnitzel és a többi szereplő mindahányan: a tiétek lesznek. Akkor a ti felelősségetek lesz, hogy megtartsátok és formáljátok a hagyományainkat. Én csak annyit tehetek, hogy átadom nektek a tudásom. Ne kérd tőlem, hogy harcba vonuljak az oldaladon.
CARL: Én csupán át szeretném gyúrni a tőled tanultakat a sajátomévá.
STEPHAN: Carl, a fejedben összegabalyodnak a bábok a saját önérzetességeddel. Ez csak egy bábszínház, nem pedig szószék.
CARL: Nem. Több annál.
STEPHAN: Mi hát akkor?
CARL: Azt… Még nem tudom.
CARL-t ebben a pozícióban felfüggeszti a bábjátékos, míg STEPHAN átveti karját CARL vállán.
STEPHAN: Kedves Dávidom, ne hívd harcba Góliátot, míg biztos nem vagy benne, hogy Isten is a te oldaladon áll.
A bábjátékos a körhintán ülő MRS. VAN CRAIG #1-ért nyúl.
MRS. VAN CRAIG: Én mondom, te aztán merész ember vagy, Stephan! Igazi forradalmár!
STEPHAN: Mrs. Van Craig! Meglepett engem.
MRS. VAN CRAIG: Épp ellenkezőleg, te vagy az, aki meglepett engem, Stephan. Nyilvános értekezés Istenről! Szavamra, te csakugyan nem félsz semmitől.
STEPHAN: Köszönöm, madame, de árulja el, mióta bűn nyilvánosan beszélni Istenről?
CARL: A múlt hónapban, Stephan, a Közjó elrendelte a tilalmat, mely szerint tilos nyilvánosság előtt kiejteni Isten nevét. Ez alól csak az Apostoli Szerzetesrend testvérei és a Szent Sereg tisztjei képeznek kivételt.
MRS. VAN CRAIG: Így igaz, Stephan. Nem hallottál róla?
STEPHAN: Nem, nem hallottam. Ugyan honnan tudhattam volna? A Közjó Isten nevében került hatalomra. Mi értelme van annak, hogy most betiltják a nevét?
CARL: Nem őt, hanem minket akarnak ezzel korlátozni. A Közjó a saját képére formálta Istent – azt viszont nem akarja, hogy a reklámarca túl megszokottá váljon.
MRS. VAN CRAIG: Bravó, fiatalember! Úgy látom, megvan a véleményed a kormányunkról.
STEPHAN: Carlnak mindenről megvan a maga véleménye.
MRS. VAN CRAIG: Ó, igen, Carl. A te híres pártfogoltad. Felettébb érdekesen játszottad Franzot a délutáni műsor során. Mondhatni szinte …vérszomjasan.
STEPHAN: Én inkább a zabolátlanul szót használnám. Bocsásson meg, madame. Carl, a hölgy Mrs. Astrid Van Craig.
CARL: Tudom, hogy ki ő. Vegyülgetünk, Mrs. Van Craig, vegyülgetünk?
STEPHAN: Carl!
MRS. VAN CRAIG: Ugyan, Stephan. Én nem neheztelek a fiatalság szavaiért. Nem, Carl, már hosszú évek óta járok ide, hogy örömemet leljem a mestered kedves bábjainak társaságában, amikor csak időm engedi.
CARL: Ó, atyám…
MRS. VAN CRAIG: Ilyen megdöbbentő, hogy egy idős hölgy örömét leli néhány bábjátékos komédiázásában?
CARL: Nem fér a fejembe, hogy egy tehetős ember mit élvezhet a népművészetben. Hiszen az a közember hangján szól.
MRS. VAN CRAIG: Vagy úgy. A közembert méltatod, de a Közjót elítéled?
CARL: Az csupán egy előnyös jelszó.
MRS. VAN CRAIG: A közember?
CARL: A Közjó.
MRS. VAN CRAIG: Mind a kettő jelszó, Carl. Miért gondolod, hogy a tiéd hitelesebb?
CARL: Hát, azt hiszem… Úgy értem, azt gondolom, hogy a közember küzdelmét tisztán jelképezi… Nem, a Közjó akaratában nem tükröződik a közember jósága… Úgy gondolom, hogy a közember és a Közjó, azok… Nos… Azt hiszem, hogy… A fenébe…
STEPHAN: A harciassága még csírázóban van.
MRS. VAN CRAIG: Ez esetben várom, hogy megérjenek benned az elképzeléseid, és újra megvitathassuk ezt.
A bábmester CARL-t és STEPHAN-t ebben a helyzetben felfüggeszti, és előveszi TINKA#1-et.
TINKA: Nem kéne indulnunk, Carl? Ó, helló.
MRS. VAN CRAIG: Te lehetsz Stephan másik tanítványa, Fipsi. Jól mondom?
TINKA: Nem, Fipsi csinos. Tinka vagyok.
CARL: A húgom.
STEPHAN: A varrónőnk.
TINKA: A bábok varrónője.
MRS. VAN CRAIG: A te műved Madame Rodrigue káprázatos, új estélyi ruhája?
TINKA: Igen, az enyém.
MRS. VAN CRAIG: Édes lányom, te nem varrónő vagy, hanem egy igazi divattervező! Mondd csak, embereknek is készítesz ruhákat?
TINKA: Nem. Úgy értem, másoknak nem, csak magamnak. Ez itt a szép ruhám.
MRS. VAN CRAIG megcsodálja TINKA ruháját.
MRS. VAN CRAIG: Ez az egy van? Igazán bájos munka. Most azonban indulnom kell. A sofőröm már biztos nem tudja, hogy mi lehet velem.
CARL: Kétségkívül a deviánsok fogságába esett.
MRS. VAN CRAIG: Hogy ti fogságba ejtettek volna engem? Nem-nem, Carl. Talán inkább rabul!
STEPHAN: Hadd kísérjem a kocsijához, Mrs. Van Craig.
MRS. VAN CRAIG: Ó, Stephan, hát szabad nekem egy olyan közismert forradalmár oldalán mutatkoznom, mint te?
STEPHAN: Tegye próbára, madame.
MRS. VAN CRAIG kislányosan kuncog.
MRS. VAN CRAIG: Miket mondasz, Stephan! Örültem a találkozásnak. Carl. Tinka.
TINKA: Viszontlátásra, Mrs. Van Craig. Carl.
CARL: Viszlát.
MRS. VAN CRAIG: Igazán ékesszóló fiatalember. Kezdődjék a forradalom!
STEPHAN: Erre jöjjön, madame.
A bábmester felakasztja CARL-t és TINKA-t a szín jobb és bal oldalán, míg STEPHAN-t és MRS. VAN CRAIG-et visszaülteti a körhintára.
TINKA: Muszáj volt ilyen gorombának lenned, Carl?
CARL: Igen, muszáj. Valahogy meg kell tanulnia…
TINKA: Mit? Hogy undok vagy?
CARL: Hogy többé már nem kiváltságos a vagyona miatt. Az nem több közönséges fogyatékosságnál.
TINKA: Hagyd abba, Carl! Szükséged van az olyanokra, mint ő.
CARL: Nekem aztán nincs szükségem rájuk! Ki nem állhatnám, ha a közönségem csupán udvariaskodó, kövér, rózsaszín emberekből állna. Én nem holmi udvari bolond vagyok a gazdagok szórakoztatására.
TINKA: Te színművész vagy, Carl. És mint színművésznek, szükséged van fizető közönségre.
CARL: Tinka, hát nem megígértem neked, hogy gondoskodni fogok rólad? Nem ezt tettem mindig?
TINKA: De, mindig… De…
CARL: De mi, Tinka?
TINKA: Csak aggódom miattad, Carl. Manapság nem jó, ha ennyit vitázik az ember.
CARL: Pont ezért kell nekem vitatkoznom. Jaj, Tinka, nem igazán tudom megmagyarázni neked a miértjét, de tudom, hogy megértesz. Ugye?
TINKA bólint.
Akkor hagyjuk is ezt, kérlek. Nem tudok erről beszélni. Még nem. Azelőtt nem, hogy megtettem volna.
TINKA: Elmondtad már Stephannak?
CARL: Akartam, de az a nő megzavart. Figyelj, úgy is elmesélem neki, ha sikerrel járok. Ha pedig kudarcba fullad a dolog, soha nem fogja megtudni.
TINKA: Szerintem már így is tudja.
CARL: Mégis honnan?
TINKA: Fipsitől.
CARL: Fipsi honnan tud róla?
TINKA: Carl, mégiscsak egy éjféli bábelőadásról beszélünk egy kabaréműsorban. Meglehetősen szokatlan húzás, de titkosnak semmiképp sem mondható.
CARL: Még.
TINKA: Csak szeretnéd!
CARL: Úgy gondolod, Tinka?
TINKA: Néha már magam sem tudom.
Fordította: Nagy Zsófia
Borítókép: Pixabay
