A Peremvidék igazán autentikus és méltán népszerű finn televíziós krimisorozat, amelyet Miikko Oikkonen kreátor-író-rendező hárommillió euróból álmodott meg. A forgatás Helsinkiben, Lappeenrantában és egy litván stúdióban zajlott. A főszereplő, Kari Sorjonen (Ville Virtanen) felügyelő, aki az orosz–finn határ mentén fekvő Lappeenranta városában, Dél-Karéliában oldja meg a rejtélyesebbnél rejtélyesebb gyilkossági ügyeket – részenként közel egy órában.
A tizenegy epizódos első évad 2016 októberében került képernyőre Finnországban, 2020 elején pedig már a harmadik évad is befejeződött. Csúcsidőben minden ötödik finn (1,35 millió fő) követte a sorozatot, amely számos nemzetközi elismerést is kapott.
Már több mint negyven országba adták el a vetítési jogait, és a Netflix is lecsapott rá.
A rajongókat (akik közé a sztáríró, Stephen King is odatartozik) beszippantotta a finnek lehengerlő skandináv, avagy nordic noir világa, és csalódottak voltak, hogy három évad után nem kapnak új részeket, de a sorozat alapján és szereplőivel készült Bordertown: Mural Murders című film 2021 őszén debütál. Bevallom, túl a három évadon, magam is epekedve várom…
Kari Sorjonen a finn Nemzeti Nyomozó Iroda egyik legelismertebb nyomozótisztje, Asperger- és Savant-szindrómás, így zseniális megfigyelőképességgel, emlékezőtehetséggel, éleselméjűséggel és szakértelemmel rendelkezik. A karakter mintája a savantizmus-autizmus tüneteit mutató brit novellista, esszéíró, Daniel Tammet, aki nem mellesleg maga is tud finnül, sőt a finnből kiindulva hozta létre a mesterséges mänti nyelvet 2006-ban. Az első epizódban rá hivatkozva mutatja be a főhős az ún. memóriapalota-technikát, amellyel a bűnügyeket megfejti.
Természetesen a Sorjonen-szerű nyomozó mindenkori archetípusa a Doyle-féle Sherlock Holmes,
csak elődjével ellentétben őt a komolyzene helyett a rock inspirálja. Amikor gondolkodik vagy ragyogó ötletei támadnak, akkor pedig úgy vakarja a halántékát, mint Columbo vagy akár Dr. House.
Kari a feleségével, az agydaganatból felépülő Pauliinával (Matleena Kuusniemi) és tinédzser lányával, Janinával (Olivia Ainali) a Saimaa-tó mellé költözik. Noha ez a felesége gyermekkorának idilli környezete, de hamar kiderül, hogy a hely a legkevésbé sem békés.
Főhősünk a súlyos bűncselekmények elkövetésével foglalkozó helyi rendőri egységben kezd el dolgozni.
Évadonként öt ügy köré csoportosulnak a részek (amelyekről enyhén spoileresen írok), egy szálat általában két-két rész alatt göngyölítenek fel. Az ügyek mind tipikusnak mondhatóak, de éppen ebben rejlik a varázs, mert a megoldásuk sosem azonnali és egyenes. A finn demokratikus állami berendezkedés és az egyenjogúságra törekvés egyre közkedveltebbek Európában, ugyanakkor van ennek a skandináv országnak egy sötét oldala is, amelyet röviden Kaurismäki-szindrómának nevezhetnénk. Ennek legfőbb jellemzői: tragédia, szomorúság, pesszimizmus, melankólia és irónia.
A sorozat epizódjai az ábrázolt bűncselekmények miatt jogosan kerülnek a 16 éven aluliak számára nem ajánlott kategóriába:
embercsempészet, emberrablás, eltűnések, illegális határátlépések, drogkereskedelem, titkos viszonyok, házasságtörések, betörések, prostitúció, nemi erőszak, gyermekbántalmazás, tiltott kutyaviadalok, állatkínzás, csonkítások, kannibalizmus, gyilkosságok, öngyilkosságok, mérgezések.
A nyomozásban a helyi iroda különleges egységének nyomozói segítenek: Taina, a bürokrácia visszásságait emberileg ugyan kétkedve kezelő, de szakmailag szabálykövető, rokonszenves részlegvezető;
Niko, a józanul feltörekvő, tanulékony, végtelenül empatikus, igazi barátnak mondható segédnyomozó;
Risto, azaz Susi (Farkas), a kétkedő, de munkájához alázatosan hozzáálló járőr; Jenna, vagyis Jänis (Nyuszi), a mindig tettre kész, gyors észjárású járőrnő. A boncolási munkákat Hannu-Pekka Lund, a kicsit hóbortos, de profizmusában megingathatatlan orvos végzi, akinek megvannak a maga titkai, ettől függetlenül igaz barátra talál Sorjonen személyében. Lasse, a laboráns szintén sokat segít a rendőr kollégáknak, mígnem méltó párjává válik Sorjonennek egy bosszúszomjas sakkjátékban, amelyben bárki is nyer a végén, közben rengeteget veszít.
A rendőrség vizsgálati módszerei mellett a sorozat bemutatja, hogy milyen korszerű eszközökkel dolgoznak az igényes nyomozói munka végzői, és emellett hogyan sikerül ezt mentálisan összeegyeztetniük a családi élettel.
Ez esetben nem az amerikai filmekben megszokott pörgést, villódzó hollywoodi effektháborút látjuk,
hanem egy lelassult, de semmiképpen sem vontatott történetvezetést, amely hagy időt a feldolgozásra, a nagy aha-pillanatokra, ezért sokkal mélyebben marad meg a hatása is. A finn világban nincsenek nagyobb tömegek, tolongások, zsúfoltság, a csend és az üresség uralkodik. Ez a sorozat nem vizuális stimulátor, sokkal inkább spirituális és mentális indikátor. Ahogy haladsz a cselekményben, egy idő után azt veheted észre, hogy minden részletre figyelni kezdesz, mintha egyre inkább Sorjonennel azonosulnál. A finn táj elementáris panteizmussal ragad magával, a kameraváltások is lehetővé teszik a környezeti elemzést: óriástotálban vagy drónfelvételeken mutatott nagyon tág terek, beszűkült szobabelsők, illetve a szereplők szemszögei váltják egymást.
A főcím alatti montázs az adott évad részleteiből áll össze, előre jelezve fontos jeleneteket.
Aki szemfüles, már tudja, hol látta az aktuális képkockákat, és így a néző is alkalmazhatja a Sorjonen-technikát, ahogy a főcím végén premier plánban Kari szempárja is utal erre.
Az operaszerű főcímdal misztikussága remekül kiegészíti a sorozat lényegi mondanivalóját. Kaae & Batz feat. Maria Holm-Mortensen Closer című dalának mellbevágó a szövege: „Rain fall on this town / As you fall into the lake / It’s dark inside you / Filled with just water, into the water we sink…”.
Így merülünk el ebben a skandináv életérzésben, amely nem a sisu (bátor boldogság), inkább a pelästys (facsaró félelem) típusát képviseli.
A többi Kaae & Batz-betétdal hangulata – az adott jelenetnek megfelelően – hol ijesztően sötét (maga a bűnügy: The Crime Scene), hol melankolikusan elgondolkodtató (a bűnügy megfejtése: Solving the Crime), hol nagyon lágyan, líraian épül be (családi képsorok, a bűnügyek kontrasztja: Melancholic Night vagy Bright Evening Air) az akusztikus memóriába. A cselló dominanciája – a zongorajátékkal kiegészítve – szerintem igazi finn zenei sajátosság.
Sorjonen egyik partnere Lena Jaakkola (Anu Sinisalo), az Orosz Föderáció egykori Szövetségi Biztonsági Szolgálatának kétnyelvű ügynöke.
Ő időnként tökéletesen ellensúlyozni tudja a fő karaktert,
egyfajta szoros lelki kötődés, bizalmi háló alakul ki közöttük. Neki az egyedülálló anya szerepe jutott, hiszen vele él tinédzser lánya, Katia Jaakkola, akinek családneve nem véletlenül egyezik Lenáéval. Származásának titokzatos körülményei, Lenával való állandó konfliktusa mélyebb családi traumát sejtet. Katia fokozatosan válik Janina Sorjonen barátnőjévé, segítőjévé és lelki társává. Lassan megérti élettörténetének mérföldköveit, titkait, ezáltal anyja motivációit, dühkitöréseit, agresszív és sokszor egyedi kommunikációs eszközeit is.
A finn–orosz határ közelsége egyébként a sorozat egyik kulcskérdése. Az orosz–finn kétnyelvűség természetes ebben a karél közegben. Az alaptörténet is egy Lappeenrantában megvalósítandó, orosz „nagykutyákat” kiszolgáló mini Las Vegas, egy kaszinó-városnegyed, illetve egy vegyi üzemnek álcázott fegyvergyár körüli korrupciós kör kiépüléséről és lefüleléséről szól.
A polgármester, Robert Degerman és sógora, Mikael sötét ügyekbe keverednek, fokozatosan derül fény vagyonosodásuk történetére.
Robert húga, Anneli, aki egyben Mikael felesége, rádöbben, hogy családja sötét titkokat rejteget, ezért elhatározza, hogy tisztázza a Degerman nevet. Ám ezzel lavinát indít el, a családtagok képesek lesznek egymást is felültetni, megtagadni, megvezetni. Az szintén hátrány, hogy a politikusok és rendőrök nem mindig akarnak és értenek egyet. A korrupció azonban a rendőrséget is eléri. Az egykori rendőr, Johanna átáll a politikusok oldalára, a Degerman-konszern személyvédelmi rendszerének fejévé lép elő, magát ugyanakkor nem tudja megvédeni. Valójában Robert apja, Paul Degerman a klán feje, akitől haláláig ténylegesen mindenki és minden függ. Örököse nem csak Robert, hanem Elias Ström is, aki Janina barátjaként két tűz közé kerül. Azt gondolja, hogy ő lesz a Degerman név besározója, a szálak viszont sokkal messzebbre és mélyebbre vezetnek…
Rendkívül magával ragadó, ahogyan a családi szálak kibontakoznak, számomra ezek a jelenetek voltak a legmeghatározóbbak.
Minden családban vannak titkok, de kérdés, meddig és miért érdemes őket elhallgatni?
A szülő-gyermek kapcsolat életre szóló szociális tényező, a sorozat nagyon jól kihasználja a lehetőségeit, hogy ennek fontosságát hangsúlyozza. Anya-lánya (főleg Lena-Katia), apa-lánya (Kari-Janina vs. Lasse-Kia), gyermek-felnőtt, idős-fiatal, hivatásos-civil, élők és holtak kapcsolatából tanuljuk meg, hogyan viszonyuljunk az élethez.
Peremvidék (Sorjonen), 2016-2020. Alkotó: Miikko Oikkonen. Rendezte és írta: Miikko Oikkonen és mások. Szereplők: Ville Virtanen, Matleena Kuusniemi, Anu Sinisalo, Lenita Susi, Olivia Ainali. Forgalmazza: Netflix.
A Peremvidék a Magyar Filmadatbázison.
