A Fuss az egyik legsötétebb rémálmunkon alapul: mi történik akkor, ha az az ember, akinek a legjobban ki vagyunk szolgáltatva, erőszakos pszichopata? Mit tehetünk, ha az a személy hazudik nekünk, akiben a legjobban bízunk? Mihez kezdhetünk, ha a szüleink morális értékrendje számunkra elfogadhatatlan?
Ebből a rendkívül izgalmas premisszából indul ki például az 1990-es Tortúra című Stephen King-adaptáció, vagy az Anya gyilkos kincse című 2017-es dokumentumfilm, illetve az utóbbit dramatizáló A tett című 2019-es sorozat. Diszkomfortérzés, klausztrofóbia, bizalmatlanság – ezek az emóciók teszik hátborzongatóvá az efféle alaphelyzetű, többnyire két szereplőre épülő filmeket, de félő, hogy ez a zárt szituáció okozza ezen alkotások „vesztét” is. Hiszen a szűk mozgástér miatt fennáll a veszélye annak, hogy a központi történetelemek és a csavarok túlságosan kiszámíthatóak lesznek.
A Fuss rendezőjének, Aneesh Chagantynek előző sikerfilmje, a Keresés című thriller kreatív fényképezéssel, virtuóz történetmeséléssel tudta végig fenntartani a nézői figyelmet. A teljes cselekmény egy számítógép képernyőjén játszódott, de a rendező nem szemfényvesztésre használta az egyedi operatőri megoldásokat, illetve a narratív szerkezet újdonságait, hanem építkezett belőlük.
A Fuss esetében emiatt is magasabbak lettek az elvárások, amelyeket az érzékeny téma csak fokoz.
A bántalmazás, illetve a rendkívül szoros anya-lánya kapcsolat hiteles megjelenítése nem könnyű forgatókönyvírói feladat, főleg úgy, hogy a karakterfejlődésben el kell kerülni mind a vontatottság, mind az elhamarkodottság csapdáit.
A megvalósítás alapja ebben az esetben is a tűpontos casting. A mozgáskorlátozott lány, Chloe szerepében Kiera Allent láthatjuk, akinek alakítása nemcsak azért hiteles, mert ő maga is kerekesszékkel közlekedik.
Az édesanyját, Diane-t játszó Sarah Paulson tökéletes választás volt a szerepre.
A két központi karakter nincs sarkítva, így elhisszük, hogy egy kertvárosi átlagcsaládot látunk. Könnyen tudunk azonosulni Chloéval, Diane pedig – pusztán csak a nézésével – hihetetlenül sokféle érzelmet képes kiváltani belőlünk. A történet abban a mederben folyik tovább, ahogyan azt egy dráma-thriller-horrorfilmtől várjuk. A rendkívül jó színészi játék és a kiváló dialógusok kárpótolnak minket az eseménytelenségért és a kihagyott ziccerekért. A rendező felismeri, hogy a cselekmény második felére a fent említett három műfaj közül valamelyik mellett el kell köteleződnie. Ekkor a Fuss elkezd tipikus horrorrá zsugorodni, és a szégyentelen jump scare-ek világába csöppenünk.
A feszültségkeltés a film háromnegyedéig jól működik, de hirtelen az egész struktúra felborul.
Nincs több székbe szögező dialógus, verbális játszma vagy megoldandó probléma. A végén már csak tehetetlenül nézzük, ahogy pontosan arra halad a végkifejlet, amerre azt mindenki megjósolhatta.
A filmet számomra a lezárás zülleszti teljesen középszerűvé. Chaganty felépít egy karaktert, akit sajnálunk, akivel azonosulunk, aki édesanyja ellenpólusaként a morális fehér zónát képviseli. Ahogy halad a cselekmény, úgy igazolják vissza ezt az elméletet a lány tettei, és lesz egyre élesebb a határ a két főszereplő között. A rendező végül egy hihetetlenül megható és koherens módot választ a fő szál elvarrására. A néző elégedett lehet, mert visszatérnek a drámai műfajjegyek, minden a helyére kerül. Ezt azonban gyakorlatilag a stáblista előtti utolsó képkockával elveszi tőlünk Chaganty.
Elsöpri a gondosan megkomponált erkölcsi skálát, a karakterfejlődést, és mindezt egy horrorfilmes odakacsintásért teszi.
Megszűnik a határvonal a karakterek közt, és egy klisés, értelmezhetetlen massza képződik. A Fuss választott: horrorfilm akar lenni. Elfogadjuk, de jobb, ha tudja, hogy annak teljesen átlagos. Akinek az alaptörténet felkeltette az érdeklődését, de a film megnézése után (teljesen érthető módon) hiányérzete van, az nézze meg az írásom elején említett művek valamelyikét. Létezik, amit keresnek, csak nem ez az.
Fuss (Run), 2020. Rendezte: Aneesh Chaganty. Írta: Aneesh Chaganty, Sev Ohanian. Szereplők: Sarah Paulson, Kiera Allen, Sara Sohn, Pat Healy, Erik Athavale. Forgalmazza: Prorom.
A Fuss a Magyar Filmadatbázison.
