Színházzal a magány ellen

A résztvevők csaknem fele kapott díjat a 2021. június 18. és 26. között megrendezett Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválján. A társulatok, a szakma és a közönség egyaránt végigböjtölte az elmúlt évadot, így óriási volt az érdeklődés – huszonhat előadás és koncert közül lehetett választani.

A versenyprogramban szereplő produkciókat az évente megbízott, változó összetételű szakmai zsűri díjazza. Idén Árkosi Árpád (rendező), Eszenyi Enikő (színész, rendező), Rosznáky Varga Emma (egyetemi hallgató), dr. Szabó Attila (színháztörténész, egyetemi oktató, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatóhelyettese) és Venczel Valentin (színész, rendező, az Újvidéki Színház igazgatója) alkotja a bírálóbizottságot. A szakmai kerekasztal-beszélgetéseken, amelyek egyfajta értékelést jelentenek az előadások alkotói számára, valamint párbeszédet biztosítanak a társulatok és a nézők között, a felkért hozzászólók mellett a zsűri tagjai és az érdeklődők is elmondhatják gondolataikat az előadásokról. A viták dinamizmusa és szókimondása évről évre fejlődik, ám

sok esetben még mindig előfordul, hogy a felszólalások elmennek a lényeg mellett.

Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy több szó esik az irodalmi alapműről, és ez áthelyezi a hangsúlyt a pillanatról, a színpadi megvalósításról az irodalom papírszagú állandóságára. A fesztivál szervezői azonban évről évre igyekeznek támogatni a vélemények sokféleségét: a szakma elismert és tapasztalt képviselői mellett lehetőséget és szót kapnak a fiatalabbak is – kritikusok, rendezők, színészek és elméleti szakemberek mindkét korcsoportból. A véleménykülönbséget nem könnyű áthidalni. Továbbra is fontos leckének bizonyul a „nem értünk egyet, de elfogadom, hogy így gondolod”, amelyet néhány kivétellel egyre több vitapartner gyakorol.

Nagy port kavart a médiában Eszenyi Enikő jelenléte a zsűriben és a szakmai programokon. A személye körüli feszült légkör szinte tapintható a rendezvény egésze alatt, hiszen betöltött szerepének megfelelően a versenyelőadásokon, valamint a beszélgetéseken egyaránt részt vesz.

Ám a véleménystopon nevelkedett értelmiségi középosztály ismeri a játékszabályokat,

így nyíltan nem hangzik el Eszenyit érintő bírálat. A különböző oldalakon megjelenő cikkek hidegen hagyják a fesztiválozókat, akik a botrány helyett inkább élvezni szeretnék a programokat.

Az EMMI fődíját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadása kapja. Radu Afrimtól, aki író és rendező is egyben, nem ritka, hogy a társulat ötleteit alapul véve valami egyedit, különlegeset alkot. A sepsiszentgyörgyi társulat kifejezetten színvonalas teljesítményt szokott nyújtani nemcsak az otthoni évadban, hanem a különböző fesztiválokon is. Afrimmal közös anyaguk meglepő, egyedi, ám a korábban Kisvárdán játszott előadásaikhoz képest nem kiemelkedő.

Az átkozott turkálóról szóló szappanoperaszerű történet egy ponton követhetetlenné és érdektelenné válik.

A karakterek személyiségjegyei az őket alakító színészek civil énjén alapulnak – például Kónya-Ütő Bence valóban DJ-ként is dolgozik, Erdei Gábor beceneve pedig Golyó. Látszik, hogy mindegyikőjük lubickol a szerepben: az előadás egyfajta jutalomjátéknak is felfogható. A személyes, megélt korkép, társadalomrajz azonban hamar öncélúvá válik, a bevezetőben felvázolt probléma pedig megoldatlan marad. Az előadásnak az ötletbörze-jellegből adódó sokszínűsége, könnyed humora bevonzza a tekinteteket, ám a figyelmet nem képes hosszan fenntartani. Kiemelkedő alakításáért a polgármester díját Benedek Ágnes viszi haza, aki Székely Claribellaként tündököl a turkálóban.

A legjobb rendezésért járó díjat két előadás is elnyeri. Az egyik a Boldogtalanok, amelyet Albu István rendezett a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházban. A másik Botond Nagy Nórája, a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában.

A Boldogtalanok különlegessége az élőjáték és a mozgókép kombinációjában rejlik.

Minden cselekvés egy hatalmas asztal körül jön létre, a szereplők gyakran a nézőknek háttal ülnek, állnak. Ám négy-öt kamera folyamatosan rögzíti minden mozdulatukat, s az asztal mögötti kivetítőn mutat meg minden jelenetet szuperközeliben vagy éppen felülnézetből. A társulat ilyen módon a kamerákat és a vezérlőpultot kezelő szakemberekkel egészül ki, akik a nézők elé táruló látványt legalább olyan mértékben befolyásolják, mint a színészek. Albu István Füst-értelmezésében a világ zord, minden fekete és fehér – a kétpólusú létezésben csak a nyers hús vörös színe válik el élesen a többitől, és az ehhez kapcsolódó állatiasság is meghökkentő erővel bír. A rendezés mellett a társulat magas színészi teljesítménye és Kolozsi Borsos Gábor zenei matériája is figyelemre méltó, aki nemcsak a bőr alá hatoló hangokkal, hanem Sirma szerepében is képes zsigeri hatást kiváltani.

A Boldogtalanokhoz hasonlóan erős vizualitással bír a Nóra, Botond Nagy rendezésében.

A címszereplő életébe a gondolatain, érzelmei projekcióján keresztül vezet az út, amely a színpadon három membránszerű kivetítő segítségével zárja dobozba a szereplőket. A konvencióktól eltérő játékmód a fizikai színházhoz közelít, az animációk sokfélesége pedig az előadást összművészeti alkotássá teszi.

A legjobb társulati munka díját a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház kapja a Szedjetek szét című előadásban nyújtott teljesítményéért. Nem meglepő az értékelés, hiszen tavaly is ők vihették haza ezt a díjat. Akkor a Gusztáv a hibás mindenért című előadással.

A rendező, Mezei Kinga mellett a játszók is Domonkos István értőjének bizonyulnak,

keverve az újvidéki alkotó prózáját, verseit és az ezek nyomán kialakuló érzeteket. Jelenetről jelenetre mesterien váltanak helyszínt és szerepet, miközben minden karakter egyedi és összetéveszthetetlen marad.

A szakmai zsűri különdíját a nagyváradi Szigligeti Színház kapja Gianina Cărbunariu A tigris című előadásának eredeti, filozofikus és játékos feldolgozásáért. A szakmai beszélgetésen arra is fény derül, hogy nemcsak a tigris számít kihalófélben lévő fajnak, hanem a nagyváradi színész is. A Bihar Megyei Tanács ugyanis egybe kívánja olvasztani a Szigligeti Színházat, a Regina Maria Színház román társulatát és a Nagyváradi Állami Filharmóniát. Ennek elsősorban gazdasági okai vannak, ugyanis

az egyesítést követően jelentősen csökkenteni kívánják a létrehozandó óriásszervezet támogatását.

Mindezen felül a színészek szerződéseit egyoldalúan akarják módosítani, mindössze egyéves időtartamra korlátozva a foglalkoztatási időt, amelynek eredménye állandó kiszolgáltatottság és bizonytalanság lehet. Még decemberben elkezdődött a leépítési és átalakítási folyamat, amelynek során a Szigligeti Színházból mintegy negyven alkalmazottat kötelesek elbocsátani ebben az évben.

A legjobb női alakítás díját Kányádi Anna kapja, aki két előadásban is kiemelkedő teljesítményt nyújt – a gyergyószentmiklósiak Boldogtalanokjában és a Csíki Játékszín Gyerekünk című produkciójában. A két karakter esszenciáját tekintve hasonló. Anyák, akik aggódnak gyermekükért, ám a külső vagy a belső körülményeik nem engedik, hogy változtassanak helyzetükön.

Kányádi Anna érzékenyen nyúl a megformálandó karakterekhez,

és a színrevitel különbözőségeit kihasználva változatos alakításokat hoz létre. A legjobb férfialakítás díját a zsűri Pálfi Ervinnek ítéli, aki a Szedjetek szétben, valamint a Szabadkai Népszínház A gyászoló család című előadásban is elkápráztatja a nézőket. A legjobb női alakítással ellentétben Pálfi szerepei a legkevésbé sem hasonlítanak egymásra. A gyászoló Agaton könyörtelen és számító, míg a tengerparton zenélő Skatulya Mihály maga a megtestesült hiszékenység és naiv boldogulni akarás. Pálfi mind a két szerepben emlékezetes – gesztusait, mimikáját az utolsó részletig képes kicserélni.

A legjobb női, illetve férfi epizodista Éder Enikő, valamint Gerner Csaba, akiket az Aradi Kamaraszínház Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című élő bábjátékban nyújtott teljesítményéért jutalmaznak. A rendező,

Tapasztó Ernő víziójában mind a két szereplő, Samu és Lázár is emlékezetes, igazi, személyiséggel bíró alak.

Éder Enikő Samu szerepében egyfajta bábmesterként az előadás során végig színen van, és nemcsak a mozdulataival, hanem az élőben játszott zenével is befolyásolja a többiek cselekvését. Gerner Csaba Lázárja mesterien csavarja-hadarja a szavakat, könnyed attitűdje ellensúlyozza a figura fontoskodását, így válik a karakter az előadás egyik legszórakoztatóbb jelenségévé.

Idén is kiosztják a harminc év alatti művészeknek járó Teplánszky-díjat, amely idén Kali Ágnest illeti az Amikor telihold ragyog a turkáló felett és a Nóra című előadásokban nyújtott dramaturgiai munkájáért. Az előbbiben a

Radu Afrim által összeállított szövegkönyv szerkesztése mellett a műfordító feladatát is Kali látta el.

Az utóbbiban az eredeti Ibsen-szöveget erősen lecsupaszítva, a maga egyszerűségében hallhatjuk, amely végig szoros kölcsönhatásban áll a színpadi mozgással.

Az előadásokra elképesztően nagy az érdeklődés. Jegyeket kizárólag védettségi igazolvánnyal lehet vásárolni, a társulatoknál is elengedhetetlen az oltás, a tesztelés. Vírus ide vagy oda, az embereknek szükségük van a kultúrára, a színházra. Úgy tűnik, a korlátozások ellenére sokkal többen szeretnének bejutni az eseményekre, mint a korábbi években. Vagy csak elszoktunk attól, hogy egymás társaságában legyünk?

Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja, 2021. június 18-26.

A borítófotón a Szedjetek szét című előadás részlete látható (fotó: Révész Rebeka).