Filmek és sorozatok kedvelt helyszíne a kisváros (esetleg kertváros), amelynek idilli felszíne alatt bűnös titkok lapulnak. Ezek általában egy sokkoló esemény (legtöbbször gyilkosság) hatására bukkannak fel a mélyből, és általuk jókat lehet szörnyülködni, hogy hű, micsoda helyek (meg emberek) vannak. Jó móka, nem vitás, de aki ilyen élményt várna az Easttowni rejtélyek című minisorozattól, készüljön fel, hogy pont az ellenkezőjét kapja.
Easttown ugyanis csak annyira látszik idillinek, mint Mare Sheehan nyomozó (Kate Winslet) csillogó, Oscar-díjas filmsztárnak.
Már egy éve eltűnt innen egy lány, akinek ügyében a rendőrség majdnem ugyanennyi ideje el is akadt,
a lakosok zöme ettől függetlenül is (változó mértékben) lehangolt, a tizenéves leányanya, Erin McMenamin (Cailee Spaeny) meggyilkolása pedig csak tovább rontja ezt a helyzetet. Mégis, mire véget ér a hét epizód, nemcsak Mare, hanem az egész város kivívja a tiszteletünket.
Többen is leírták már, hogy az Easttowni rejtélyek elsősorban dráma, ami a részek előrehaladtával talán egyre kevesebb nézőnek jelent csalódást.
Ha a mennyiség helyett a minőségre koncentrálunk, a krimielemekre sem lehet panasz,
mert a sorozat mindig a kellő időben veszi elő őket, hogy jó nagyot odacsapjon azoknak, akik már éppen belekényelmesedtek a város hétköznapi tragédiáiba. Egy-egy ilyen alkalommal a thriller műfaja is beköszön a sorozatba. Erin ügyének felderítése során egyébként a megszokott dramaturgiai fogásokkal találkozhatunk, az alkotók a gyanú ide-oda terelgetésével, jól elhelyezett, nem is mindig kiszámítható fordulatokkal viszik végig a bűnügyi szálat.
Utóbbi pedig egy olyan kollektív szenvedéstörténetbe illeszkedik, amelynek középpontjában a huszonöt évvel korábban bajnokságot nyert gimnáziumi kosárlabdacsapat néhány tagja és az ő szűkebb környezetük áll. A városban maradt (vagy inkább rekedt) egykori játékosokat a sport és a közös fiatalság mellett nehéz sorsuk is összeköti, köztük
még a Down-szindrómás kislányt nevelő, házassági gondokkal küzdő Lori (Julianne Nicholson) tűnik a legszerencsésebbnek.
Dawnnak (Enid Graham) egyszerre kell megküzdenie a rákkal és a lánya eltűnésével (elszántsága és dühe a Három óriásplakát Ebbing határában főhősét idézi), Beth (Chinasa Ogbuagu) mindennapjait drogfüggő testvére keseríti meg, Mare pedig még nem dolgozta fel fia öngyilkosságát, ráadásul – Dawn és a közvélemény szerint – még a szakmájában is kudarcot vallott. Emellett azzal, hogy a szülővárosában lett rendőr, vállalta, hogy nap mint nap közeli ismerősök bűneivel és bánatával szembesül, így ha valakinek, neki biztosan nem lehetnek illúziói a városkáról. Ami itt egy emberrel történik, az kicsit mindenkivel történik.
A közösség mellett a széria a családra, azon belül pedig az anyaság kihívásaira is kiemelt figyelmet fordít. Olyan sokféle anyasorsot vonultat fel, hogy némi merészséggel be lehetne válogatni a május első vasárnapján kötelezően vetítendő filmek közé.
Van köztük, aki a korai szülővé válást, vagy a gyereke elzüllését, eltűnését, esetleg halálát szenvedi meg,
más egyszerre gyászolja az unokáját és lánya egykori boldogságát. Az egyik egyszer már elbukott, és most kétségbeesetten bizonyítaná alkalmasságát, a másik megpróbál eltussolni egy szörnyű tettet, a harmadikat a halott fia miatti önostorozás szigeteli el még élő gyermekétől.
Velük együtt sorakoznak a kérdések: mennyiben lehet felelős a gyermeke tetteiért egy anya? Meddig mehet el, hogy megvédje? Hogyan dolgozza fel, ha nem tud rajta segíteni? Mare elsősorban az elhunyt fiától származó unokáját szeretné megóvni valami olyasmitől, amire nem biztos, hogy van ráhatása. Retteg attól, hogy az apa mentális zavarai egyszer a most négyéves Drew-nál is megjelennek, és ő semmit sem tehet ellene.
Mare-t a gyász mellett ez a félelem emészti, hiszen egyszer már végignézte, hogyan lesz egy helyes kisfiúból pszichés beteg,
és nem tudja, hogy a sors (pontosabban a genetika) akarta így, vagy ő rontott-e el valamit. Ezek a kérdések nemcsak őt, hanem a vele együtt élő anyját, Helent is kínozzák, mindez pedig olyan feszültséggel terheli meg a négygenerációs háztartást, hogy irigyelni kezdjük Drew – állatvédelmi szempontból kissé veszélyeztetett – teknősét, mert őt mindez nem nyomasztja.
Az Easttowni rejtélyek a barátságról is sokat mond. Mare és Lori egymás iránti feltétel nélküli szeretete, támogatása szívmelengető, és amikor utóbbi közli barátnőjével: „nem hagyom, hogy eltaszíts magadtól”, érezzük, mennyire komolyan gondolja ezt. A két nő anyaként is tükröt tart egymásnak, ami kulcsfontosságú Mare traumafeldolgozásában. De nemcsak az ő közös pillanataik mutatják meg, hogy
Easttown bizonyos szempontból mégiscsak idilli hely, az empátia és törődés a távolabbi ismerősök között is felfedezhető.
Például amikor Dawn nem jelenti fel azt, aki pénzt próbál tőle kicsalni, vagy amikor a rendőrfőnök nem rúgja ki a kétségbeesésében bűncselekményre vetemedő beosztottját. Néha persze nem működik a város védőhálója, például Erin esetében, aki magára marad alkoholista apjával, és kortársai is kitaszítják.
A belterjes hangulatot egy kívülálló beemelésével oldja a sorozat. Colin Zabel nyomozót (Evan Peters) a „megyeiek” küldik, hogy segítsen megoldani Easttown két – talán összefüggő – bűnesetét. Mare pedig remek partnerre lel a krisztusi korban járó, magánéleti krízist átélő férfiban, pedig az elején úgy néz rá, mint a szomszéd idegesítő fiára, akire neki kell vigyáznia a hétvégén. (Hogy Zabel mennyire toleráns és megértő, azt a „randijelenet” szemlélteti a legjobban.) Kapcsolatukban van némi sablonosság, ezt azonban a karakterek eredetisége és a színészi játék gyorsan semlegesíti.
A férfi részeg monológja arról, hogyan hagyta el a menyasszonya, bármilyen elkeseredett, a sorozat egyik legszórakoztatóbb pillanata.
Egyik alakításra sem lehet panasz, még az egykönyves író figurájához is megtalálták Guy Pearce-t, aki élvezetesen tálalja a karaktert. A mellékszereplők közül Jean Smart emelkedik ki a tehetetlenségét beszólogatással kompenzáló („sok mindent nem szeretek benned, de hülye nem vagy”) Helenként.
Kate Winslet zseniális Mare szerepében, aki első látásra rossz fej, de minden tragédiája ellenére sem lehangoló karakter. Hiába a végtelen szomorúság a szemében, az is sugárzik belőle, hogy még nem adta fel, és ez az erő vonzóvá teszi. A natúr megjelenés és az – érthető – lepukkantság ellenére is gond nélkül elhisszük, hogy nemcsak az ötvenes író, de a harmincas Zabel is őt akarja.
Mare nem szuperhős, csak egy kisvárosi rendőr, aki próbál segíteni a bajbajutottakon
(köztük a vér látványától rosszulléttel küzdő kollégán), miközben egyszerre kiábrándult és tettre kész, öreges és infantilis. Többször is dacos kamaszként viselkedik, ami különösen akkor magával ragadó, amikor anyjával keveredik szópárbajba. Olyanok ők Helennel, mint az anti-Gilmore-lányok, és nem csak azért, mert ugyanolyan egészségtelenül étkeznek (bár utóbbiakkal ellentétben nem teljesen büntetlenül). Mare egyszer kimondja, hogy az anyjával „ki nem állhatják egymást”, de egy percig sem hiszünk neki. Párosuk annyira erős, hogy egyedül is el tudna vinni egy saját dramedy-sorozatot.
A műfaj említése nem véletlen, hiszen az Easttowni rejtélyekben meglepően sok a poén. Már az első jelenet is komikus, pedig a melankolikus zenével kísért nyitóképek alapján másra számítanánk. A sorozat többször is Woody Allen-i humort villant meg egy nagyon nem Woody Allen-i közegben, ahol az emberek egészen más problémák miatt kényszerülnek terápiára, mint egy New York-i értelmiségi. Mare bemutatkozása a pszichiáternek az egész karakter esszenciáját, egyben a sorozat lényegét is hordozza: fájdalmas, valódi, egy cseppet vicces, de mindenekelőtt nagyon szerethető.
Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown), 2021. Alkotó: Brad Ingelsby. Rendezte: Craig Zobel. Írta: Brad Ingelsby. Szereplők: Kate Winslet, Julianne Nicholson, Jean Smart, Angourie Rice, Joe Tippett, Sosie Bacon, Guy Pearce, Evan Peters, David Denman. Forgalmazó: HBO GO.
Az Easttowni rejtélyek a Magyar Filmadatbázison.