„Magam adom”

Kitüntetett figyelem kísérte a Toxikoma hazai bemutatóját, ami nem csupán annak a következménye, hogy a járványhelyzet miatt egy évvel később került közönség elé a film, hanem annak a hatalmas várakozásnak is, amely megelőzte. Kiindulásnak adott volt egy remek könyv, amely hazánk egyik népszerű színészének életét mutatta be, különös tekintettel az alkotó drogfüggőségére.

Szabó Győző azon kevesek egyike, akik képesek voltak megválni káros szenvedélyüktől, a színész ugyanis saját elmondása alapján két évtizede tiszta.

A leszokásban ráadásul hazánk hírhedt pszichiátere volt a segítségére,

Csernus Imre, akinek sokan lelkesen olvassák a könyveit, mások viszont élesen bírálják munkásságát könyörtelennek vélt módszerei miatt.

Míg a könyv a legelső droghoz kötődő élmény leírásával indul, a film azonnal a főhős mélypontjára fókuszál, a könyörtelen függőségre, amely nem ismer határokat.

Győző egy rockbanda énekeseként alig várja a koncert végét, hogy anyaghoz juthasson,

és elérje azt a bizonyos másik dimenziót, amelyben motorra pattanva más szemmel láthatja Budapestet. Az elmúlt időszak híreit olvasva különösen nagy hatást gyakorolhat az alternatív zenét kedvelő nézőkre az a jelenet, amelyben a kábult városi száguldás közben Kiss Tibor hangját halljuk egy ismert dallamot kísérve, hiszen a Quimby frontembere maga is megélte a szerhasználat magasságait és mélységeit.

Győző és Csernus doki első filmbeli találkozása megalapozza a feszültséget kettőjük között: a szakember láthatóan azonnal megérti, hogy a reggeli műsor vezetője hasonló problémákkal küzd, mint amilyenekkel ő is nap mint nap foglalkozik.

Ahogy a terek szétesnek a főhős körül, úgy esik szét ő maga is.

Miután többször megcsúszik Győző napja, elkésik az esti fellépésről, nem megy el a lányáért az óvodába, szembe kell néznie azzal, hogy segítség nélkül képtelen megoldani a kábítószerfüggőség okozta problémát. Adott egy színész, aki az ismertté válás rögös útjait járva kikerül a komfortzónájából, és a rehabon folytatja életét. Ezzel szemben Csernus nem tesz különbséget páciensei között. A korábbi terápiáktól mégis eltérve, inkább csoportmunka segítségével, az önfejlesztésen át, gyógyszeres kezelés nélkül kívánja elérni betegénél a leszokást, remélve a teljes sikert.

A film kulcsjeleneteit nézve óhatatlanul eszünkbe jutnak a téma korábbi klasszikusai. A rendező, Herendi Gábor tagadhatatlanul mintának tekinti a Trainspotting atmoszféráját, munkája emlékeztet a Rekviem egy álomért című filmben látott jelenetekre is, de az elfolyó graffiti, a vidámparki forgatag és a plafonból könyörtelenül ömlő eső képes új kontextusba helyezni a mámor erőteljességének ábrázolását.

A díler mocskos drogtanyája külön univerzumot teremt a filmtérben:

az éppen a trip csúcsán lévő emberek tekintetén látható, hogy milyen elnyomó hatással bír a heroin.

Molnár Áron remekül fogja meg Győző karakterét, azonban Szabó jól ismert lazasága néhol hiányzik belőle, vagy teljesen más formában jelenik meg, mint amire számítanánk.

Molnár Áron külsőleg is inkább Mark Rentonra, a Trainspotting főszereplőjére emlékeztet,

amit a hasonló beállítások még inkább felerősítenek. A Csernus doktort alakító Bányai Kelemen Barna nagyon pontosan hozza karakterét. A film sokkal több betekintést enged a pszichiáter magánéletébe, mint amennyire eddig a filmek révén lehetőségünk adódott. A rendező szemléletesen körbejárja a karaktert, belehelyez minket személyes drámáiba, amivel egycsapásra empátiát is ébreszt iránta.

A plakát és az előzetes azt sugallja, hogy két ember párharcának bemutatása a film célja, azonban Herendi több csavarral is készül. Egy idő után áthelyezi a fókuszt Csernusra. Hirtelen átrendeződnek a hangsúlyok: a pszichiátriai intézet lakói, illetve

maga az intézmény kopott falai is nagyobb jelentőséget kapnak a szenvedélybetegség ábrázolásában.

A történet nem ott zárul, ahol várnánk, számos kérdést a levegőben mer hagyni. Ahogy maga a leszokás is kérdőjeles, mert a legelterjedtebb nézet szerint a függő tulajdonképpen örökké az marad, az önmegtartóztatás képességével élhet csak tiszta életet.

A Toxikoma széles közönséget céloz meg, és ehhez mérten néha zavaró természetességgel mutatja be a drogfüggőség és a leszokás momentumait. Ebben talán mégsem akartunk ennyire elmerülni, ahogyan Csernus durva mondatait sem hallgatjuk szívesen. Pedig ha képes leszokásra bírni, akkor az efféle kommunikáció is lehet gyógyír, és ezzel Herendi nem csupán a szereplőit, a történetét, de talán önmagát is közelebb hozta a nézőkhöz.

Toxikoma, 2021. Rendezte: Herendi Gábor. Írta: Bárány Márton, Gergely Dorka, Szabó Győző. Szereplők: Molnár Áron, Bányai Kelemen Barna, Török-Illyés Orsolya, Gáspár Tibor. Forgalmazza: Vertigo Média Kft.

A Toxikoma a Magyar Filmadatbázison.