A kiállítás koncepcióját áttekintve Richard Prince amerikai képzőművész Instagram-alkotásai jutottak az eszembe, melyek egytől egyig valaki más Instagram-faláról származnak.
A képzőművész szemet vetett rájuk, valami miatt megtetszettek neki, a képek alá kommentelt, készített róluk egy képernyőfotót, amelyet átküldött az asszisztensének, ott megvágták a képet, hatvanhatszor negyvennégy centiméteres méretben vászonra nyomtatták, és kész is lett az instant művészet. Irány a galéria!
Richard Prince New Portraits-nek keresztelte ezt a sorozatot. A képeken fiatal lányok félmeztelenül pózolnak, önmagukat fotózzák az emberek, az ismeretlenek mellett olyan közismert személyiségek is szerepelnek rajtuk, mint Pamela Anderson és Kate Moss. Ráadásul a képzőművész a divathoz is több szállal kapcsolódott, hiszen a Nurses című képsorozata a Marc Jacobs irányította Louis Vuitton 2008 tavasz-nyári kollekciójának bemutatóján kelt életre, és divatikonná tette a képzőművészt.
A rephotographing, vagyis újrafotózás és a kisajátítás művészetét Richard Prince tökélyre fejlesztette. Az Új portrék esetében az egyetlen változtatás, ami történik a tulajdonosuk által posztolt fotón, az a bizarr, áthallásokkal bíró, emojikkal tűzdelt komment, melyet a művész fűz a képhez.
„Ami a tiéd, az az enyém is” – írja a képekhez mellékelt manifesztóban. Lehetne ez az internet egyik mottója!
Teljes valójában látjuk a digitális világ határtalanságát és a korlátait is. Ahogy Byung-Chul Han koreai filozófus A kiégés társadalma című könyvében fogalmaz: „Átszakad a válaszfal a kulturális és a kommersz, a művészet és a fogyasztás, a művészet és a reklám közt.” Ezen fennakadni, keseregni véleményem szerint ma már vaskalaposság.
Fel kell idéznem az Instagram történetéből azt a pillanatot is, amit Sarah Frier Az Instagram-sztori bennfentes szemmel című könyvében ír: „Az Instagram-alkalmazottak azt akarták, hogy termékük üzletileg sikeres legyen, hogy mérete és befolyása alapján egy ligába kerüljön a Twitterrel, és mérhetően hozzájáruljon a Facebook eredményeihez, ezáltal pedig a nagyobb cég ne kebelezze be…”
E szempontból lett mérföldkő a Vogue divatmagazin 2014 szeptemberi száma, melyen az év legfontosabb címlapfotója szerepelt,
rajta Joan Smallsszal, Cara Delevigne-nel, Imaan Hammamm-mel, Fei Fei Sunnal, Andreea Diaconuval és a magyar Axente Vanessával, valamint az alábbi szalagcímmel: „Az Insta-lányok! Aktuális modellek az aktuális divatban.” Csak itt, csak most! A FOMO-élmény a maximumon! Pozitív értelemben kijózanító élmény a negyven-ötven évvel ezelőtti képek Instagram-keretbe helyezése és egyetemi aulában való megjelenítése. Nem maradtunk le!
A @kádár_insta kiállítás a Richard Prince-i technikával, a kisajátítás művészeti aktusával él. A kurátorok, Egri Petra, Domoszlai-Lantner Doris és Bernát Sára Emília a szocialista korszak képi dokumentumait helyezték át az Instagram-világba, a képeket bekeretezték, képaláírással, hashtagekkel, dalszöveg-idézetekkel látták el,
ezáltal megváltoztatva a narratívát, a befogadás kontextusát.
Richard Prince-szel ellentétben – aki tulajdonképpen az Instagram trolljának is nevezhető, hiszen művészetével felhívja a figyelmet a digitális kor szerzőjogi, adatvédelmi problémáira is –, a jelenlegi kiállítás egyfajta kultúrmissziót lát el.
Ahogy a kurátorok fogalmaznak: „Számos szakirodalom feldolgozta már a Magyar Népköztársaság örökségét, köznyelven szólva a »szocialista korszakot« Magyarországon. Azonban az anyagi kultúrával (főleg a divattal) foglalkozó kutatások száma eltörpül. Az elmúlt évtizedben,
különösen a rezsim 1989-es bukásának harmincadik évfordulója alkalmából tartott ünnepségek után ez lassan változni kezdett.
A korszak tervezőivel kapcsolatos könyvek és kiállítások: Rothschild Klára (1903–1976) és Király Tamás (1952–2013) gazdagították a szakmai és közéleti diskurzust, ám még mindig van tennivaló, mind a hétköznapi funkcionális öltözködés, mind a divat elméleti oldalán. Ez a kiállítás arra törekszik, hogy bővítse a tudásunkat, és új perspektívát adjon múlt és jelen egymás mellé helyezésével, párbeszédbe léptetésével.” Öt hashtag tematizálja a kiállítást, az elsőről, a #legvidámabb barrakkról rögtön az jutott eszembe, hogy a közösségimédia-felületek közül minden bizonnyal az Instagram a legvidámabb, legdivatosabb barakk. (És a TikTok már ott van a nyomában, már ami a vidámságot illeti.)
A kiállítás kurátorai így fogalmazzák meg, miért is volt Magyarország a legvidámabb barakk a szocialista országok közül: „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Kádár János politikája látható változásokat eredményezett a mindennapi életben. A fogyasztási cikkek széles körben elérhetővé váltak.”
Mi, akik már éltünk ekkor, ezt egy erőteljes áruhiánynak éltük meg,
de ha összehasonlítjuk az akkori Magyarországot Lengyelországgal vagy Romániával, akkor kétségtelen, hogy itthon egyfajta bőség uralkodott. Most, amikor a fogyasztás csökkentésére kell ráfordulnunk, némileg elgondolkodtató, hogy már a hiánygazdaságban is a viszonylagos árubőség volt a boldogság szinonimája. Hogy leszünk így zero waste?
A további, képeket szervező hashtagek, az #együttaszocializmusért, a #magyarifjúság, a #ajószocialistanő és a #balatoninyár számtalan asszociációt indítanak el már az első pillanattól fogva. A koncepció összeköti a jelent a múlttal. Ha kiposztoljuk az itt kiállított képeket az Instagramra, akkor még jobban rávilágítunk arra, hogy
percepciónk a világról meglehetősen viszonylagos, és az értelmezés számos kihívásával találjuk szemben magunkat.
Látszólag minden könnyű, az információ szabadon, akadályok nélkül áramlik, szabad átjárásunk van az időben, a térben, a valóság és a virtuális között, eszünkbe juthat a Tőzsér János által alaposan körbejárt endurantizmus, perdurantizmus elmélet is. Az endurantisták szerint „a fizikai tárgyak létezésük minden pillanatában teljes egészükben vannak jelen”, míg a perdurantisták azt állítják, hogy „a tárgyak négydimenziósak, vagyis a tárgyak nemcsak a térben kiterjedtek, hanem elnyúlnak az időben is, téridőbeli nyúlványokat létrehozva”.
Jelen esetben a kiállítás fotói és diái mint egyszerű tárgyak a digitális transzformáción keresztül újramaterializálódtak, és egy kortárs keretezésben, az Instagram keretében újra jelenvalóvá teszik a Kádár-korszak képeit, világát, életét.
A @kádár_insta: #Divatos #mindennapok a legvidámabb barakkban című kiállítás a Pécsi Tudományegyetem BTK-TTK aulájában tekinthető meg 2021. október 11. és november 30. között. (Az írás a megnyitószöveg szerkesztett változata.)
A fotókat Csortos Szabolcs készítette.
