Róka
Köhögést hallottam
ott mint egy betörő
túl az álmomon
vadul vett levegő
feketekesztyűsen
róka haladt
ugatva a gyepen
a házamat
hívatlanul vonult
olyan fura
kiéhezve sírt
a szív akcentusa
súlyos álmatlanul
házunkra jő
névtelenül a férfi-
hangu nő
és szólna így: éjfélt ütött
s az életem
aranylevélként kölykeim
alá terül
Senkise
Van egy kikötő ahol vén tengeri isten bukkan fel néha
két szirtfal rekeszti kinn a szelet nem kell a horgony
hajódat elbűvölt iszonnyal tartja fenn a víz
könnyű levelű olajfa csúcsa vet afféle estét egy barlang fölé
minek hajlékában éli kettős életét a víz
van ott négy kőtál és négy kőkorsó
és önszántukból hordanak mézet a méhek oda
sósvízi formák függnek a mennyezetről mint gigászi szövőszék
ahol kérges tengeri hálót sző a dagály
hadd nyűgözzön le a színe az elme legbensőbb tébolya
de magának a tengernek nincs jelleme csak ez a rettentő szomj
amely folyvást kúszik a kövek fölött s a távolban elapad
Fordító: Góz Adrienn
Borítókép: PxHere
