2021 magyar KULTlemezei (TOP 10)

A tavalyi év igen eklektikusra sikeredett, kezdve az első hónapokat eluraló bezártsággal, a későtavasz várakozással teli napjaival, majd a lassan újjáéledő koncertszezonnal. A hazai zeneipar előtt valószínűleg még hosszú út áll a teljes felépülésig, de 2021-ben sem maradtunk hallgatnivaló nélkül. Összeszedtük, szerintünk mire volt érdemes odafigyelni a hazai porondon.

10. Dzsúdló – Szörnyeteg

Listánk nyitóhelyén a trapszcénát túlnövő Dzsúdló idei lemeze áll. A 2020-ban nagyot futott Fotofóbia debütalbum folytatásaként érkezett Szörnyeteg megmaradt a pattogós ütemhangszereknél, de több gitárral, legalábbis hangsúlyosabb, pengetős dallamszekcióval látta el új számait a dalszerző Juhász Márton. Ezzel együtt a Virágok slágeressége, a Szürke Beck Zolival karöltve énekelt bevállalós refrénje és a Kinek mi letargiája segítette hozzá a Szörnyeteget ahhoz, hogy az év egyik legjobb hazai poplemeze legyen.

9. Bohemian Betyars – Gubancos

Az ország első számú folk/gipsy-punk formációja tizenkét éves fennállása alatt az ötödik nagylemezét adta közre 2021-ben, és úgy tűnik, épp ennyi kellett ahhoz, hogy a zenekar új vizekre evezzen. Persze, a megszokott őrült lendületből most sem szenvedünk hiányt, ugyanakkor a komolyabb, koncepciózusabb szövegvilággal és zenei megformáltsággal szintet ugrott a Bohemian Betyars, lásd-halld a Pont úgy van most, mint volt régen és a Föld alá, Ég felé című szerzeményeket. Utóbbi simán beférne az év legjobb-legszebb magyar nyelvű folkdalai közé is.

8. Beton.Hofi – comic sins

Hogy a Beton.Hofi művésznéven rapelő Schwarcz Ádám első nagylemeze nagy durranás lesz, az közel borítékolható volt már a felbukkanásakor is. Azt viszont nehéz lett volna megjósolni, hogy a comic sins egy közel tökéletes albumra sikeredik, amely azonnal az egyébként is nagyon erős újhullámos trap-rap-hiphop közeg éllovasai mellé röpíti Beton.Hofit. Nem véletlen, hogy a közreműködők listája Krúbin át Lil Frakkon keresztül Kapitány Mátéig terjed, az érdem viszont egyértelműen a főszereplőé, akinek szövegein, extrakreatív rímjein keresztül egyszerre kapunk képet az utcai életről, a húszas éveiket taposó egyetemisták frusztrációiról, szegénységről, hedonizmusról és kiégésről. Átfogó és időtálló korkép, 13 dalban.

7. Cz. K. Sebő – How could I show you the beauty of a life in vain?

Ahogyan azt a lista további részében is látni fogjuk, 2021 kifejezetten kedvező volt azoknak az előadóknak, akik pályafutásuk során először adták fejüket „egész estés” albumok megjelentetésére. Hogy ez a jelenség vajon az általános bezártság kreatív hullámai miatt alakult így, vagy más környezeti tényezőknek, például az éghajlatnak vagy az ivóvíz minőségének köszönhető, nem tudhatjuk, az azonban biztos, hogy Cz. K. Sebő szólóprojektjének is jót tett ez az időszak.

A decemberre érkezett album címével amolyan haikujelleggel előrevetített melankóliát változatosan énekeli meg Sebő, a kézműves lo-fi hangzás sem maradt el. Ami viszont külön érdekes, hogy a magyar fronton általában rettenetesen működő kétnyelvűség itt nem koncepcióbontó kollázsképzésnek hat. A kétezerhúsz, a Keveset olvasok és a Felzizeg nem magyar nyelvre írt kísérleti darabok, és nem is a szövegírói kvalitásokra való rácsodálkoztatást szolgálják, hanem ténylegesen organikus részeit képezik a dalsornak. Sokáig kellene keresnünk a magyar könnyűzene berkeiben, hogy hasonlóan jól összeszőtt albumot találjunk, így az érzékenységen és a nagyszerű hangszerelésen túl már önmagában ez is alapot szolgáltatott ahhoz, hogy listánkra kerülhessen a How could I show you the beauty of a life in vain?.

6. Analog Balaton – Lent

Újabb debütáló nagylemez, nem is akármilyen! Az Analog Balaton duója ugyan már régóta működő kollektíva, de első nagylemezükre ezidáig várni kellett. A finom elektronikába ágyazott gitárjáték mellett a meglepően jó szövegekkel vedli le a formáció a „magyar Darkside” címkét. Audiofileknek kötelező zenei részletesség, szellemesen húzó rímek, intenzív bólogatásra sarkalló beatek – így lett a Lent 2021 egyik legjobb debütalbuma és egyben legnagyobb meglepetése is.

5. DLRM – DLRM

Pszichedelikus rockot súlyosabb stoner-riffekkel karöltve játszani már nem különösebben nagy újdonság, ezért igazán jó anyagot kell virítania annak, aki akár egy piciny darabot is szeretne kihasítani a figyelemhorizontból. A DLRM-nek ez összejött – nehéz lenne kulcsdalt választani a Bogáncs, a Villainside vagy a Southern Part Of The North közül, és az sem könnyít a helyzeten, hogy a többi sem marad el ettől a háromtól. Nincsenek kényszerű pózok, nincsenek elcsépelten elszállós pillanatok vagy súlyosságban egymásra kontrázó basszus- és/vagy baritontémák. (Utóbbiakból persze nem szenvedünk hiányt, de a zenészek végig mederben tartják az album dinamikáját.)

Nagyszerűen megmunkált hangzással dolgoztak a srácok, a masszív riffek mögött ott rezonál a kezdődalokkal (Bogáncs és Vadkan Sirató) felvezetett sötét misztikum, ami ugyan elsőre rémisztően zabolátlannak tűnik, de kifejezetten vonzóvá válik az utolsó számhoz érve. A DLRM ezzel az anyaggal a magyar pszichedelikus és stoner rock csúcsára tör, és az általuk hozott vérfrissítés remélhetőleg nagyon jót tesz hosszútávon a hazai közegnek.

4. Jakab Péter – Nem fontos személy

A Jazzékiel frontembere, Jakab Péter februárban hozta ki első, félórás szólólemezét. Az még hagyján, hogy ezt a hét dalt mindössze egy hónap alatt írta meg (kivéve a záró Nagymaros 2030-at, ami egy Felső Tízezer-feldolgozás), egyedül hangszerelte és játszotta fel, de ettől a szerzői teljesítménytől eltekintve önmagában is arcátlanul jó a Nem fontos személy. Hogy a bezártság kellős közepén született a lemez, az tagadhatatlan, de annyi baj legyen – tíz hónap távlatából ugyanúgy működik a letargikus hangnem, a bús-borongós zongorajáték, a Ki a ligetbe lassú átalakulása, a Mindig üres a lépcsőház faék egyszerűséggel ordító gitárszólója. Meg a humor, ami átszövi a legmélyebb sadcore-pillanatokat is.

3. HOLI – Sírok és nevetek

Listánk harmadik helyén 2021 legjobb debütlemezét hozó Hegyi Olivér áll, aki a hiphop közegén kívülről lovagolt be a pattogós beatek, csűrt-csavart rímek és szintisamplingek világába, ráadásul egy személyben lopta el a show-t júliusban. Szövegei hiperérzékenyek (Roadmovie), reflektálnak többek közt a hétköznapokat leuraló politikai diskurzus visszásságaira (Az utálat fárasztó), miközben a legszemélyesebb sorokat is belengi az önirónia. A Sírok és nevetek őszinte kitárulkozás és végtelenül önazonos, intellektuális és sokszor dühös társadalomkritika – olyan, amilyet már rég nem hallottunk a magyar hiphopban.

2. Thy Catafalque – Vadak

Kátai Tamás néhány éve egyszemélyessé vált zenei projektje a tizedik lemezhez érve is világszínvonalon hozza a kísérleti metál (már ha van ilyen) minden határt lebontó eklektikáját. A Vadak grandiózus összesítése mindannak, amit a metálzenével mint stilisztikai eszköztárral ki lehet fejezni, miközben végig a teljes behatárolhatatlanság mezsgyéin jár. Ennek megfelelően nem maradtak el a monumentális művek sem, a Móló és a Vadak zeneszerzői bravúrjain keresztül jut el a dalsor a hosszan kitartott katarzisig, a lírai Zúzmara pedig az egyik legszebb lemezzárlat, amelyet a magyar könnyűzenében valaha megírtak.

1. Mmamt – II

Listánk első helyezettje egy olyan album, amilyenhez fogható csak néhány évente (ha nem évtizedenként egyszer) születik. Egyedi Péter szólóprojektjének cím nélküli első darabja is egy csoda volt, de a februárban érkezett második fejezet messze túlhaladja elődjét – meg úgy minden mást is. Oldalakon keresztül tudnánk szuperlatívuszokban írni a bensőségességről, a tiszta koncepcióról, arról, hogy milyen organikusan fonódnak egymásba az akusztikus gitár, a kamarazenekar és az elektronika dallamai. Hogy a szövegek hogyan maradtak meg a Péterre jellemző szemléletes letisztultságnál, és hogy úgy egyáltalán, mennyire szépek ezek a dalok – de ezt mások már megtették helyettünk. Álljon inkább itt a teljes album, a fentiek és az első helyezés tanúbizonyságául.

+ négy jó lemez, ami nem fért rá a listánkra: Papaver – Stuntman, Barkóczi Noémi – Dolgom volt, Sasa Lele – Murmurations, JÜ – III.