A nemrég 100. születésnapját ünneplő Françoise Gilot majd nyolcvan évet felölelő festészeti munkássága előtt tiszteleg a Várfok Galéria, ahol egy nagyszabású retrospektív kiállítás keretében mutatják be a festőnő teljes életművét.
A franciaországi Neuilly-sur-Seine-ben született Françoise Gilot már egészen fiatalon, midössze öt éves korában elhatározta, hogy festő lesz. Legjobb tanítója saját édesanyja volt, aki akvarellfestőként dolgozott, és a gyermek Gilot-t is akvarellel és indiai tintával tanította alkotni.
Édesapja kívánsága szerint szorgosan gyűjtögette diplomáit,
először a Sorbonne Egyetemen tanult filozófiát, majd a Cambridge-i Egyetemen angol irodalmat, később pedig jogot is hallgatott. Jogi tanulmányait a II. világháború kitörése miatt azonban már nem tudta befejezni.

Habár a neves intézményekben szerzett végzettségei lehetővé tették volna, hogy polgári foglalkozást válasszon magának,
Gilot kitartott gyermekkori nagy álma mellett.
Az 1940-es években az akkoriban Párizsban élő Rozsda Endre tanítványa lett, hogy aztán a kezei alatt váljon festőművész belőle. 1943-ban Párizsban megrendezhette első kiállítását, amelynek bemutatója után nem sokkal megismerkedett a 20. század legjelentősebb festőzsenijével, Pablo Picassóval.

Az idősödő géniusszal való megismerkedése ugyan nyomot hagyott festészetén, de hamar, már az ötvenes évek közepén megtalálta egyéni stílusát.
Kerülte azokat az éles széleket és szögletes formákat, amelyeket Picasso oly gyakran használt,
inkább organikus, absztrakt figurákkal telítette vásznait. Alkotói munkássága alatt számos csatát kellett megvívnia, hogy elsősorban ne Picasso múzsájaként emlegessék, de erőfeszítéseinek köszönhetően végül elismerték a festészetét. Gilot műveit olyan tekintélyes nevű intézmények őrzik, mint a New York-i Museum of Modern Art vagy a párizsi Bibliothèque nationale.

A GILOT100 elnevezésű tárlattal a Várfok Galéria nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bemutassa ezt a ragyogó, képekben gazdag sokszínű munkásságot.
Az intézmény voltaképpen már a 2000-es évek óta rendez kiállításokat Gilot alkotásaiból.
Büszkék arra, hogy a festőnő egyedüli európai galériájának mondhatják magukat, és hogy az öreg kontinensen belül itt található az alkotó képeinek legnagyobb gyűjteménye.

Nem feledkezhetünk meg Gilot Rozsda Endréhez fűződő szoros kapcsolatáról sem, hiszen ennek köszönhetően talált rá és csatlakozott a Várfok Galéria széles művészköréhez. Bensőséges barátságuknak állít emléket a galéria másik, Françoise-ról álmodom: Françoise Gilot és Rozsda Endre barátsága című kiállítása, ahol festményeken, fotókon és rajzokon keresztül mutatják be ezt a legendás ismeretséget.
A GILOT100 az alkotó munkásságának minden egyes korszakát prezentálja,
így a 30-as években készült festményektől kezdve a 2011-es monotípiákig láthatunk képeket. Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője megnyitó beszédében elmondta, hogy ez a mostani nagyon különleges és kiemelkedő esemény, ráadásul nemcsak az eddigi Gilot-kiállításokhoz mérten, hanem a Várfok Galéria történetéhez képest is. Kiemelte, hogy elképesztő anyag gyűlt össze, komoly válogatás érkezett Gilot New York-i műterméből, Párizsból és magángyűjteményekből is.

Egyik viszonylag korai, még Picasso hatását tükröző alkotása a Tájkép oszloppal és lehullott fejjel (1965). Akvarelljén ókori, tengerparti helyszínt látunk, amely több festményén (Delos romjai, Esély játéka) is visszaköszön. Az alkotó még 1962-ben utazott gyermekeivel az Égei-tengerhez, ahol több szigetet is felkeresett.
Ez az utazás inspirálta figurálisan absztrakt képét, amelyen szinte játszik a formákkal, síkokkal, hol kitágítja, hol összeszűkíti a teret.
Az azúrkékben pompázó, nyugodt tenger és egy sárgálló oszlop színei éles kontrasztban állnak a fehér, szögletes sziklaszerű tömbökkel. A vastag, kék kontúrral rajzolt tájat aranyló fény ragyogja be az elnagyolt ecsetvonásokkal megfestett égboltról.

Françoise Gilot festészetében a 60-as évek közepétől a kubista, szögletes formák helyett dominánsabbak lesznek a lágyabb vonalak és színek. Egy későbbi festménye, a Keleti város II. (1977) egyik utazásának látomásszerű emlékét eleveníti fel. Az alkotót szinte mágnesként vonzották a keleti tájak.
1956 tavaszán Tunéziában járt, ahol megihlette a muzulmánok életmódja és az arab építészet.
Olajképén egy jellegzetes, mesés keleti városka képe bontakozik ki: a kék kupolák, a vörös házak, a zegzugos utcácskák és kicsiny, boltíves ablakok az orientális építészet kellékei. Az élénk színekkel megfestett kompozíció már-már harsány színvilága leginkább a fauvistákkal, Henri Matisse művészetével rokonítható. Érdekes kép a Felszálló főnix I. (1983), amely az eredetileg egyiptomi mitológiai lényt, a tűzmadarat a szokványostól eltérő módon fekete-fehér színekben, szinte szétszabdalva ábrázolja.
Gilot gyermekként találkozott először a mítoszok világával, amely később fő ihletforrásává vált.
Így született meg a Felszálló főnix I. is, amelyen az alkotó sajátságos módon újraértelmezte a mitikus állatot. Alkotói periódusának kései szakaszához tartozik a Chiaroscuro (2009), amelyet a monotípia (fém- vagy üveglapra olajjal festett kép átnyomása papírra) technikájával készített. Gilot akkor állt neki ennek a sorozatnak, amikor a New York-i Metropolitan Múzeumban megrendezett Edgar Degas-kiállítás hatására érdeklődése új technikák felé fordult. A szürkés-kékes színvilágú Chiaroscuro – avagy a fényviszonyok és hatásaik ábrázolása a festészetben – ennek a periódusnak egy érdekes darabja.

Számtalan tussal, ceruzával, olajjal, akvarellel vagy éppen vegyes technikával készült alkotást láthatunk még ezen a páratlan kiállításon, amely méltóképpen emlékezik meg Françoise Gilot sokszínű alkotói munkásságáról. Szívbéli köszöntés a művész 100. születésnapja alkalmából, aki szerint : „Egy festménynek képesnek kell lennie arra, hogy megmozgassa az érzéseinket, érzékenységünket és a szellemünket. Ez az, amit igazán izgalmasnak találok. Egyáltalán nem zavar, ha az, aki a munkáimat nézi, nem látja benne a filozófiai aspektust. A festményeimnek több jelentésrétege van, de nem tartom szükségesnek, hogy mindegyiket felfejtsék. Inkább érezni kell őket, mint megérteni.”
A GILOT100 – Françoise Gilot jubileumi kiállítása a Várfok Galériában látható 2021. november 27. és 2022. január 29. között.
Borítókép: Françoise Gilot, Keleti város II., 1977, olaj, vászon, 54 x 66 cm.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.