A lakótársammal ültünk a 22 colos, 40 kilós CRT tervezőmonitor előtt, 2010 volt, a hang a még a szociban vásárolt, Made in Japan Pioneer rádióerősítőn át, Videoton hangfalakból jött, a könnyünk meg potyogott a nevetéstől. Újdonságában még elképesztőbb volt az élmény, ahogy a tetőtől talpig kikent és bemázolt, önmagukat látványosan komolyan vevő hörgi-morgi metálzenekarok koncertvideói alatt vidám melódiák, torzítatlan gitárok szólnak. És egy nem kifejezetten képzett, de karakteres énekhang érthetően és tisztán dalolja el a vér-belek-antikrisztus tematikájú szövegeket.
Ki ez az ember, kérdeztem, hát én menten megszorítanám a kezét. Andy Rehfeldt, felelte az azóta metáltörténésszé avanzsált (diploma, doktori, ahogy kell) cimborám. Innentől pedig nem is veszítettem szem elől a tag munkásságát, ahogy Dick Van Dyke és Julie Andrews jópofáskodó, félanimált háttér előtti ugrabugrájára (Mary Poppins) rittyentett kőkemény riffeket (vendégénekesekkel), vagy épp a Slayer Angel of Death-jét mashelte össze a WHAM Last Christmas slágerével – mindezt az utolsó ütemig pontos, igényes és profi módon, saját, hiánytalanul felszerelt házi stúdiójában.
Ez bizony tényleg az a kontent, amelyért érdemes fizetni az internetet. Főleg, hogy azóta alanyunk beszerzett egy eredeti Fart pianót is, valamint
ráment Yoko Ono velőtrázó sikoltozására, melyet kéjes élvezettel illeszt a legnagyobb slágerek fölé.
Feliratkoztam tehát a mókás multiinstrumentalista YouTube-csatornájára, és minden új feltöltésén jókat kacagok (egyébként megbecsüli támogatóit, Patreonon rendszeresen adagolja az exkluzív tartalmakat). Nektek is ezt ajánlom, a csalódás kizárt!
De ki ez a figura igazából? Ezt-azt össze lehet róla csipegetni a neten, például hogy alkalmazott zeneszerző a polgári foglalkozása (több díjat is nyert), valamint egy tipikus jómódú, Los Angeles-kertvárosi amcsi szép családdal, nagy házzal, és
jó ideje az Endless Noise produkciós irodánál keresi meg a betevőre valót.
Némely baseballsapkás profilképe alapján fiatalabbnak gondoltam, de nemrég lement élő bejelentkezéséből kiderült, hogy jelenleg 57 évesen ontja nyakatekert ötleteit. No meg az, hogy csupa energia, nyughatatlan-pörgős, de mégis laza fazon, hihetetlen humorral megáldva. Örömmel fogadta a messzi Magyarországról érkező interjúkérést is, készséggel válaszolt kérdéseimre.
KULTer.hu: Szüleid hivatásos zenészek, több hangszeren (fuvola, oboa, szaxofon, zongora) is megtanítottak játszani. Egyértelmű volt, hogy te is erre az útra lépsz vagy mást téren is kipróbáltad magad az évek során?
Gyerekkoromtól kezdve a zene kötötte le az érdeklődésem. Ebben az is szerepet játszott, hogy korán megismertem a Beatles és a Monkees dalait. Innentől fogva pedig tényleg nem volt kérdés, hogy ezt az utat választom.
KULTer.hu: A dobolás és a gitározás fortélyait autodidakta módon sajátítottad el vagy voltak mestereid?
Magamat képeztem a dobolás terén felvételekre rájátszva, valamint behatóan tanulmányoztam olyan remek ütősök technikáját, mint John Bonham (Led Zeppelin) vagy Ian Paice (Deep Purple).
A gitározás alapjait szintén a saját fejem és rockdalok után haladva sajátítottam el,
de az igazi tudást Jody Fisher jazzgitárostól szereztem meg, ő igazi mestere a hangszerének.
KULTer.hu: Zeneszerzést tanultál az egyetemen (University of Redlands). Sosem csábított a komolyzene?
Dehogynem! Szeretem Bach műveit, a mai napig gyakorlom őket zongorán. A főiskolán félprofi fagottos is lettem.
KULTer.hu: Milyen volt a rockszcéna a nyolcvanas évek Los Angelesében? Akadtak lehetőségek a kibontakozásra? Hány bandában fordultál meg?
Az underground közeget főleg a rengeteg punk-rock zenekar jellemezte ekkor, én is ezekbe vetettem bele magam. Később egy glam metal formációban pengettem, tengernyi feldolgozásbanda mellett.
KULTer.hu: Évekig játszottál bárokban, szinte a hét minden estéjén. Beszippantott a közeg? Elég volt egy életre vagy csinálod még?
Pár esztendő után rendesen lehúzott a szcéna, ám más lehetőség híján folytattam tovább. Szerencsére jó irányba haladt a sorsom, így már soha többé nem kell ezzel foglalkoznom.
KULTer.hu: Vágytál valaha arra, hogy nagy színpadokon, ezrek előtt mutasd meg magad? Esetleg tervben van még?
Igen, egész életemben erre vágytam, erre törekedtem. Az álmomról pedig nem mondok le!
KULTer.hu: A keményebb számok videóira írt vidám verziók vagy a popdalokra komponált zúzós darabok alkotását élvezed jobban?
Ugyanannyira élvezem mindkettőt. Mindegyiknek megvan a maga varázsa, a lényeg pedig úgyis az, hogy szeresse őket a megtekintő, nevessen rajtuk, feldobja a napját ez a pár perc.
KULTer.hu: Előfordult már, hogy a feldolgozott művek eredeti szerzői jelezték közreműködési szándékukat? Kapsz tőlük visszajelzéseket, akár pozitív, akár negatív töltettel?
Eddig még semelyikük sem jelentkezett be közreműködés ötletével. Olyan előadótól kaptam visszajelzéseket, mint a Bangles, az Iron Maiden, a Korn és néhány death metal zenekar. Ezek kivétel nélkül elismerő szavak voltak.
KULTer.hu: Gondoltál arra, hogy a vendégénekesen túl másokat is bevegyél a projektjeidbe, netán közös videókat készíts más youtuberekkel?
Persze, a közreműködésekkel a határok is tágulnak. Nemrég például Ol Lonely Cattel csináltunk egy finom kis feldolgozást, de Doug bátyámmal is kooperáltunk már, aki tehetséges hegedűs.
KULTer.hu: 1989-ben megjelent egy szólólemezed fizikai formátumban (Plays Andy Rehfeldt, kazettán), saját dalokkal. Lehet még ilyenre számítani tőled a jövőben, vagy a kézbe fogható albumoknak leáldozott?
Nem zárom ki a lehetőséget, örülnék, ha valamikor újra összejönne a dolog. Kazettán már semmiképp, de egy CD, netán vinyl igen menő lenne!
KULTer.hu: Alkalmazott zeneszerzőként a saját, humoros anyagaid létrehozása menekülést jelent a zeneiparból? Mondhatjuk, hogy az a munkád muszájból, ez pedig a hobbid szeretetből?
Igen, ez kétségkívül így van. Az átértelmezések kiötlése, megvalósítása kreatív kikapcsolódást jelent a munkás hétköznapok, határidők után, ki tudom ereszteni a fáradt gőzt.
KULTer.hu: Gratulálok a szép családodhoz! Ők hogy állnak hozzá az agymenéseidhez? Kikéred a véleményüket?
Köszönöm! A családom egyszerűen csak bolondnak tart. Időnként azért megkérdem őket, hogy mi legyen a következő projekt.
A fordítást Bíró Máté lektorálta.
A cikkben szereplő képek Andy Rehfeldt archívumából származnak.
