Szőnyegen
Mégsem hánytam. Nem mondhatom a szüleimnek, hogy valami rosszat ettem, kikészült a gyomrom és a vécét már nem értem el. A fehér, joghurtszerű folt nem akar kijönni, hiába dörzsölöm a benyálazott zsebkendővel, a szőnyeg vastag szálai összetapadnak.
Rákerestem a neten az ízére, miután a szüleim autóba szálltak és elmentek, anyát nem akartam, apát nem mertem megkérdezni. Valaki azt írta a gyakorin az anonim válaszolók közül: ha kívánod a barátod és nem hányod el a farkától magad, nem hiszem, hogy hányni fogsz, nem az a lényeg, hogy finom legyen, íze legyen. Biztos csinálja anya is a hétvégén apának, hogy jó legyen neki.
Unom a smárolást, mondta Babi a múltkori után, amikor anyáék megengedték, hogy ott aludjak. Kérdezték, ott lesznek-e a szülei is, azt hazudtam, ott. Kettesben akartunk lenni. Csókolóztunk, Babi közben benyúlt a nadrágomba, mire én akaratlanul összeszorítottam a lábaimat. Ne kéresd magad, súgta a számba. Még várni szeretnék, nem állok rá készen, akartam mondani, de csak a fejemet ráztam, és bámultam az ölembe. A legjobb barátnőm két sráccal is csinálta az évfolyamból. Szerinte tök oké, ha várni szeretnék, de van más megoldás is. Tudtam, mire gondolt, de nem mertem kimondani, mert béna lett volna. Csak nyeld le és ne gondolj rá, zárta rövidre.
Ma egész délután Babira vártam az üres lakásban. Kárpótollak a múltkoriért, írtam neki Messengeren, ő küldött egy kérdőjelet, mire egy félig nyitott női szájjal válaszoltam. Egyszerűbb volt egy emojit kiválasztani, mint megírni. A telefont csak akkor tettem le, amikor Babi megérkezett, addig az időt figyeltem. Nem késett, pedig szokása.
Mikor belépett az előszobába, magához húzott, hogy megcsókoljon. A suliban is így köszönünk, de most nem engedett el. Csókolózás közben tolni kezdett, mintha a tömegben tolakodna, hogy utat fúrjon magának, ezért hátráltam, ő tovább nyomott, a szeme csukva volt, a csípőjét hozzám nyomta, éreztem, hogy merevedése van. A kanapénál megálltunk. Leültem, vártam, hogy mellém üljön. Nem ült, ledobta a táskáját a szőnyegre, előretolta a csípőjét, közel az arcomhoz. Nem tudtam, mit csináljak, és megint az ölemet kezdtem bámulni. Ő lehajolt, egyik kezével a hajam a fülem mögé simította, majd az ujjait végigcsúsztatta a koponyámon és a nyakamon. Megremegtem. Meleget éreztem, mielőtt összeért volna az arcunk, kipirultam, gondoltam. Élvezni fogod, suttogta a fülembe, majd megpuszilta a szám. Bólogattam, lehunytam a szemem, a szőnyegre térdeltem.
Hallgattam. Hallgattam, hogy Babi kicsatolja az övét, lehúzza a cipzárját, lecsúsztatja a lábán a nadrágját, koppan az öve a padlón, majd letolja az alsóját. Kinyitottam a szám, a szemem csukva tartottam. Babi két tenyerét a füleimre tette, ujjai a nyakamon összeértek, majd a számba csúsztatta a farkát. Hátrahúztam a fejem, de Babi erősebben tartotta, és finoman, de határozattan magához húzta, aztán eltolta, közben a csípőjét hintáztatta. Eleinte lassan, majd egyre gyorsabban mozgatta a fejem, néha a torkomhoz is hozzáért, ilyenkor a nedves hasa az orromhoz meg a homlokomhoz nyomódott, a heréi az államhoz csapódtak. Magamtól nem mozogtam. Ő mozgatott. A szemem nem nyitottam ki, a tenyereitől alig hallottam, mintha víz alatt lettem volna. A szőnyegre koncentráltam. Próbáltam elképzelni a vastag szálak vörös nyomait a térdeimen, ahogy majd kisimul a bőr, és visszanyeri az eredeti színét, miután felállok. Egyszer csak lecsúszott Babi tenyere az egyik fülemről, felnyögött, majd hirtelen belemarkolt a hajamba, magához rántotta a fejemet, aztán elengedett, és hátralépett. Összegörnyedtem, a lábai elé borultam levegő után kapkodva, és kifolyt minden a számból. Nem néztem fel rá, csak a bokái közt feszülő nadrágját meg alsóját láttam, ahogy egy mozdulattal visszahúzza magára.
Nem vetted le a cipőd, mondtam neki halkan, mire kiment a szobából. Akkor már rágyújtok, kiáltotta az előszobából.
Azóta nem mozdultam el a helyemről, a benyálazott zsebkendő foszladozik, a szőnyeg szálai erősek, de a térdeimet már nem nyomják. A középső és a mutatóujjam kinyújtom, a hüvelykkel a másik kettőt leszorítom. A folt fölé hajolok, a számba veszem a kezem, lenyomom a nyelvem, és hátranyúlok a torkomig.
Borítókép: PxHere
