Ötödik jegyzetvers (2021. december)
nem tudok szabadulni a gondolattól,
hogy amíg írom a jegyzetverseket, megbetegít
a vírus egyik görög betűje, s meghalok.
és ha valaki olvassa ezeket a soraimat,
milyen jókat mosolyoghat majd:
a szerencsétlen, mennyire el akarta kerülni,
aztán mégis! hiába oltatta magát.
mindezek ellenére nyugodtabb vagyok,
mint tavaly télen vagy a járvány kezdetekor.
persze öregebb is. s akárhogyan, de
közelebb a meghaláshoz.
Hatodik jegyzetvers (2021. december)
a száraz köhögés mint a betegség tipikus tünete.
bár mostanában kevesebbet hallani róla,
mint a járvány elején.
szörnyű lehet kiköhögni magunkat a világból!
a tüdőt a levegővel.
nem tudom, orvosi vagy jogi értelemben
mihez kötik a halál beálltát.
én ahhoz, hogy a végén általában
nem kapunk levegőt.
cz. e. orvos-genetikus írt egy könyvet
huszonegy magyar költő testi és lelki nyavalyáiról.
mindenféle levelekből, feljegyzésekből,
zárójelentésekből kibogarászta még a halálukat is.
hogy az milyen lehetett.
amikor olvastam a könyvet, akkor jöttem rá:
mind megfulladunk végül.
egyszerűen elfogy a levegőnk.
g. állítólag a több fény miatt reklamált,
de k. d. pontosan érezte, tudta a lényeget.
és még volt ideje leírni: mehr luft!
Hetedik jegyzetvers (2021. december)
nem szeretem a tartós tejet, van valami mellékíze,
de azért (ki tudja már, melyik hullámban)
vettünk néhány dobozzal,
ha esetleg az étvágy megtartása mellett
lebetegedne a család.
egy liter megmaradt.
sejtettem, hogy régen lejárt a szavatossága,
de most, hogy rendet rakok a spájzban,
megnézem, mikor.
még márciusban. kilenc hónapja.
ennyi idő telik el a fogantatástól a születésig.
ennyi idő alatt hányan belehaltak a járványba!
ennyi idő alatt megcsöndesül a gyász is.
ennyi idő alatt elrohad
a hagyományosan eltemetett korpusz.
felbontom, kiöntöm a tejet.
meg nem kóstolom, de beleszagolok.
jellegzetes tartóstej-szag. olyan, mint új korában.
mintha nem is múlt volna el több mint kilenc hónap
a gyártás óta.
mintha nem történt volna semmi.
Borítókép: PxHere
