A pandémia és a téli hideg dacára szép számmal gyűltünk össze a február eleji estén az Incognito Clubban, ahol Löki Viktor Isten átnyúl a farmeron és Mészáros Urbán Szabó Gábor A győri regény című városregényeiről kerekedett izgalmas és sokrétű beszélgetés. A téma pedig a kötetbemutató helyszíne ellenére nem kizárólag Debrecen volt.
Az estet Juhász Tibor nyitotta meg, akinek moderátori képességei ez alkalommal is biztosították az izgalmas kérdésfeltevéseket és a jó hangulatot. Kezdésként röviden bemutatta a szerzők, Löki és Mészáros Urbán Szabó személyét, munkásságát, hangsúlyozva Löki biológusi, s eddig titokban tartott írói ambícióit, hiszen a debreceniség és a helyi városkép iránt érdeklődők a @streetsofdebrecen Instagram-fiók fotósaként, az utcák megismertetőjeként tartják őt számon.
Juhász a beszélgetést annak a kötetek közötti különbségnek a megmutatásával indította, hogy az Isten átnyúl a farmeron mindössze két hónap alatt készült el, míg Mészáros Urbán Szabó regénye tíz éven át csiszolódott. A moderátor ezzel kapcsolatban a szövegek keletkezéstörténetéről érdeklődött.
Löki válaszában pontosította az említett, meglehetősen rövid alkotóidőt, másfél évre bővítette azt,
s a munkafolyamat leírásaként Bartók Imre Lovak a folyóban című szövegét idézte szabadon, melyben „az író addig gépel, míg véres nem lesz a szeme”. Mészáros Urbán Szabó azzal magyarázta az egy évtizednyi szövegírást, hogy alapvetően kevés a szabadideje, csak ez az írástempó volt számára teljesíthető, a regény elkészültét követően pedig kiadót is keresnie kellett. Az alkotófolyamatot nem részletezte, nem túl vidám hangvételben így zárta rövidre annak elbeszélését: „túl vagyok rajta, a jövő felé nézek”.
Juhász ezután elárulta, a beszélgetés előzetes egyeztetésekor felmerült, hogy a két szerző elolvassa egymás könyvét. Mivel ez csak részben történt meg, a számonkérést mellőzve „csupán” arra kérdezett rá, hogy mit gondolnak a kötetek írói egymás regényének helyszíneiről, vagyis Győrről, illetve Debrecenről. Löki őszintén bevallotta, hogy a médiát körbejárt politikusi ügyön kívül, amelyet most nem kíván részletezni, semmit, mert eddig csak átutazóban volt Győr városában. A közönség felnevetését duzzasztva Mészáros Urbán Szabó megköszönte Lökinek, hogy az említett politikai botrányt nem részletezte, majd elmondta, saját regényéből nem ismerhető meg igazán Győr.
Debrecenhez nagyon kellemes nosztalgia fűzi,
2002-ben egy felolvasáson vett részt „valahol az Aranybika mellett”. Nagyon jó estéje volt, majd gyorsan hozzátette, hogy eddig nagyon jó estéje van ez alkalommal is Debrecenben.
A következő kérdés Mészáros Urbán Szabót szólította meg, miszerint a szerző eddig két műfajjal dolgozott, a novellával és a nagyregénnyel. Juhász kíváncsi volt, hogyan oszlott meg a figyelem az eltérő prózai műfajok egyidejű írása során. Mészáros Urbán Szabó ezt a nehézséget könnyen eloszlatta azzal, hogy nem egyszerre írta a szövegeket,
2009 és 2019 között csak a nagyregényen dolgozott.
Löki is megkapta a kérdést, amely az ő szempontjából is indokoltnak tűnt, hiszen a prózakötet megjelenése előtt csak tudományos szakcikkeket közölt. Így Juhász feltette a sokakban megfogalmazódó kérdést: milyen hatások érlelték benne a szépirodalmi kötet elkészültét? Löki válaszában bevallotta, hogy Gerlóczy Mártonra akart hasonlítani, mert „ő egy kicsit lírai irányú és képeket is használ”, mindez pedig nagy hatást gyakorolt rá. Illetve egy korábbi, saját fotókiállításának megnyitóján pont Juhász kérdezte meg tőle, hogy tervez-e írói babérokra törni, s ez a gesztus meghozta Löki önbizalmát. Juhász erre a helyszín nevével koincidenciába lépve újra megnevette a közönséget: „Hát mégsem tudtam megtartani az incognitómat.”
A következő kérdés arra vonatkozott, hogy az egyes regények mennyire debreceni, illetve győri regények, s ha azok, miben áll debreceniségük, győriségük. Löki erre vonatkozó intenciójáról beszélt.
A kötetében megjelenő debreceni helyszínek mind-mind jelentésesek számára,
noha el kell ismernie, a befogadáshoz szükséges némi városismeret. Elmesélte, hogy egy kaposvári ismerőse hiányolta is a szöveg mellékleteként Debrecen várostérképét. Mészáros Urbán Szabóhoz fordulva a kérdező rátért A győri regény műfajiságára. A regionális történet és a művészregény feltételezhetőségéről, s az író által ezeknek az értelmezési kódoknak az elutasításáról érdeklődött. Mészáros Urbán Szabó mindezekre azt felelte, hogy nehéz kérdésről van szó, majd kifejtette munkájának háromszintű szemiotikáját.
Alapvetően a győrieknek szól a szöveg, de bárhol elképzelhető a cselekménye,
hiszen ő voltaképpen az urbánus lét működésmódjáról ír. A harmadik szintet pedig az adja, hogy a címmel – bár az utólag már hatásvadásznak tűnik számára − „ledob egy horgot Győrbe”, megmutatva ezáltal, hogy nyomott hagyott benne a város. Válaszában Szomory Dezső A párizsi regény című munkáját is említette, mégpedig abban a vonatkozásban, hogy ő maga is hasonló kétségekről ír, csupán 100 évvel később.
Ezután felolvasások következtek, vagyis következtek volna, de mindkét szerző szokatlan módon ódzkodott a feladattól.
Löki ki is jelentette, hogy ő nem szeretne felolvasni,
inkább a közönséget kérte erre, de mindezt megnyerő, szórakoztató stílusban tette. Mészáros Urbán Szabó pedig azzal a hasonlattal jellemezte a felolvasás aktusát, miszerint olyan az a kérés, hogy mutassa meg kedvenc részét a regényéből, mintha születne egy gyermeke, és le kellene fotóznia annak kedvenc testrészét.
Szerinte egyetlen részlet nem képes bemutatni egy kötetet,
így a felolvasottakat kontextualizálta a közönség számára. Lökit az egyik néző mentette ki, aki készségesen és szórakoztató előadói képességgel olvasta fel kedvenc részét a kötetből.
Később Juhász Tibor a flaneur jelenségét említette a szerzők köteteivel kapcsolatban. Érzése szerint a regényekben felbukkanó „kószáló” karakterek részben azért vannak folytonos csavargásban, hogy kifejezhessék gondolataikat, de a flaneur mint karaktertípus azért is lehet fontos e városregényekben, mert az urbanizációval egyidőben jött létre, így elválaszthatatlan a városi léttől. Mészáros Urbán Szabó nagyon relevánsnak tartotta ezt az aspektust, különösen abból a szempontból, hogy a nagyvárosokban az ember igazán szabadon élhet, de ez a nagyfokú szabadság a magányt is magával hozhatja.
Az outsiderség, az életmegoldás problémája mind-mind fontosak a kötetében,
s ahogy Mészáros Urbán Szabó látta, Löki kötetében is. Löki úgy folytatta ezt a gondolatmenetet, hogy bár az ő könyvében is feltűnik ez a jelenség, mégis inkább az átmenetiség élethelyzete a jellemző a főszereplőjére. Mindenesetre hozzátette, hogy említették már flaneur-fotósként, ekkor keresett rá a szó jelentésére, mert korábban nem hallott róla. Ennek következtében merült fel a moderátorban az, hogy a „kószálás, csavargás” lehet-e generációs tapasztalat, jellemző-e most a fiatalokra mindez. Löki frappánsan azt válaszolta, hogy a 30 az új 20! Majd egy evolúciós biológiai dogmával magyarázta a tág közösség és a ghosting összefüggéseit, alátámasztva, hogy miért „kószál” ma sok magányos ember a városokban.
E problémakörrel összefüggésben az alkohol regényekben történő tematizálása is felmerült. Löki az italfogyasztást egy univerzális tapasztalatnak nevezte, amely szerinte írás közben jó eszköz lehet „hatásesztétikailag”, majd hozzátette, s ezzel mindenkit megmosolyogtatott, hogy ezt a kifejezést nemrég tanulta. Mészáros Urbán Szabó ennél valamivel komolyabb hangvételben válaszolt, szerinte a ’80-as/’90-es években olyan eseményeken mentek keresztül az emberek, amelyekkel sokan nem tudtak megbirkózni. Ennek következményegyüttesét hívják kelet-európai bánatnak, s örülni fog, ha ennek megjelenítése 20-30 év múlva már nem lesz a regények sajátja.
Befejezésként a szerzők a jövőbeli terveikről meséltek: Löki Viktor két-három hónapos alkotói szabadságra vágyik, jelenleg egyperces novellákat ír, mert csak arra van ideje, Mészáros Urbán Szabó Gábor pedig „még most jött ki a prózahorrorból”, de elmondása szerint már van egy ködös terve.
KULTopik: Regényvárosok, Incognito Club, Debrecen, 2022. február 3.
A fotókat Áfra János készítette.
