A Kinek a pokla ma Dante pokla? című kiállítást először 2021 őszén, Dante halálának 700. évfordulóján mutatták be a Római Magyar Akadémián. A kiállító négy művész, Gaál József, Szurcsik József, Baksai József, illetve a 2021 nyarának végén sajnálatos módon elhunyt Lovas Ilona volt. Most a magyar közönség is megcsodálhatja műveiket a Pesti Vigadóban.
A február 21-én, hétfőn megtartott rendezvényen Sulyok Miklós kurátor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja kezdte a megnyitót egy bevezető beszéddel, majd Draskóczy Eszter irodalomtörténész mutatta be a műveket. Sulyok téma szerint válogatta ki a prezentáció anyagát, mivel mind a négy alkotó művészete párbeszédben áll valamilyen módon a pokol és a vallás témájával, problémákat tárnak fel és kutatnak, a kárhozat különböző felfogásait viszik színre.
Sokunkat foglalkoztat a kérdés: hová jutunk, ha meghalunk? A spiritualitás jelen van az életünkben. Általában véve a mennyet a felhőkben képzeljük el, míg a poklot a Föld izzó mélységeibe tesszük.
Ezek a művek nem illusztrációk, hanem önálló múltbéli és jelenkori benyomásokat, gondolatokat fogalmaznak meg,
ugyanakkor képes beszámolókként is működnek. Lehetnek a művészek személyes poklai is, illetve a Földön dúló háborúk is megjelenhetnek ezekben a képi kivetülésekben. Felvetődik bennünk a kérdés: milyen pokol ez? A keresztény hitrendszer vagy az antik, ókori világ infernója? A túlvilágot mindenki saját hite szerint képzeli el. Mindegyik művész önnön pszichéjét és az emberiség őslelkének sötét bugyrait, a szenvedést tárja fel a tárlaton.
A lélek gyötrelmeit, vezekléseit, illetve a földi világ rémálomszerű oldalát ábrázolják. Mi volt hát az alvilág Dante idejében? A középkori keresztény felfogás szerint a pokol lakói ördögök és elkárhozott, istentelen lelkek, utóbbiak válogatott kínzásokban sínylődnek a másvilágon.
Az Újszövetségben Jézus Gyehennának nevezi: „ott lesz sírás és fogaknak csikorgatása.”
A mai emberek egy része kétezer évvel Krisztus után már ateista. A kommunizmus vallásüldöző és istentagadó mivolta miatt a kereszténység nyílt sebekből vérzett. A templomok égetése és földig rombolása, a koncentrációs táborok üzemelése rengeteg ember vallásos meggyőződését írta át.
A „homo modern” pedig sokszor fordul kelet felé. Egyesek a buddhizmusban, mások a hinduizmusban találják meg önmagukat. Az embert mindig vonzotta a transzcendencia, a spiritualitás.
Dante szerint a holtak sötét birodalmának több szintje is létezik.
Lovas Ilona 2003-as videoinstallációjában saját imáját és kínját manifesztálja. Ahogy Draskóczy Eszter is kifejtette a megnyitón: „női Sziszüphoszt idéz”. Ez az attitűd az ókori világnézet poklára, annak állandó kínjaira utal, miközben a művész egy falat újra meg újra megmászó, nehéz tömböket feljebb gurító esendő, bűnbánó emberként jelenik meg, fohászként ismételgetve: Könyörülj rajtam!
Gaál hatalmas akrilképein vörösen izzó, emberfejű bikákat ábrázol a Vezeklés négy fázisában. Minden figurának lószerszámszerű maszk van az arcán, ehhez az ő művészetében már hozzászokhattunk. Van köztük vemhes ökör, nőstény, hím. A Bika-kultusz az őskortól kezdve több vallásban is jelen volt, de leginkább az ókori Asszíria és Babilon földjén imádták az emberfejű, sokszor szárnyas bikát, ahol is védelmező szerepet kapott. Gaál négy szörnyetege a sötétségből lép elő, mint négy tüzes ökör. A vemhes tehén ölében új élet ígéreteként köldökzsinóron lebeg egy maszkot hordó gyermek, aki ugyanolyan szenvedésre van ítélve, mint szülője. Általa átélhetjük az ő és meg nem született utódja szenvedéseit.
Baksainak négy érdekes ceruzarajza is látható, az egyik az Ólomköpeny, amelyet Dante Ólomcsuhások című 23. énekével állít párhuzamba. Olajképei plasztikusak, már-már domborműszerűek. A Vita contemplativa,
Szemlélődő élet című kép a koponyával és az azt megvilágító mécsessel inkább a halálra emlékeztet bennünket,
mintsem az alvilági létre. A másik két olajképe Szent Kristófot ábrázolja. 1992-ben készült a sötétebb árnyalatú, a másik fehér hátterű pedig 2021-ben. Utóbbi szarvakat visel, ami a hatalom jelképe, hiszen mielőtt szent lett volna, sokáig egy hatalmas földi úr akaratának engedelmeskedett, majd az Ördögöt szolgálta. Ilyen hányattatások árán jutott el a keresztény valláshoz, ezután egy remete tanácsára letelepedett egy erős sodrású folyó mellé, ahol egy bottal kezében átsegítette az utazókat. Egyszer egy kisfiú kérte a segítségét, de nagyon nehéz volt átvinni őt a folyón. Végül mégis átértek a túlsó partra, itt az isteni gyermek a kereszténység lényegéről világosította fel Kristófot. A szentet végül lefejezték, miután sok embert megtérített.
Szurcsik grafikáinak képi világát könnyedén vitte át olajfestményeibe. A Titkok völgyében három nyakig betemetett ember sír és fogcsikorgatva szenved, utalva Jézus szavaira.
Arcaik fekete könnyeket síró arcok, sárban állnak, sarat könnyeznek.
A Három hajlék című festményén házak égnek, és a hajlék szó itt azért fontos, mert az a családi ház, a lakóhely érzelmesebb szinonimája. Eszünkbe juthatnak azok a háborúk, azok a harcok, melyek körülöttünk a világban dúltak és dúlnak ma is. Véletlen és szomorú aktualitása az ukrán-orosz háborúra való utalás. A Tortura humanában (Emberi kínzás) ábrázolva szintén
nyakig betemetett de vérben ülő emberek senyvednek kereszt alakú sebhelyekkel,
itt is a vörös és fekete színek dominálnak, mint Gaálnál.
A fejekben pedig csak a mély sötétség, a fekete semmi (ki tudja, talán a 12. ének Vérfürdőjét prezentálva?). Mi, nézők pedig elgondolkodhatunk: Krisztus halálát imitálva jelennek meg vajon ezek a stigmaszerű jelek, bizonyítva, hogy van, létezik megváltás? Vagy talán a hitetlenek méltó büntetéseként emlékeztetik az embert a kereszténység fontosságára? Esetleg a kereszténység nevében elkövetett bűnök ezek? Nem tudni. Lezárásként Szurcsik Szubsztancia című képével az infernó sivárságát, ürességét, komorságát élhetjük át, akár egy terméketlen, szürke sivatagban járnánk, kőről kőre, egészen a végtelenségig.
A Kinek a pokla ma Dante pokla? című kiállítás a Pesti Vigadóban tekinthető meg 2022. február 22. és április 24. között.
Borítóképen Szurcsik József Tortura humana I. című festménye látható.
