Minimalista-látomásos díszlettel indult, a stand up comedy stílusában elmondott, roppant műveltséganyagot átadó előadással végződött a FreeSZFE Egyesület és a budapesti Pinceszínház Hová tűnt Odüsszeusz? című közös produkciója.
Egy beavatószínházi előadássorozat első epizódját láthatta a közönség február 13-án, vasárnap délután és este. A sorozatot hétrészesre tervezik, előreláthatólag minden hónapban egy kerül majd színre, a központi kérdése pedig: miről szól itt, most, a mi számunkra az Íliász és az Odüsszeia? Az első epizód két fiatal színészt és egy egyetemi tanárt léptetett színre, hogy segítsenek megtalálni a válaszokat; a közönség pedig egyszerre szórakozott és művelődött. A díszlet kezdettől fogva mai hangulatot adott a több ezer éves történetnek. A színpadkép egy jókora műanyag fóliából, egy matracból (párnával-takaróval), egy pulpitusból, egy régi televízióból, valamint több, világos kékesszürkére festett tárgyból állt össze, utóbbiak között egy csomag kenyér, egy csomag gépsonka, egy zsebkendős doboz, egy papírkosár és egy hátizsák képviseltette magát.
Csupa mindennapos holmi, amelyek az elrendezésük által mégis látomásszerűvé tették a teret:
aki ide belépett, semmit nem találhatott a megszokott helyén. A bútorok hiányoztak, a tévé a földön ült, más tárgyak pedig sötétkék zsinóron különböző magasságokba felfüggesztve, olykor fejjel lefelé lógtak.
Kezdetben nagyon (talán túlságosan is) hosszú ideig azt figyelhette a közönség, hogyan próbál Télemakhosz (Kenéz Ágoston) előbb belépni ebbe a térbe, aztán belakni azt. Ebben az epizódban ugyanis az ő történetét láthattuk-hallhattuk. Nem Odüsszeuszét, akiről csak ellenőrizhetetlen, távoli mesék szóltak, hanem Odüsszeusz fiáét, aki
egyszerre küzd az apja hiányával, a rá váró vagyon és királyság pusztulásával, sőt a felnőtté válással is,
ahogyan az az eposz első négy énekében is történik. Ezekből a problémákból pedig legalább egyet – rosszabb esetben kettőt – egy átlagos mai fiatal is a magáénak érezhet. Azt is bárki megértheti, milyen érzés, ha az ember a zsibbasztó ritmusú és hangerejű háttérzene ellenére megpróbál aludni. (Pedig abban az élményben nem sokunknak lehetett része, hogy a háttérben lakomázók éppen a saját vagyonunkat eszik föl.) Az eposzbéli Télemakhosz kezdetben passzív: bár nem érzi jól magát a közegében, inkább csak megpróbálja túlélni az eseményeket. Ennek megfelelően az előadás kezdetén Kenéz Ágoston Télemakhosza is pusztán arra törekszik, hogy
egy kicsi nyugalmat találjon magának a kaotikus világban.
Környezetének és ruhájának színei, a szürke és a kék a műanyag fóliával együtt víz alatti világot idéznek, amelyben minden lebeg.
Az eposzban Athéné istennő kell ahhoz, hogy szó szerint és átvitt értelemben is felrázza a fiút. Az őt megjelenítő Messaoudi Emina az első percekben csak a falnak támaszkodva, enyhe rosszallással figyeli az eseményeket, amikor azonban aktivizálja magát, könnyedén bújik bele a segítő szerepébe. Ami azt illeti, nem is csak egy segítőébe: ahogyan az eposzban, úgy itt is könnyű volt az átváltozás. Athéné ugyanis saját isteni személyében nem, csak emberekké (férfiakká) változva lép be a szereplők életébe. Mindennel tisztában van, ami Odüsszeuszt illeti, ebből azonban semmit nem árulhat el Odüsszeusz fiának, mert
annak nem erre van szüksége, hanem arra, hogy útnak indulva felnőtté, apja méltó segítőtársává válhasson.
Messaoudi Athénéje mindenféle szerepben idősebb testvérként viselkedik: nem emeli magát Télemakhosz fölé, pusztán megadja neki a szükséges tanácsokat, elindítja az útján, majd a háttérbe húzódik. Ekkor pedig a díszlet szürrealitása is szűnni kezd: az ennivaló, a takaró és a párna a hátizsákba kerül, a hátteret adó fólia átalakul hajóvitorlává. A darab során Devecseri Gábor fordítását használták, amely kiválóan előadható még napjainkban is.
Az már az előadássorozat meghirdetésekor tudható volt, hogy Karsai György klasszika-filológus, színháztörténész és egyetemi tanár lesz a szakmai konzulens, de arra semmi nem utalt, hogy fel is fog lépni; márpedig ezt tette. Először mint hírolvasó jelent meg a pulpitusnál, aki Odüsszeusz kalandjairól tudósított – jobban mondva parodizálta azokat, a mai hírműsorok szerkesztőivel együtt. Odüsszeusznak semmiképpen nem árt a parodizálás, hiszen eleve az antik mondavilág tricksterei közé tartozik, akinek
az a „foglalkozása”, hogy áthágja a határokat, és gátlások nélkül végighazudja a róla elnevezett eposzt.
Biztosan nem venné rossz néven, hogy felsorolják, hányan nyújthattak be ellene apasági keresetet, azon pedig valószínűleg a közönséghez hasonlóan nevetett volna, hogy a küklopszok körében népszerű a Szemesnek áll a világ című sajtótermék. Az az irónia viszont, amely a mai hírműsorok, illetve tágabb értelemben a mai társadalom képmutatása ellen irányul, már többek számára lehetett fájdalmas – de nehéz lenne nem egyetérteni vele.
A hírolvasás is erősen a stand up comedy stílusára emlékeztetett (kapott is érte nyílt színi tapsot az előadó), de ami utóbb következett, az egyértelműen ezt a fajta komikumot egyesítette az egyetemi előadások színvonalával.
Azt, hogy a közönség egyszerre nevethetett és művelődhetett Homérosz világából, szó szerint kell érteni.
Nemcsak azt tudhattuk meg, hogy mit jelentett az ókori görög kultúrában a vendégjog és miért nem létezett turizmus, hanem azt is, hogy ha Nesztórnak felteszünk egy kérdést, az egész estés elfoglaltságot jelent, mert kétszázharminc hexameterben válaszol, aminek a végén mondja meg, hogy fogalma sincs. A komédia archaikus gyökereihez nyúl vissza az, aki úgy parodizál, hogy egyúttal tiszteletet is kelt a paródia tárgya iránt.
Közben a két színész is színen maradt, ezúttal közönséget „játszva”, székeken ülve, időnként az előadó kérésére felolvasva egy-egy idézetet. Karsai Györgyöt akármeddig elhallgattuk volna; ettől függetlenül
kicsit hiányzott az előadás végéről még egy rövid dramatizált eposzrészlet.
Hatásos, keretszerű zárás lehetett volna. Az előadássorozat egyes darabjait egy-egy alkalomra tervezték, január végétől júliusig. (Betegség miatt került végül februárra az első bemutató.) Örvendetes jelenség, hogy már az első előadások iránt is annyian érdeklődtek, hogy két alkalmat is be kellett illeszteni a bemutató napjába. Remélem, hogy később lesz még lehetőség további ismétlésekre is – megérdemelné a produkció és a közönség is.
Hová tűnt Odüsszeusz? A Találkozások Homérosszal című beavatószínházi, hétrészes előadássorozat első része. Rendezte: Bagossy Júlia. Játsszák: Kenéz Ágoston, Messaoudi Emina. A sorozat szakmai konzulense: Karsai György. A FreeSZFE Egyesület és a Pinceszínház közös produkciója, 2022. február 13.
A fotókat Szkárossy Zsuzsa készítette.
