Haldokló csillag, óriásira nő
Karácsonykor a hazám,
Mint egy haldokló csillag, óriásira nő,
A körbeszenvedett bolygó területével lesz azonos,
Majd apróra töpörödik, amint megjön a fény.
120 évesen ülök egy autóban,
Az autó egy kompon áll itt, a Duna kiságán
A karácsony előtti utolsó, sötét napon,
Hétágra süt a nap, s nem akarok kikötni.
Öregszem. Már csak láncaim csörgésében bízom,
S abban, hogy nem tudok nem divatos lenni.
Rendes merlot helyett mindig valami
Elbaszott kísérleti vörös cuvée.
Krisztus se több már,
Mint egy Nők Lapja-dupla, tele remek irodalommal.
Hangos az ártéri erdő,
És a minőség végtelenül szenved.
Közel jár.
Mélyelgő
A mélyelgő az nem egy tánc,
Hanem szellemi pavilon,
Aminek az árnyékában ülünk,
És most, most:
Leereszkednek a szívből a gondolások.
Mély érzések, vakító fájdalom
Konyhakészen, lehivatkozva,
Már-megtörtént állapotukban
Kiposztolva, regénnyé írva,
Kérdésbe csomagolva, ugye érzed?
Illatos-parfőmös bagolyköpet
Döglött egérből, szarból, vérből,
Gyerekkorból, történelemből,
Más nyomorából, összerágva
Egész kastély gumicukorral,
Nyelőcső tetején megtáncoltatva,
Megmutatva és visszanyelve,
Érzed!
Én értelek téged, én figyelek rád,
Nekem érzelmeim vannak,
Szeretethordozó vagyok,
Amim van, eladom, felmutatom,
Figyelsz.
Ne bosszantson, ha bármi meztelen,
De gyorsan válassz fanyarsági szintet,
És jó lesz.
Borítókép: Piqsels
