Altazor
(4. ének)
Nincs vesztegetni való idő
Árnyak és távolságok ápolónője
Hozzád térek vissza a mérhetetlen birodalom és
A hajnal tiltotta angyalok elől menekülve
Titkod mögött te lapultál
Szemhéjmosolyban légmosolyban
Felrántottam nevetésed köpenyét
És levágtam az árnyakat akik
Megjelölték távolságjelző tábláidat
Álmod kezeimben alszik majd el
Leválaszthatatlan sorsom vonalai hagynak rajta nyomot
Egy a saját dala tüzénél
hamvadó madár mellében
A dal az időt siratja
Mert kisiklik ujjai közül
Tudod hogy pillantásod díszíti
a halászatban ringó vitorlásokat
Tudod hogy pillantásod csomózza a csillagokat
És a mellből induló dalt
Pillantásod viszi a szót a szívbe
És a fülemüle megbűvölt szájára
Nincs vesztegetni való idő
A kandi vízihulla pillanatában
Lépésenként mérem a végtelent
A tenger győzni akar
Következésképpen nincs vesztegetni való idő
Akkor
Ó akkor
Az utolsó láthatáron túl
Látjuk majd amit látni kell
Ezért vigyázni kell a szemre az agy csodás ajándékára
A világok közé horgonyzott szemre
Ahol partot érnek a teherhajók
De ha megbetegszik a szem mitévő legyek?
Mit tegyünk ha szemmel verték a szemet?
Az éles szemet a lázas sasfényszórót
Vallom a szem földrajza a legbonyolultabb
Nehezen szondázható a hullámok miatt
A mozduló tömeg miatt
A folyamatos nyomás miatt
A népes terek és sugárutak miatt
A zászlós felvonulások miatt
Ahogy eltűnésig baktatnak le az íriszen
A szőnyegelefántján ülő rádzsa miatt
A szempillák bozótjában vadászott oroszlánok miatt
A fázós madarak miatt akik más retinákra költöznek
Imádom a szememet a szemedet és a szemeket
Az önégésű szemeket
A belső zene ütemére táncoló szemeket
Ahogy ajtókként nyílnak a bűnre
És elhagyják pályájukat és hazárd vérengző üstökösökként folytatják
A nyársaló lassan hegesedő sebeket hagyó szemeket
Akkor a szemek nem ragadnak le mint egy bicikli
Akkor kimeríthetetlen szeretet vízesései
És átöltöznek éjszakára
Szemet szemért.
Szemet szemért mint pofont pofonért
Faszem
Madárszem
Folyószem
Hegyszem
Tengerszem
Földszem
Holdszem
Égszem
Csöndszem
Magányszemet hiányszemért
Fájdalomszemet kacajszemért
Nincs vesztegetni való idő
És ha eljön a prózai pillanat
Folytassa az a hajó amelyik talán jobb
Most hogy leülök és nekilátok megírni
Mit csinál a ma reggel látott fecske
Leveleket ír alá az űrben?
Mikor megmozdítom a bal lábam
Mit csinál a hatalmas kínai mandarin a lábával?
Amikor szivarra gyújtok
Mit csinál a hajóval érkező többi szivar?
Merre jár az eljövendő lángfa?
És ha most azonnal a magasba nézek
Hova néz a Déli-sarkon álló felfedező?
Én itt vagyok
Merre járnak a többiek?
Gesztus visszhangja gesztusban
Villamosított vagy megfeleltethetetlen lánc
A magányos ritmus megszakítva
Kik haldokolnak és kik születnek
Miközben tollam a papíron szalad?
Nincs vesztegetni való idő
Kelj fel öröm
És öltsd selymeid tűjét pórusból pórusba
Sietni sietni
Hej a glóbuszokért és a nedves krokodilusokért
Add csak ide asszony nyári szemeidet
Én a szétszórt felhőket nyalogatom amíg az ősz a szamár batárját követi
Egy emelkedő periszkóp a tél becsületét vitatja meg
A végtelentől elkékült papírsárkány szemszögéből
Száz százalékig madarak fiatal színe
Talán szerencsétlen galambok látta szerelem volt
Vagy egy nőből vagy pipacsból születő merénylet alkalmatlankodó kesztyűje
Röptükben csókolózó rigók virágprése
A virágos bőrébe bújó legmennyebb asszony délceg éji lábikrája
Fonák rózsa újra rózsa és rózsa és rózsa
Még ha a börtönőr nem is akarja
A csodás halfogáshoz összezavart víz
Add csak ide éjszaka asszonyod kinek lábikrája ifjú pipacsok prése
Szerencsétlen kis szamár színében áztak
A se virága se bolygója se madara menyasszony
A tél megkeményíti a jelenlévő madarakat
Nézd az elkékült krokodilusok batárját és merényletét
Periszkópok a becsület felhőiben
Menyasszony ragadtatik el az égi száz százalékig
Nyalogasd a papírsárkányokkal és a szerelem bőrén megvitatott
kellemes őszi kesztyűkkel tarkázva születendő láthatárt
Nincs vesztegetni való idő
Fedélzeten a határozatlanság útrakész
Ő az éji kegyetlenkedések jelene
Mert a rossz ember vagy a szigorú asszony
Mit sem tehetnek a házi halandóság ellen
A rend hiánya ellen
Legyen arany vagy betegség
Nemes meglepetés vagy külföldi győzelmet segítő hazai spion
A bélrendszer vitája épp kellő bizalmatlanságot gyárt le
Börtönben mosott szemhéjakét
A végüket járó kínok támfák a házasság előtt
Védtelen vízesés mormolása
A zendülések és minden akadály
Amiatt amit az a szőke nő az expedíció elveszését bírálva szögezett le
Vagy az igazság szélsőséges hasznosságát
Mint egy szétválás jövőtlen szerelemből
Az elővigyázatosság a mértékletesség vigalmairól mit sem tudva ébredő őrület hamis vakvágányait siratja
Nincs vesztegetni való idő
Most kell beszélni a föld bezárultáról a semmibe érkező földműves napról a lottószerelmesről akinek se folyamata se gyereke aki beteg volna hisz csak rajtaütésszerű fájdalom a várakozás keresztútján ezen a pályán az új őszinteség kicsit fekete mint a nyomorra uszított vállalati pap vagy a megkésett áruló a vízen aki az egyesülésben vagy a tudatlanság menedéke nélküli zendülésben keres támaszt
De a kártya ott közelít az úton és a párbaj esetébe állított nő ismeri a vemhesség jó sikerét és a népre nyíló paphoz húzó előny elmúlt vágyának tétlenségét hisz ő tápászkodik fel az esésből és teszi
intimebbé a szőke szűz megtévedtségét vagy az őrület barátságát
Nincs vesztegetni való idő
Ez mind szomorú mint az épp elárvuló gyerek
Vagy mint a szem közepére eső betű
Vagy mint amikor egy vak kutyája hal meg
Vagy mint a haldoklásra szánt ágyában nyújtózkodó folyó
Ez mind szép mint a verebek szerelmét nézni
Három órával az égi merénylet után
Vagy mint két névtelen madarat hallani ahogy ugyanannak a liliomnak énekelnek
Vagy mint a kígyófej amiben az ópium álmodik
Vagy mint az asszonyvágyból született rubint
És mint a tenger amiről nem tudni nevet vagy sír
És mint a lepkék agyából kihulló színek
És mint a méhek aranybányája
A méhek úgy függnek a tubarózsától mint a sirályok a hajótól
A méhek magukban hordják a magot
És jobban be vannak pacsulizva mint az illatkendők
Habár nem madarak
Nem is hagyják kezdőbetűiket az égen
A szemek csókolta égi távolon
És utuk végeztével kihányják a szirmok lelkét
Mint a sirályok hányják tele a láthatárt
És a fecskék a nyarat
Nincs vesztegetni való idő
Már jön az egyidejű fecske
Közelgő távoloknak ellentartó kiejtésével
Színezi fecsekését jön a fecske
A látcsúcs hegyhatárára
A fecskát és a gordonkét
A mai délelőttöt a hoholdról akasztották le
Jön is lóhalálában
Jön már jön a fecske
Jön már a fecsge
Jön már a fecsle
Jön a fecslye
Jön a fecsne
Jön a fecsde
Jön a fecshehe
A fecsle
A fecsbe
A fecsse
A fecsre
A fecste
Már jön a fecsyeah
És az éj visszahúzza karmait mint a leopárd
Már jön a fevecskeve
A mindkét melegbe fészket rakó
Ahogy én a négy láthatárba raktam
Jön a fecshehe
És a hullámok lábujjhegyre állnak
Jön a fecsle
És megszédül a hegy feje
Jön a fecsbe
És a szél orgiázó szilfidek köré görbül
A telefonszálak hangjegyekkel telnek meg
Az alkony eldugja fejét úgy alszik el
A fa pedig lázas lüktetéssel
De az ég a szememülét szereti jobban
Kedves gyerekét a fücsücsülét
Örömvirágát a fülümelét
Könnybőrét a fülelümét
Éji torkát a regelülét
A fümelülét
A fülemeét
Nincs vesztegetni való idő
A teherhajó napjait megszámlálták
A csillagok ásta veszélyes tengeri árkok
Beleeshet a központi tűzbe
A hébe hóba kirobbanó zászlókkal körbevett központi tűzbe
A vérig sértett manók ráfújnak a magokra és kivallatnak
De én csak a mentsvirág hangjait hallom
Amikor valaki gázt ad a szélnek
És előáll a hurrikán
A folyó fut mint megvesszőzött kutya
Fut tengeri menedékbe fut
És átkel a nyáj lerontja idegeimet
Akkor én csak annyit mondok
Éjszakaságban nem veszek csillagot
Se tengerségben új hullámot
Inkább a mentsvirág hangjait hallgatom
Az érméit számoló vízesésnél
Vagy a repülőgép sikolyát az ég hegyén
Vagy a tigris szemét nézem ahol meztelen nő álmodik
Mert ha nem teszem az oly messziről érkező szó
Megtörik az ajkak között
Nincs haranglábnyi büszkeségem
Sem semmilyen megkövült gyűlöletem
Sem sivatagból kijutó nyájas kalapüvöltésem
Csak annyit mondok
Nincs vesztegetni való idő
A madárnyelvű vezír
Hosszan hosszan mint egy ösvény beszél hozzánk
Karavánok távolodnak a hangján
És a hajók pontatlan láthatárok felé
Ő hozza vissza a keletet a lelkek fölé
Gyöngykeletet vesznek
És minden lépéssel gyufák töltik fel őket
Szájából vadon sarjad
Vadonjából csillag sarjad
A csillagból hegy esik az éjszakára
Az éjszakából másik éjszaka esik
Az űr éjszakájára
Az éjszaka messze oly messze mint egy elvonszolt női holttest
Isten vele kell mondani Isten vele
Isten vele kell mondani Isten fele
Akkor a nyelv fényébe pusztult hurrikán
Körkörös arpeggiókra hullik
És megjelennek a hold nyomában a sirályok
És az úton
Egy ló ahogy távolodik egyre nagyobb
Sietni sietni
A magvak készen állnak
Várják a virágzás parancsát
Türelem hamar szárba szökkennek
És megindulnak a nedvek ösvényein
Személyes lépcsőjükön
Egy pillanatnyi pihenő
Mielőtt a fa útra kel az égbe
A fa fél hogy túlságosan eltávolodik
Fél és szemét gyötrődve forgatja
Reszket az éjszakától
Ahogy farkassá változik
Ahogy a szélen köszörüli karmait
És hegyezi a vadon fülét
Fél úgy értem a fa fél
Hogy túlságosan eltávolodik a földtől
Nincs vesztegetni való idő
A halottak szemében lebegő jéghegyek
Tudják merre visz az útjuk
Csakis vak lehet aki
A határtalan koporsó sötétjét
Az eltörölt reménységeket
A sírfelirattá változtatott csapásokat siratja
Itt nyugszik Carlota tengeri szempár
Elpattant egyik holdja
Itt nyugszik Matías szíve cápakalitka
Itt nyugszik Marcelo lágy szellő körötte tág cselló
Itt nyugszik Susana megfáradtan még betartva a felejtésnek
Itt nyugszik Teresa erre szántott szemével ezt a földet szállta meg teste
Itt nyugszik Angélica és ring karjához horgonyozva
Itt nyugszik Rosario rózsa rí míg végtelenbe olvad
Itt nyugszik Raimundo vár rá egy mondén raj
Itt nyugszik Clarisa világosságba zárva issza a fényt
Itt nyugszik Alejandro alig aléltan alszik
Itt nyugszik Gabriela áttörtek a gátak nedvekben
inal az álomig várva a feltámadásra
Itt nyugszik Altazor az orra alulról szagolja a magasságot
Itt nyugszik Vicente ellenköltő és mágus
Csakis vak lehet aki sír
Vak mint a nyelével tartó papírsárkány
És mint nyomában a szellemek páraköde
Érzékei ösztönének engedelmeskedve
Rá se hederít a messziről trancsírozó meteorokra
Akik évszak szerint telepszenek kolóniákba
A pofátlan meteor átszeli az eget
A meteszáj a metefül
A metehaj a végtelenben
Meteszemével néz
Óvatosan a csillagokkal égvándor
Óvatosan a hajnallal
Az aviátor ne legyen halotti
Sosem nyílt égből annyi út mint a mostaniból
Ily veszélyes sem volt egyik se
A vándor csillag egy tíz éve halott barát üdvözletét hozza
Sietni sietni
A bolygók érése imbolygás
Szemeim látták a madarak gyökerét
A tündérrózsák túlvilágát
És a lepkék innensötétjét
Hallod hogy csinálnak a mandolinok amikor meghalnak?
El vagyok veszve
Nincs más hátra mint kapitulálni
A foglyokat nem ejtő háborúban
És eme csillagok éji rajtaütésében
Az örökkévalóság győzni akar
Következésképpen nincs vesztegetni való idő
Akkor
Ó akkor
Az utolsó láthatáron túl
Látjuk majd amit látni kell
A várost
A fények és a kiteregetett ruhák alatt
A légi játékost
A meztelent
A törékenyt
Az éjszakát az óceán fenekén
Lágy fulladást
A vak halált
És a ragyogását
És a hangot és a hangot
Űrt a fénytestet
Jobb csapásra
Elszenderedve
Keresztbe
Eresztve
A föld és az ege
Az ég és a földje
Vadon éjszaka
És folyó kel fel a világra
A madár csipcsiripp énekel agyam ágai közt
Mert megfejtette az örökkökörökkök kódját
Kerek mint a világség és a mindenűr
Ujujujjujj
Csippcsipp csippcsiripp
Aja aj aj ajja ji ji
Fordító: Szolcsányi Ákos
Borítókép: Pixabay
