Szax Olivér különleges képi világába nyerhetünk betekintést a debreceni Kölcsey Központban található Bényi Galéria kiállítóterében. Az 1975-ben született művész sajátos szimbolizmust hoz létre, alkotásaival bátran fogalmaz meg társadalomkritikát, és mutat rá jelenlegi világunk problémáira, lehetőséget teremtve a saját asszociációkra is.
Pályája elején Szax a konceptualista festészettel ismerkedett meg átfogóan, első mesterének, Tolvaly Ernő festőművésznek köszönhetően. Figyelme később a korai minimalista-geometrikus stílus felé fordult, de a konceptualista szemlélet megerősödik legújabb festményein is. Ezekre az alkotásaira a kettősség jellemző, képein egyszerre jelennek meg absztrakt és az egészen hiperrealista stílust magukon hordozó formák.
A kiállítótérbe lépve először nagyobb méretű táblaképeket pillanthatunk meg, amelyekre a fekete hátterek, sötét foltok és formák jellemzőek, melyeket kisebb, élénk színű alakzatok törnek meg. Szax Olivér szimbólumrendszerében többször
visszatérő figura egy apró, antropomorf alak, mely jellemzően magányosan, környezetétől elkülönülve szerepel a képeken.
Mégsem lehet nem észrevenni, hiszen általában élénk színével kiemelkedik az alkotások hátteréből. Ezek az alakok csak a tisztán absztrakt stílusjegyeket magukon hordozó festményeken jelennek meg, a körülöttük lévő tárgyak, formák kitöltik a teret, így az emberi figurák még kisebbnek, még elhagyatottabbnak tűnnek. Az alakok kifejezően mutatnak rá az elmagányosodásra, az egyedüllétre, egyúttal pedig görbe tükröt is mutatnak az embereknek, akik mindent uralni akarnak, de ezeken a festményeken mégis a természet, a gépek és az épületek töltik ki a tér nagy részét,
az ember csak mellékszereplőként jelenik meg.
Ez látható a Kolosszeum című akril festményen, amin egy apró, vörös antropomorf alak ül a monokróm épület tetején. A figura szinte alig látszik a robosztus építményen, élénk színe vonzza magára a tekintetet, és jóllehet, alakja meglehetősen elnagyolt, testtartásával mégis expresszíven ábrázolja a magányt.
Szax Olivér alkotásainak hangulata jellemzően melankolikus. A festményeken megjelenő emberek nagyrészt egyedül vannak, ha pedig több alak tűnik fel a képeken, azok egymástól elfordulva, távolabb helyezkednek el. Igaz ez a Katalizátor című képre is, melyen indusztriális környezet jelenik meg. A színek aránya tökéletesen eltalált,
a festmény monokróm hátterét egy élénk színű forma töri meg, erős kontrasztot képezve a fekete emberi alakkal.
A gyümölcsös című akril festmény hátteréből kék tónusú, piramisszerű építmények emelkednek ki. Az alkotás előterében színes, absztrakt foltokként jelenik meg a gyümölcsös. Két fehér emberi alak is feltűnik a képen, ezek egymástól távol helyezkednek el, így egyszerre érzékeltetik az emberi jelenlétet és az elmagányosodást.
Érdekes ellentétek fedezhetők fel azokon a képeken, melyeken egyszerre jelennek meg absztrakt és figuratív stílusjegyek, ahol a végletek találkoznak, elnagyolt és leegyszerűsített formák tűnnek fel a részletesen kidolgozott, realisztikus alakok mellett. Ezek a festmények gyakran feszültséggel teltek, olyan érzést váltanak ki, mintha valami mindig készülőben lenne. Az alakok legtöbbször mozgásban vannak, cselekszenek, de
még ha statikusan ülnek is, akkor is azt az érzetet keltik, hogy valami történik, készülőben van.
Különösen igaz ez a Lépések című festményre, amelyen színes geometriai formákon három emberi alak jelenik meg. A kép előterében egy kislány lépni készül, kezében sakkfigurákkal, a nyugtalanság érzetét pedig a háttérben padon ülő, idősebb férfi alakja idézi meg. Jóllehet ő nem mozdul, de a kezében tartott, háromszöget formáló zsinórokkal mintha a fiatal lány mozgását, lépéseit irányítaná. A harmadik, háttérben ücsörgő alak passzívan szemléli a jelenetet. A festményen uralkodó ellentétek – mint az aktív-passzív, fiatal-idős – fokozzák a feszültséget. Az alkotás kellő teret enged az elmélkedésnek, az asszociációknak, nem akarja megmagyarázni, hogy pontosan mitől érezhetünk feszültséget.
A legszembetűnőbb ellentét Szax festményein mégis
az absztrakció és a figuralitás együttes megjelenése, amely izgalmas befogadói élményt és újszerű látványvilágot teremt.
A Pisa-ban című alkotásán élesen elkülönül ez a két stílusjegy. A kép bal oldalán egy mediterrán város utcája jelenik meg, részletesen kidolgozott alakokkal, az erre a vidékre jellemző meleg tónusú színekkel és monokróm háttérrel. A festmény jobb oldalán pedig elnagyolt absztrakt alakzatok figyelhetők meg. Ez egy rendkívül bátor kivitelezés, ami egészen új befogadói élményt nyújt, hiszen a nagyon eltérő formák ellenére mégis egységesnek érezhetjük a művet.
Dinamikus ecsetkezeléssel megfestett emberi alakok tűnnek fel a Konferencia című képen, akik csak bámulnak bele egy fekete foltba. A festmény egyszerre idézi meg a sokszor végtelennek tűnő tanácskozások, tárgyalások atmoszféráját, a sötét színű kör pedig egyben titokzatosságot és kiüresedettséget, egyfajta nihilizmust is sejtet, mintha az egész konferencia értelmetlen lenne.
Kifejezetten szerencsés a kiállítás elrendezése, ahogyan az absztrakt és a realista elemeket ötvöző képek jól elkülönülnek egymástól. Így
a stílusbéli különbségek még jobban érvényesülnek, még látványosabbak, és az elmélyedést is jobban lehetővé teszik.
A Hajdani főutca című képen egy sötét, kihalt utca hátteréből rajzolódik ki két élénk színű, apró emberi forma. A két alak szinte eltűnik a végtelennek tűnő kiüresedett tér mögött, amely dinamikus ecsetkezeléssel lett megfestve, ezzel zaklatottságot, nyugtalanságot érzékeltet. A sötét és szomorú háttérrel éles ellentétet képez a két élénk színű alak formája, akik magányosan szemlélődnek a kép bal szélén. Hasonlóan a Hajdani főutca elnevezésű festményhez, a Strand című akrilképen is a melankólia, a magány reprezentálódik. Az alkotáson – címével ellentétben – a sötét színek dominálnak. Két emberi alak is megjelenik a képen, de ezek hátat fordítva, egymástól távolabb helyezkednek el.
A strandra, a nyárra egyedül a figurák vidám színei utalnak, melyek elkülönülnek a fekete háttértől.
A kép címének tükrében a szomorúság, a melankólia még inkább szembetűnő.
Hasonló témakört idéz meg a Napozóágy medence című akrilkép. Ezen a festményen már megjelennek a vidám, nyarat idéző színek, a napsárga, az élénkzöld, a kék, a halvány rózsaszín, amellyel a napozó ember lett megfestve. A rózsaszín absztrakt alak kitölti a teret, elfoglalja a vásznat, mintha uralkodni akarna környezete felett. Ezzel ellentétben a Telivér II. című akrilképen az emberi alak majdhogynem eltűnik a vásznat teljesen kitöltő telivér mellett, sziluettje alig észrevehető a hatalmas ló tetején. Szax festményei a környezet alakulására, a természetben bekövetkező folyamatos változásokra reflektálnak.
Témáit nemcsak az indusztriális, az ember alkotta világból meríti, hanem a természetből is beemel formákat, alakokat.
Alkotásain az állatfigurák jellemzően a végtelenségig leegyszerűsítettek, de az élőlényekre jellemző formák és színek könnyen felismerhetővé teszik azokat. Az állatábrázolások egyszerre komolyak és valahol gyermekiek is egy-egy jellegzetes tulajdonság, mozdulat kiemelésének köszönhetően.
A tárlaton markánsan jelen lévő tematika a lőtér és az ahhoz kapcsolódó tárgyak, mint például a céltábla. Ez több alkotáson is megjelenik különböző színekben és méretekben.
A céltábla szimbóluma lehet a fenyegetettségnek, a megfigyelésnek és a kiszolgáltatottságnak is.
A tárlat egyik izgalmas alkotása egy kisebb méretű akrilkép, amely a Lőtéren címet viseli. Az alkotáshoz – már csak méretéből fakadóan is – közelebb kell lépni, hogy alaposabban megfigyelhessük a részleteit. A vászonra különböző helyeken kör és téglalap formában kivágott papír van felerősítve. Ezeken a réseken keresztül figyelhetjük meg a lőteret, rajta két céltáblával és fegyvereknek tűnő sziluettel. Izgalmas a festmény elhelyezése a kiállítótérben, hiszen egymás mellett kapott helyet két, technikájukban azonos, de témájukban igen eltérő alkotás. A Lőtéren felett ugyanis a Város a folyónál című akrilkép látható, amelyre szintén egy kör alakokban kivágott papír lett felerősítve. Ezen a képen a meleg tónusú barna szín érvényesül, és míg a Lőtéren címűn a mozgalmasság a hangsúlyos, addig ezen az alkotáson egy csendes, nyugodt város látható.
Szax Olivér olyan egyedi képi világot és sajátos szimbólumrendszert teremtett, amely azért is különleges, mert társadalmunk aktuális problémáira is reflektál. Mind az elmagányosodásra, mind arra, ahogy az ember ki akarja sajátítani környezetét és a természetet. Eközben egy sokszor kiüresedett díszletet húz fel maga köré, amiben az egyes résztvevők már nem teremtenek kapcsolatot egymással, csak léteznek a sokszor szomorúnak és melankolikusnak tűnő világukban.
Szax Olivér Fundamentum című kiállítása a debreceni Kölcsey Központ Bényi Galériájában tekinthető meg 2022. június 9-ig.
A fotókat Jakkel Rudolf készítette.
