A Stranger Things a mostanában válságkorszakát élő Netflix nagy presztízsű sorozata, amelynek negyedik évada minden korábbinál hosszabb és monumentálisabb lett. De vajon tényleg ez a legjobb szezon?
A Netflix mostanában pénzügyi gondokkal küzd, nagyobb leépítések voltak a streamingszolgáltatónál, mert rohamosan csökkenő tendenciát mutat az előfizetők száma. Jobb és tartósabb, nézőcsalogató tartalmak kellenek, ez nem vitás, és a 2016 óta futó Stranger Things negyedik szezonjára már nagy szüksége volt a szolgáltatónak, mivel a sorozat korábban szép nézettségeket produkált, ráadásul
az új évad visszaküldte a Netflix toplistájának első négy helyére az előző évadokat is.
Igaz, a széria már a második etapnál a kifáradás jeleit mutatta, a harmadik pedig demonstrálta, hogy kisebb-nagyobb próbálkozásai ellenére képtelen a megújulásra. A Stranger Things varázsát az adta, hogy kamaszhősei visznek véghez nagy dolgokat a Stephen King-féle Állj mellém! vagy Az módjára.
Ám a varázs egyre inkább elveszett, minthogy a főszerepeket játszó színészek lassan felnőttek. Egyre kevésbé működött az is, hogy egy alternatív dimenzióból (az eredetiben Upside Down, magyarban Tótágas, Hellyel Lefelé és Átfordult Világ is volt) származó, mindenféle jellem és a világromboláson kívüli, komplikáltabb cél nélküli szörny le akarta igázni a fő helyszínt, Hawkinst, a különleges képességekkel rendelkező Tizenegy meg hatalmas sikítás kíséretében megállította. A negyedik évad, ha nem is merőben, de szerencsére más, már csak azért is, mert
egy összetett, izgalmas gonosztevőt vonultat fel, aki Vecna névre is hallgat.
A Stranger Things 4. már nem egy, hanem egyszerre három helyszínen játszódik. Joyce, Tizenegy, Will és Jonathan, tehát a Byers-család egy kaliforniai kisvárosban próbálnak új életet kezdeni. De a különleges képességekkel felvértezett Tizi nem tud beilleszkedni, zaklatják őt az iskolában, ráadásul ideiglenesen elveszti erejét, ami miatt még önbizalomhiány is gyötri. Jim Hopper rendőrfőnök ugyan életben van, de a szovjetek foglya egy olyan börtönben, ahol demogorgonokkal (szörnyek az alternatív dimenzióból) kísérleteznek, jellemzően rabokon. Hawkinsban pedig Mike és Dustin a furcsa geek-rocker, Eddie szerepjátékos klubja, a Pokol Tüze Klub tagjaként játszanak a Dungeons and Dragonsszal, amelynek egyik gonosztevője, egy Vecna nevű lidérc és varázsló bizonyos értelemben hamarosan valósággá válik.
Az alternatív dimenzióból elő-előbukkanó monstrum sorra szedi traumákkal küzdő, fiatal áldozatait a kisvárosban.
A gyanút persze rögtön a szerepjátékos csoportra, legfőképp Eddie-re terelik, mivel már korábban elterjedt, hogy a D&D-sek sátánisták. Közben Tizenegy megleckézteti zaklatóját, ami miatt letartóztatják, de nem börtönbe viszik, hanem egy titkos kutatóbázisra, ahol ismét találkozik azzal, akivel soha többé nem akart: Dr. Martin Brennerrel, aki elrabolta gyerekkorát a kegyetlen kísérletekkel. Ám Brenner és társa, Dr. Sam Owens tudnak Vecnáról, éppen ezért egy különleges procedúrán keresztül visszaadják Tizinek a képességeit, amelyek segítségével ismét legyőzheti a minden eddiginél körmönfontabb és erősebb gonoszt.
A Stranger Things negyedik évadának fénypontja, legjobb karaktere egyértelműen Vecna, ez a szezon tulajdonképpen róla szól, ez az ő, illetve az őt megformáló Jamie Campbell Bower jutalomjátéka. A Harry Potter-filmekből és a Legendás állatok: Grindelwald bűntetteiből a fiatal Gellert Grindelwaldként ismerhető Bower remek munkát végzett a szerepben, már csak azért is, mert Vecnát valódi maszkkal és sminkkel keltették életre, amelynek applikálása átlagosan hat órát vett igénybe, így fizikailag is nagy kihívást jelentett a szörny eljátszása. A Duffer-fivérek azért döntöttek a hagyományos módszer mellett a CGI-jal, illetve a speciális motion capture-eljárással szemben, mert azt akarták, hogy a színészek maguk is átéljék a monstrum jelenlétét, ilyen módon reakcióik hitelesebbek legyenek. Továbbá azért is volt szükség a tradicionális maszkra mint a gonosztevő megtisztelésére, mert Vecna tényleg különleges antagonista, aki nem volt mindig szörny.
A Duffer-fivérek tartalmas háttértörténetet szőttek köré, amit ügyesen fűztek egybe Tizenegy sztorijával.
A szörny eredetileg ugyanis Henry Creel volt, majd Dr. Brenner kutatóintézetében ő lett Egy. Henry Tizenegyhez hasonlóan különleges képességekkel rendelkezett, csakhogy ő sokkal tudatosabban viszonyult ehhez, mint a lány. A Stranger Things alkotói egészen átélhető motivációval ruházták fel az antagonistát, Vecnán keresztül tulajdonképpen egy ma is aktuális kapitalizmuskritikát fogalmaztak meg. Henry már kamaszként elborzadt attól, amit szülei példáján keresztül látott: hogy az emberek gyakorlatilag csak vegetálnak, dolgoznak, esznek, alszanak, és mindezt minden nap megismétlik. Üresnek, értelmetlennek, céltalannak látta így az életet, ezért feltett célja az lett, hogy alapjaiban változtassa meg a világot, sőt újraépítsen egy sokkal jobb civilizációt. Az ő történetében a Duffer-fivérek
kiválóan rámutatnak arra, hogy egy papíron jó eszmét hogyan lehet a lehető legrosszabb módon, emberéletek árán realizálni.
Vecna a fogyasztói társadalom helyére egy pokoli, szürke diktatúrát képzel el azt követően, hogy az intézetből való szabadulása közben Tizenegyet leszámítva meggyilkolja társait.
Vecnához és a hozzá kapcsolódó horrortörténetekhez a Duffer-fivérek ezúttal is több helyről építkeztek. A szörny eredeti lakhelye és támadásának módja a Rémálom az Elm utcában-szériát és „álomgyilkosát”, Freddy Kruegert idézi. A széria továbbá merített a Star Warsból, kiváltképp A Birodalom visszavágból, sőt a Conan, a barbárból is: egy az egyben átvette a kardot, amit Arnold Schwarzenegger forgatott az 1982-es fantasyben. A sok-sok ismerős motívum láttán mégsem arra gondolunk, hogy a Duffer-fivéreknek egyetlen eredeti ötlete sincs, hanem pont ellenkezőleg: arra, hogy milyen kreatív módon használták fel az alkotópáros által is körberajongott korszak, a nyolcvanas évek ikonikus filmjeit. A posztmodern pastiche-nak tehát a 2020-as években is van létjogosultsága, ha jól használják. Akár az ötvenes évek a Vissza a jövőbe első részében, úgy a Stranger Thingsben a nyolcvanas évek is
egy idealizált, csak a tömegkultúrában létező változata egy komplex korszaknak, ezért nem számít lopásnak az ismerős filmek megidézése.
A negyedik évadban izgalmas továbbá Tizenegy szála is, persze éppen azért, mert szorosan összekapcsolódik a története Vecnáéval. A szörny és a természetfeletti erővel megáldott főhősnő egyaránt az elmén keresztül működnek, ezért is volt lehetőségük a Duffer-fivéreknek formanyelvileg invenciózus, kvázi mentális utazások bemutatására. Tizenegynél a múlt elevenedik meg, így megismerjük a még ember formájú, sőt a lányt biztató Vecnát, Dr. Brenner olykor kegyetlen kiképzési procedúráját, amelynek során egymás ellen fordítja a diákokat. Valamint azt a szörnyű mészárlást is, amiről a hősnő a homályos, gyerekkori emlékei alapján azt hitte, ő követte el, holott éppen ő küldte „pokolra” az antikrisztusi Egyet.
A monstrumnál a legtöbb vízió az alternatív dimenzióhoz és áldozatai, kiszemeltjei, így Sadie Sink szintén remek karakterré érlelt Max-jének múltbeli traumáihoz kapcsolódik, ezért lidércnyomásszerű minden, ami ezekben zajlik. A legjobban nem is a Kate Bush slágerét, a Running Up That Hillt frappánsan megidéző maxes jelenetsor, hanem a negyedik évad játékfilmnek is hosszú, két és fél órás utolsó részében látható végső leszámolás egyik része sikerült. Ebben Max és Lucas szánt szándékkal akarják magukra vonni Vecna figyelmét a saját realitásukban, annak egykori szülőházában, hogy az alternatív dimenzióban védtelenné váljon, így Steve, Nancy és Robin nyugodtan végezhessenek vele. A Rémálom az Elm utcában, sőt az 1976-os Carrie is élt hasonló megoldással, de
a Duffer-fivérek briliáns módon, a legmagasabb szinten kivitelezték a finom, észrevehetetlen átmenetet a realitásból a lidércnyomásba.
Vecna és Tizenegy mellett egyébként is Max volt a legjobb karakter az évadban. Habár a lány nem az a tipikus harsány és extrovertált, szerethető hős, mint amilyen a közönség kedvencévé vált Eddie, a Jonathannel füvező Argyle vagy az első évadtól kezdve a göndör hajú geek, Dustin volt. Sajnálatos módon a legtöbb figurának, akiket régről ismerünk, nem igazán volt mélysége már az utóbbi szezonokban sem, Mike, Will, Jonathan, Nancy és végső soron Steve is mind elsikkadtak.
Steve persze azért volt kezdetben erős karakter, mert egy beképzelt, a kisebbeket piszkáló és barátnőjével, Nancyvel is bunkó tinédzserből felelősségteljes és érzelmileg is intelligens fiatal felnőtt férfivé vált, de
a Maya Hawke bolondos Robinjával való viszonylatában komikus karakterré züllött.
Már a harmadik évadban is nagy gyomrost kapott szerencsétlen fiú a rajongóival együtt, mivel Robinról, akivel nagyon egy húron pendültek, kiderült, hogy a lányokat szereti, a negyedik évadban pedig hiába kezdték el újra összemelegíteni Nancyvel, utóbbi Jonathannel maradt. Az ötödik szezonban ez még változhat, de olyan, mintha Steve is már csak azért lenne érdekes, amiért a régi arcok: mert kezdettől benne volt a szériában és megkedvelték a rajongók.
Dramaturgiai értelemben viszont Vecna, Tizenegy és Max voltak képesek igazán izgalmas történetekkel szolgálni. Max traumája sem annyira eredeti vagy bonyolult, hiszen a lány attól szenved, hogy mindig is gyűlölte Billyt. De a fiú, amikor utoljára még észhez tért a harmadik évad nagy plázás leszámolása során, az élete árán védte meg fogadott húgát az Elmenyúzó nevű szörnyetegtől. Azaz Maxnek rá kellett ébrednie, hogy a gyűlölt mostohatestvér a sötét szíve mélyén valamennyire szerette őt.
A Stranger Things alkotói a személyes drámák és a horror mellé sikeresen ékeltek be társadalmi és politikai kérdéseket is.
Az iskola menő srácait tömörítő kosárlabdacsapat vezére, Jason szabályos hajtóvadászatot hirdetett Eddie ellen, miután a Pokol Tüze Klub vezetőjének otthonában ölte meg Vecna a barátnőjét, Chrissyt. Ám a Duffer-fivérek a negyedik évad első részétől kezdve hangsúlyozták, hogy Jason eleve gyűlöli Eddie-t és a Dungeons and Dragonst játszó többi kockát, csak azért, mert mások, mint ők, az iskola királyai, akiknek lábai előtt ott hevernek a lányok és a közvélemény is. Jasonéknek kapóra jönnek a gyilkosságok, hogy álkeresztény és demagóg szövegekkel felbujtsák egész Hawkinst először csak Eddie, majd a Pokol Tüze Klub és a szerepjáték ellen. A Stranger Things negyedik évada az ő cselekményszálukon keresztül leképezi azt a riasztó fasizálódási folyamatot, amelyen időről időre keresztülmegy nemcsak az USA társadalma, hanem térségünk is, ha a többségi társadalom új, szokatlan vagy idegen élményekkel és emberekkel találkozik, akikből a populista retorika bűnbakot csinál. Többek között
a videójátékok démonizálása és az iskolai lövöldözések juthatnak eszünkbe Jasonék gyűlöletkampányáról.
A hibás következtetés, hogy a játéknak bármilyen köze van ahhoz, hogy valaki embert öl, az ok helyett a tünet agresszív és eltúlzott kezeléséhez vezet. Így egy idő után nem is Vecna, hanem Jason és a csőcselék jelentik a nagyobb veszélyt hőseinkre.
A kamcsatkai szál is szolgál érdekes és aktuális olvasattal bíró eseményekkel. Mivel az orosz-ukrán háború okán újra fellángolt a hidegháború, így
félelmetesen jelenvalóvá vált a szovjetek és az amerikaiak feszültsége, amelyre a Stranger Things kamcsatkai eseményei épülnek.
A negyedik évad sztorija persze jóval előbb kész volt, mint hogy kitört volna a háború, de akármennyire is sztereotip módon ábrázolja az oroszokat a kérdéses testvérpár, mégis pacifista üzenetet közvetít. Ugyanis Jim nem juthat ki a börtönből csupán Joyce és barátja segítségével, össze kell fognia egy leváltott fegyőrrel, Dmitrijjel és a diktatórikus hatalomhoz dörgölőző csempésszel, Yurijjal. Hiába gyilkolnak hőseink oroszokat is, végig hangsúlyos az ellenfelek összefogása, és az, hogy a demogorgonok és az őket fegyverként használó hatalmasságok az igazi ellenségek.
A Stranger Things elképesztően hosszú és eposzira sikerült, több cselekményszálon futó negyedik évada tehát nemcsak akciódús és izgalmas, hanem sokrétű alkotás is ahhoz képest, hogy egy populáris, nagy tömegeknek szóló sorozat folytatása. Természetesen
pozitívumaival együtt is vannak sutaságai, a régi karakterekkel az alkotók nem nagyon tudtak érdemben mit kezdeni,
ugyanakkor nem is nagyon mertek kiiktatni közülük senkit, holott ez éppen az előbbi miatt illett volna. Max szenvedett el komolyabb sérüléseket, de végül őt is visszahozták, Eddie halála pedig annak ellenére is súlytalan volt, hogy a figura gyorsan a közönség kedvencévé vált. Will Byers szálán már-már felháborítóan sablonosan és összecsapott módon vitték tovább a korábbi évadokban bátortalanul felvezetett homoszexualitását. A téma több tiszteletet és komolyságot érdemelne, főleg, ha a fősodorbeli alkotók úgy vélik, a reprezentáció segítené az LMBTQ-közösség elfogadását. Ám
Will, ha korábban szimpatikus fiú volt is, már régen elsikkadt mint karakter,
akivel legfeljebb az őt játszó Noah Schnapp kisugárzása miatt lehet együtt érezni, és kétséges, hogy akár egy önbizalomhiánnyal küzdő homoszexuális tinédzser is ilyen labilis, sírdogáló, melegségét a végtelenségig titkoló, szinte szégyellő hősre vágyna. Ebből a szempontból a pár másodperces leszbikus puszijelenete miatt több arab országban betiltott Lightyear vagy a Thor: Szerelem és mennydörgés két bárgyú, vonatkozó snittje is sikeresebbek, minthogy ezek legalább természetesként és pozitív színben tüntetik fel a homoszexualitást, még ha felületesek is.
Ezek a problémák azonban eltörpülnek a Stranger Things negyedik évadának erényei mellett. A széria képes volt megújulni három szezont követően, ami önmagában nagy pozitívum, és
sikerült úgy kidolgozni a sztorit, hogy komolyabb logikátlanságok ne tegyék tönkre,
ami sajnos nagy szó a kortárs sorozatok világában. Azért akad kínzó kérdés, például hogy Vecna, aki elvileg régóta uralkodik már az alternatív dimenzió felett, hol volt eddig, ám efölött azért tekintünk el, mert az utóbbi idők egyik legjobb antagonistájáról van szó, aki remélhetőleg tényleg visszatér az ötödik, szerencsére utolsó évadban (szerencsére, mert mint a Duffer-fivérek is belátták, ezt a történetet nem szabad már tovább nyújtani), mint arra a szándékosan A Birodalom visszavágot idéző, komor és nyitott lezárás utal.
Stranger Things, 4. évad, 2022. Vezető író és producer: Matt és Ross Duffer. Rendezte: Matt és Ross Duffer, Shawn Levy, Antal Nimród. Szereplők: Millie Bobby Brown, Finn Wolfhard, Noah Schnapp, Gaten Matarazzo, Sadie Sink, Caleb McLaughlin, David Harbour, Joe Keery, Winona Ryder, Natalia Dyer, Matthew Modine, Jamie Campbell Bower, Joseph Quinn, Charlie Heaton. Forgalmazó: Netflix.
A Stranger Things 4. évada a Magyar Filmadatbázison.
